Családi fotókon, a gyermekkor világán át bontakoznak ki a 20. századi Magyarország mindennapjai: a Fortepanról válogatott gyermekképek pillanatfelvételekként formálják epikus és kollektív történetté a rajtuk felsejlő sorsokat.
Bizonyos feltételezések szerint gyermekkorunk nyári vakációi azért tűnnek örökkévalóságnak, mert a felhőtlen hónapok megtapasztalása a megélt éveink számával fordítottan arányos: egy hat-, nyolc- vagy tízéves gyermek szemszögéből a szünet két és fél hónapja tetemes mennyiségnek érződik, egy felnőtt számára viszont ugyanennyi idő, némi túlzással, pillanatok alatt lepereg. Bár az idő múlását, lassúdad tempóját, vele gyermekkorunk meghatározó emlékeit egy életen át hordozzuk magunkban, az emlékeknél jobban talán csak a fotó képes előhívni a korai időtlenség árkádiai atmoszféráját.
A régi felvételekhez hasonló erővel legfeljebb az íz- és illatemlékek bírnak: egy szemvillanás alatt visszarepítenek gyermekkorunk egészen konkrét szituációiba. Budapestiként számomra ilyen a Duna más folyókéval összetéveszthetetlen illata. Egy vadonatúj gumilabda már-már orrfacsaróan intenzív szaga pedig képes megidézni a nyolcvanas évek egyik jellegzetes kisipari terméke, a pöttyös piros gumilabda emlékét, amit a játszótéren a rakétamászóka legfelső szintjén rejtettünk el az einstandolni készülő nagyobbak sóvárgó szemei elől. Mindennél erősebbek a régen eltávozott nagyszülők vasárnapi ebédjeinek ízharmóniái is, amelyek hihetetlenül széles skálán – a levesektől a sülteken át a legváltozatosabb süteményekig – mozogtak.
„A népi demokráciának nevezett társadalmi kísérlet a fotó demokratizálódását
a valóságban is elősegítette”
Fortepan (1938)
Fortepan (1976)
Bár e ponton külön írást tudnék szentelni az íz- és illatemlékeknek, maradjunk csak a fotográfiánál. Ha végigböngésszük ezt a válogatást, a legfontosabb közös nevező az, hogy a felvételek szereplői minden esetben a gyerekek. Akik csak azért nem lehettek a fotográfia 19. századi születésekor a képek főszereplői, mert ficeregtek és mocorogtak, és ez a tulajdonságuk az akkor még több másodperces expozíció miatt fellépő bemozdulásos életlenség okán alkalmatlanná tette őket a tökéletes modell szerepére. Ám a gyors technikai fejlődés következtében hamar változott a helyzet, és a szülők, nagyszülők, közvetlen hozzátartozók legnagyobb örömére a gyerekfotók diadalmenete ma is tart. Sőt, a képdömpingek korában a gyerekfotók népszerűsége a házi kedvencek fotóinak népszerűségével konkurál – jelentsen ez bármit is.
A Fortepan-felvételekből szemezgetve legalább ennyire meghatározók a különbözőségek is, amelyek révén korok és rendszerek, stílusok és szokások, valamint viselkedési minták folytonos váltakozásai tapasztalhatók meg: egy évszázad elevenedik meg a szemünk előtt. A század első harmadában a fotó valamiféle úri, polgári huncutságnak számított a nem professzionálisan, hanem passzióból fényképező fotográfusok számára, és ez a gyermekfotók jellegzetes családi idilljében is megmutatkozik. Az is szembetűnő, hogy a még keresetlenül elkapott pillanatok esetében is találunk a gyerekek mozdulataiban némi rendezettséget és tartást, ami nemcsak a technika időigényességével, de a kor szokásaival is magyarázható.
Bár a nevelési gyakorlatok és minták sokat oldódtak a negyvenes évek közepéig, a szofisztikált polgári ünnepélyesség az 1945-ös impériumváltásig és a gyökeres társadalmi változásokig általános képletként maradt meg a felvételeken. A népi demokráciának nevezett társadalmi kísérlet a fotó demokratizálódását a valóságban is elősegítette, ami a gyerekfotók esetében az igényes beállításoktól a propagandisztikus felvételeken át a feltűnően slampos együttállásokig terjedt ezekben az évtizedekben. A képeket látva egy azonban örök: a gyermeki lélek őszinte és keresetlen megnyilvánulásai semmit nem változtak az elmúlt évszázadban. Csupán a folyamatosan változó keretek adtak hozzá mindig valami újat és mást ahhoz a világhoz, amelyben megmerítkezve mindannyiunkat megérintett az örökkévalóság és az állandóság érzése.
Fortepan (1913)
Fortepan / Pohl Pálma (1954)
Fortepan (1964)
Fortepan / Urbán Tamás (1983)
Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Kerekes J. Zoltán (1910)
Fortepan (1960)
Fortepan / Bedő László (1956)
Fortepan / Kellner Ludwig (1941)
Fortepan / Lissák Tivadar (1943)
Fortepan
(1917)
Fortepan /
FSZEK Budapest Gyűjtemény / Sándor György (1957)
Hasonló tartalmak
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A sütikről bővebben az Adatkezelési tájékoztatóban olvashat. Elfogadás esetén jóváhagyja az Adatkezelési tájékoztatót, illetve a sütik használatát.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.