Menü
A Pest szívében álló Walter Rózsi-villa az egyetlen olyan nyilvánosan látogatható lakóépület Magyarországon, amely a két világháború közötti modernizmust idézi meg. 1936-ban épült Fischer József építész és Pécsi Eszter statikus mérnök tervei alapján az operaénekes és családja számára. A Magyar Építészeti Múzeum kiállítóhelyeként megújult épületben Magyaróvári Fanni kurátorral tettünk látogatást.
A Bajza utcai bérházak között valóságos időkapszulaként áll a Walter Rózsi-villa üdítően fehér épülete. Jelszava, az „egy kis Buda Pesten” az építéskor találó lehetett, mivel a modernista villaépületek jellemzően Budán létesültek.
A Városliget közelében fekvő, csendes, jó levegőjű zöld területen már a tizenkilencedik században egészségügyi intézmények létesültek. Walter Rózsi operaénekes férje, Radó Géza textilkereskedő a Városligeti fasor gyógyintézeteinek szomszédságában, a Grünwald-szanatórium kertjének területéből kihasított, zsebkendőnyi telket vásárolta meg. A házaspár az akkor már több modernista villa megálmodójaként ismert Fischer József építészt kérte fel, hogy tervezzen házat. Fischer a konzervatív stílusban berendezett, nagypolgári lakásukban találkozott velük, és szembesülnie kellett a ténnyel, hogy a házaspár ízlése szerinti enteriőr nem illik egy modern házba; ráadásul Radó Géza előzetesen már építőanyagot is vásárolt egy Damjanich utcai, századfordulós ház bontásából, és azt kérte Fischertől, hogy a tetőcserepeket és a lábazati köveket építse be a villába. Az építész azonban modernista, lapos tetős házat tervezett, ezért arra kérte Radót, hogy a tetőcserepet adja el, az összes többi építőanyagot viszont végül felhasználta. A profilozott, szép ívű lábazati köveknek mégsem volt nyomuk az épületben – 2021-ben derült csak ki, amikor megszabadították a villát a rárakódott rétegektől, hogy valóban beépítette a nagy köveket, csak éppen úgy, hogy a profilozott részük befelé nézzen, a hátoldalukat simára csiszoltatta.
A kutatás során Walter Rózsiról korabeli újságcikkeken kívül kevés anyagot találtak a kiállítás kurátorai, így főként azok alapján próbálták rekonstruálni az építtető család életét, mígnem 2021-ben levél érkezett a Buenos Airesben élő leszármazottaktól, Radó-Walter Marika gyermekeitől. Az unokák felajánlották segítségüket, elküldték a családi fotóalbum képeit és Marika spanyol nyelven írt visszaemlékezéseit, ketten még az átadóünnepségre is eljöttek
A család tizenkét évig élt a házban, 1945-ben az alatta lévő óvóhelyen vészelte át az ostromot. 1949-ben államosították az épületet, akárcsak a környező területet, és a szanatóriumokat átépítve jött létre a Belügyminisztérium kórháza, amelyet Korvin Ottó Kórháznak hívtak egyidőben. A villát jelentősen átalakították, falakat helyeztek át, beépítették az árkádot, a kerti lépcsőt elbontották. Először óvoda volt a kórházi dolgozók gyerekeinek, utána gyermekrendelőként működött. A 2009-től üresen álló ház a Magyar Művészeti Akadémia gondozásába került, s 2020 és 2022 között Kokas László építész tervei alapján újult meg az MMA fenntartásában működő Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (MÉM MDK) számára. „A felújítással az eredeti állapot visszaállítása volt a cél” – hangsúlyozza Magyaróvári Fanni. Az előzetes kutatások során sikerült feltárni például az eredeti festések színét, a fennmaradt fekete-fehér fényképekről ugyanis nem lehetett megállapítani. A felújítás fontos szempontja volt az is, hogy a látogatók valóban használhassák az épületet, ezért a földszintet tágasabb terekké alakították, eredetileg itt a konyha, a mosókonyha, a garázs, a házmesteri lakás, valamint a szakácsnő lakása volt. A család a kis előtérbe lépve már ment is fel az első emeletre, ahol a szalon és az ebédlő, illetve a másodikra, ahol a lakószobák kaptak helyet.
Az első emelet az egymáshoz kapcsolódó ebédlővel és szalonnal a vendégfogadás színtere volt, ma itt veszi kezdetét a Színtér és lakótér tárlat. „A Magyar Építészeti Múzeum 1968 óta létezik, viszont sosem volt saját kiállítóhelye, mindig külső helyszínen kellett tárlatokat rendeznie. Ezért olyan nyitókiállítást szerettünk volna, ami rólunk is szól, és amivel bemutatkozhatunk, ez volt az egyik oka annak, hogy nem akartuk csak lakásmúzeumként bemutatni a házat. Walter Rózsiék magukkal hozták bútoraikat az előző lakásból, a konzervatív enteriőr nem volt összhangban a modernista épülettel, ráadásul az eredeti berendezésből nem is maradt meg semmi – avat be a koncepcióba a kurátor. – Ezért találtuk ki a kiállítást, amely a két világháború közötti lakhatásról, belsőépítészetről és lakóháztervezésről szól, és ezáltal »magyarázza« is a házat, hiszen bejárva megtudhatjuk, hogy mi is a modernizmus, kik voltak a modernista tervezők, akik a ház tervezőjével, Fischer Józseffel is kapcsolatban álltak, és mi mozgatta őket. Minden egyes térnek hívószót adtunk, amely kapcsolódik a modernizmus gondolatiságához, és az adott tér eredeti funkciójára is utal.”
Szobáról szobára, helyiségről helyiségre haladva a hívószavakhoz kapcsolódó, a MÉM MDK múzeumi osztályának rendkívül gazdag anyagából származó tárgyak, fotók, installációk izgalmas részleteiben elmélyedve mind teljesebb képet kapunk a két világháború közötti építészet jellegzetességeiről. Az első emelet a nyitottság hívószót kapta. A tereket harmonikaajtókkal nemcsak egymással, de a természettel is egybe lehet nyitni, ez a modernisták fontos alapelve volt. A ház majdnem minden teréből ki lehet menni egy teraszra vagy a kertbe, erre is utal a szó.
A fürdőszobában egy olyan lemezkád látható, amilyet óceánjáró hajókon is alkalmaztak – a kiállított darabot Budán használták a harmincas évektől a nyolcvanas évekig, mégis jó állapotban maradt fenn, most a kiállítás részeként találta meg a helyét
Radó-Walter Marika gyerekszobájában többek között láthatunk egy óvodai szekrényt, amely Preisich Gábor építész felesége, Lichter Rut óvodájából származik. A korszakban kezdtek elterjedni a magánóvodák; egyre több nő dolgozott, vagy egyszerűen csak szeretett volna társaságot a gyermekének. A rózsadombi Palánta utcai játszóiskolának egy olyan modernista épület adott otthont, amelynek építésze, Révész Zoltán már a ház megtervezésekor elkészítette a bővítési terveket is, ezekre egy év múlva az óvoda népszerűsége miatt szükség is volt. Modernista épületként ugyanazok az elvek érvényesültek benne, mint a Walter Rózsi-villában: minden szobából ki lehetett menni a kertbe vagy a teraszra, mert a gyerekek nagyon sok időt töltöttek a szabadban, ott ettek és ott is aludtak
A tárlat bemutatja, hogy milyen szempontok alapján jelent meg Walter Rózsi a korabeli sajtóban az öltözködésétől kezdve az anyaságáig. A kor híres operaénekeseként élete a nyilvánosság előtt zajlott, sokat szerepelt színházi magazinokban, sőt a napi sajtóban is. „A Színtér és lakótér cím erre és a ház kettős funkciójára is utal – magyarázza a kurátor –, hiszen az első emelet a vendégfogadás és a társasági élet színtere volt, a második emeleten pedig a valódi lakótér, a házaspár és gyermekük szobája kapott helyet.”
Radó-Walter Marika egykori gyerekszobájában a kor reformpedagógiai irányzataiba kaphatunk betekintést. A gyermekekhez való újszerű hozzáállás a gyerekbútorok, gyerekszobák, játékok tervezésére is kiterjedt. A modernista kör, amelynek Fischer József is tagja volt, érdeklődött a Montessori-módszer, a mozgásművészet és a többi új irányzat iránt. Egyébként is céljuk volt az egészséges lakókörnyezet kialakítása, a gyerekszobák vonatkozásában pedig ez különösen igaz volt, így vált szemponttá, hogy a modern vonalú bútorok könnyen tisztán tarthatók is legyenek. Marika modern, letisztult szobáját eredetileg is linóleummal burkolták, amely kedvelt anyagnak számított, hiszen jól takarítható, fertőtleníthető felület, hamar elterjedt a gyerekszobákban való alkalmazása. Marikának saját fürdőszobája is volt gyerekméretű káddal.
Radó Géza dolgozószobájáról nem maradt fenn egyetlen fotó sem, a helyiség munka hívószava mégis utal az eredeti funkcióra a tervező házaspár, Fischer József és felesége munkáin keresztül. Pécsi Eszter, az első magyar női statikus Berlinben kezdte tanulmányait, mivel Magyarországon akkor még nők nem tanulhattak tovább. 1919-ben, amint a Műegyetem megnyitotta kapuit a nők előtt, hazajött, hogy Magyarországon diplomázzon, és rögtön állást is kapott Gut Árpád és Gergely Jenő tervezőirodájában. Tehetséges és precíz statikusként fontos megbízásokat kapott, számos modern épület statikáját tervezhette meg – például a kiállításban is szereplő rózsadombi játszóiskolának és nagyobb középületeknek is. Ekkortájt találkozott Fischer Józseffel, összeházasodtak, és két fiuk született. Pécsi Eszter a modern dolgozó anya ideálját testesítette meg, több cikkben is bemutatták, hogy jellegzetes férfimunkát végez, autót vezet, és kijár az építkezésekre. A szobában megcsodálhatjuk a Bauhausban tanult Breuer Marcell bútorait, köztük a modernizmus egyik ikonjának számító csőszéket. Breuer Marcell Németországból hazatérve Fischer Józseffel és Molnár Farkassal közös irodát nyitott, a bútoregyüttest eredetileg ott helyezték el.
A második emeletre vezető lépcső különlegessé teszi a belső teret, korlátja szinte teljesen megmaradt, de a lépcsőt, akárcsak a burkolatokat, fotók alapján rekonstruálták
A Radó–Walter házaspár 1936 januárjában kereste meg Fischer Józsefet, aki rögtön el is kezdte tervezni a házat. Az utcai homlokzatot bemutató vázlat alighanem egyből elnyerhette a tetszésüket, mert februárban már a végleges terveket engedélyezték, és március körül elkezdődött az építkezés, szeptemberben pedig már be is költöztek. Hogy megkedvelték az építészeti stílust, jól mutatja, hogy 1939-ben megvettek egy másik modernista házat is, amelyet Kozma Lajos tervezett a családjának
A Radó–Walter házaspár hálószobájának eredeti berendezéséről készült fotón láthatjuk, hogy a telefon az ágy mellett állt, a művésznő ugyanis nagyon szeretett telefonálni. Már 1936 márciusában, amikor még szinte semmi nem állt a házból, szerette volna előre elintézni a telefon bevezetését. Ekkor derült ki, hogy az utcának nincs még neve, ezért maga Walter Rózsi kérvényezte, hogy a Városligeti fasor és a Damjanich utca között újonnan nyitott szakaszt is Bajza utcának nevezzék. A szoba a komfort hívószót kapta, hiszen egy modern lakóépületben alapvető elvárás volt a kényelem. A harmincas években az elektromosság bevezetése a háztartásokba például nagyban hozzájárult az életminőség javításához. A rádió a bútorzat részévé vált, akár beépített, akár szabadon álló elemként. A szobában látható koncertszekrényt Bozzay Dezső, az ipari formatervezők első generációjának meghatározó alakja tervezte, ő a villa szomszédságában, a szintén Fischer József által tervezett bérházban élt.
Higiénia és egészség a fürdőszoba és a tetőterasz hívószava. A modernistákat a fürdőszoba is érdekelte, hiszen az egészséges lakókörülmények megteremtése fontos céljuk volt. A higiénia esztétikájával szintén foglalkoztak, és bár most úgy érezhetjük, hogy a krómozott csővázas bútorok kórházi hangulatot árasztanak, ők a higiéniát és az egészséget érzékeltették vele. A természetes fényt nem csak a hatalmas ablakokon és a szobákból megközelíthető teraszokon keresztül engedték be, a levegő és a napfény gyógyító hatását ismerve tetőteraszokat is terveztek a házakra. A villa tetőteraszán még zuhanyzó is helyet kapott, hogy a napfürdőzés után tiszta vízzel is felfrissülhessenek a lakók.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
