Menü
Szöveg: Meszleny Zita
Fotó: Hölvényi Kristóf
A Szentendréről induló komppal Szigetmonostorra érkező gyanútlan utas könnyen elsétálhat a part menti kis épület mellett anélkül, hogy megfordulna a fejében, hogy épp egy szaunát hagyott maga mögött. És nem is akármilyet. A kis fafűtéses helyiség, amelynek panorámás merülőmedencéje a Duna, a járványos időkben a helyi férfiak összefogásának jelképévé vált.
A covidjárvány alatt sokan sokféle hobbit találtak maguknak. Voltak, akik a kenyérsütésbe szerelmesedtek bele, mások a kiskertgondozás nagymestereivé képezték magukat, a szigetmonostori férfiakból álló baráti társaság pedig közösségi szauna építésébe fogott.
„Fontos, hogy ez közösségi szauna. Szerintem a lezárások idején elsősorban nem a melegben való üldögélés, hanem a társaság hiányzott mindannyiunknak. Nem csoda, hogy ha valakinek van saját szaunája, alig használja. Nemcsak azért nem, mert drága és bonyolult felfűteni, hanem azért sem, mert ez nem magányos műfaj, inkább közösségi élmény. Úgy igazán hangulatos, ráadásul van valami különleges összekovácsoló ereje is” – fogalmaz Keresztes János, a baráti kör egyik tagja.
Miután az ötlet megfogant, a szaunaközösség alapítói leültek, hogy kidolgozzák a részleteket. Először helyszínre volt szükségük. Ezen azonban nem kellett sokáig gondolkodniuk, a társaság egyik tagja, Gotthard Viktor ugyanis a Szigetmonostori Vízisport Egyesület vezetője, Duna-parti telephelyükön pedig számtalan régi, az ifjúsági táborok hangulatát idéző épület áll. Az egyik használaton kívüli, part menti házikót szemelték ki a férfiak. Helyrepofozták a leharcolt épületet, majd a kiszabott tagdíjból megvették az alapanyagokat, és nekiveselkedtek a munkának. „Ahogy ráértünk, úgy dolgoztunk, de mindig jólesett – emlékszik vissza János. – A járvány alatt sokat jelentett, hogy volt feladat, amivel lehetett haladni, és hogy az összes óvintézkedést betartva, de tudtunk találkozni. Emellett a fizikai munka segített kicsit kiadni a feszültséget is.”
A lelkesedésnek hála, két hónap alatt felépült a tágas, fával fűthető szauna. A tüzelőt azóta is part menti uszadékfák adják, a házikótól pár lépésre folyó Dunának azonban ennél jóval fontosabb szerep is jut. A szigetmonostori családapa szerint „ez a legszebb az egészben. Kijőve a melegből a Dunában csobbanunk még télen, mínuszban is. Szemben a szentendrei korzó látható, ennél különlegesebb panorámájú merülőmedence szerintem nincs”.
A kezdetben nyolc falubelit számláló szaunakör mára húszfősre bővült, a logisztikával azonban egyelőre nincs gond. A tagok egy megosztott naptárban jelzik, mikor használnák a szaunát, illetve hogy maguknak, a családjuknak foglalnák le, vagy bárki csatlakozhat. És létezik persze a potyahő is. Ez azt jelenti, hogy ha valaki felfűti magának a szaunát, az utána még órákig meleg, így mindenki próbál lecsapni ezekre az időpontokra. A vasárnap kora esték pedig az alapítóknak szinte kötelező közösségi wellnessidőpontok. Az elszánt csapat azonban nem elégszik meg ennyivel. Már fejlesztéseken is gondolkodnak, a tagdíjakból szeretnének beszerezni egy dézsafürdőt is, amit egy falubeli mester készítene.
Keresztes János szerint fontosak az ilyen aprónak tűnő közösségi kezdeményezések. „Gyerekként a szemközti szentendrei ferences gimnáziumba jártam, onnan nézve a sziget egy misztikus csodavilág volt számomra, és szerencsére ma is az. A vízválasztó szó nagyon találó – mondja –, mert a vízen átérve mindig egy másik, sokkal nyugodtabb, élhetőbb valóságba érkezem. Ez egyrészt a sziget érdeme, de a családomé és az itt kialakult közösségé is.”
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
