Menü
A második világháború után alakuló Európai Iskola feltett szándéka volt, hogy a magyar képzőművészet friss törekvéseit bekapcsolja a nemzetközi vérkeringésbe. Erről az időszakról tanúskodik egy apró, de annál jelentékenyebb grafikai kollekció: a Makarius-mappa évtizedekig bolyongott a világban, végül a Fővárosi Képtár gyűjteményében lelt végleges otthonra.
Különös kegyelmi állapot köszöntött 1945-ben a magyar művészeti életre, ám ennek nem sok köze volt a fejünk fölött zajló impériumváltáshoz. Polgári gondolkodású képzőművészek meghatározó csoportja elérkezettnek látta az időt, hogy az addig marginálisan kezelt modern művészeti áramlatokat szerves egységbe foglalja a Kárpát-medencei kulturális hagyományokkal, és bekapcsolja őket a nemzetközi művészeti vérkeringésbe. A több tucat tagot – festőművészeket, grafikusokat és szobrászokat – számláló csoportosulás mellett olyan teoretikusok tűntek fel, mint Kállai Ernő művészettörténész vagy az írók közül Hamvas Béla és Szentkuthy Miklós. Az Európai Iskola nevet viselő irányzatnak, amelyhez sok más mellett Anna Margit, Barcsay Jenő, Barta Lajos, Egry József, Gyarmathy Tihamér, Kassák Lajos, Korniss Dezső, Lossonczy Tamás, Martyn Ferenc, Rozsda Endre, Szántó Piroska és Vilt Tibor is csatlakozott, alapító tagja volt egy egyiptomi születésű festőművész, Sameer Makarius is, aki még a háború forgatagában, tizenévesen ragadt Magyarországon. Amikor 1946-ban elhagyta az országot, magával vitte az Európai Iskola számos tagjának kis méretű nyomatait, rajzait és akvarelljeit tartalmazó mappát azzal a szándékkal, hogy külföldön népszerűsítse a magyar moderneket. A mappa anyagát kiállították Zürichben, s a világhírű geometrikus absztrakt képzőművész, Max Bill építő kritikája hatására megalakult a konkrét művészek hazai csoportosulása. Ám a Kállai Ernő által propagált bioromantikus absztrakció egészen addig domináns maradt, míg a fordulat éve, 1948 után mindenféle polgári művészeti törekvést bedarált a sztálinizmussal óraműpontossággal érkező szocreál. Az ötvenes évek elején Nyugat-Európa sok országában megforduló Sameer Makarius feleségül vette Reiner Évát, akit baráti szálak fűztek az Európai Iskola jó néhány, akkor már betiltott, később külföldre távozó vagy belső emigrációba kényszerülő tagjához. A házasság a grafikai kollekció gyarapodásával is járt, hiszen Reiner számos egyedi rajzot és grafikai lapot őrzött, sőt kiterjedt levelezést folytatott néhány alkotóval.
Anna Margit: Bábu késsel é. n. │ tempera, tus, papír │ 130 × 96 mm
Marosán Gyula: Cím nélkül 1945 körül │ akvarell, papír │
156 × 243 mm
Barta Lajos és Rozsda Endre: Plakátocska 1946 │ tus, toll, karton │ 195 × 265 mm
A házaspár 1953-ban Buenos Airesben telepedett le. Sameer grafikusként és fotográfusként az argentin művészeti élet megbecsült tagja lett, s nem feledkezett meg a háború utáni magyar absztraktok népszerűsítéséről sem: feleségével közös kollekcióját Buenos Aires több meghatározó múzeumában és galériájában kiállították. Az 1980-as években a modern magyar műalkotásokat gyűjtő Müller Miklós New York-i mikrobiológus és amerikai felesége megvásárolta tőlük az egész anyagot, amely így egyre nagyobb publicitást kapott – legalábbis a házaspár rendszeres vacsoravendégei körében biztosan.
Rozsda Endre: Női mellkép lófejjel é. n. │ tus, színes ceruza, kréta, papír │ 188 × 115 mm
Rozsda Endre: Kompozíció 1946 │ ceruza, színes kréta, színes ceruza, papír │ 207 × 150 mm
Rozsda Endre: Lélek é. n. │ ceruza, tus, színes ceruza, papír │ 64 × 32 mm
Anna Margit: Kék fej é. n. │ tempera, papír │ 130 × 95 mm
Korniss Dezső: Illuminációk 1945 │ olajmonotípia, papír │ 148 × 102 mm
A Makarius-mappa 2006-ban került vissza – most már úgy tűnik, véglegesen – Magyarországra, amikor Müller Miklós a teljes gyűjteményét eladta a Fővárosi Képtárnak. A Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár pedig most, másfél évtizeddel az üzlet megkötése után látta elérkezettnek az időt, hogy a Makarius–Müller-kollekciót a nagyközönségnek is megmutassa. Az Árvai Mária kurátori munkájaként született, 60 év alatt a Föld körül című kiállítás kiegészül a képtár európai iskolás festészeti és plasztikai anyagával, valamint a Szépművészeti Múzeum és a pécsi Janus Pannonius Múzeum néhány kölcsönzött műalkotásával, átfogó képet adva a magyar művészet történetének tiszavirág-életű, de annál jelentősebb időszakáról.
Korniss Dezső: Illuminációk /33 1945 │ olajmonotípia, papír │ 148 × 101 mm
Barcsay Jenő: Emberpár kertben 1946 körül │ tus, színes kréta, akvarell, papír │ 144 × 184 mm
Marosán Gyula: Cím nélkül 1945 │ rézkarc, papír │ 128 × 150 mm
Zemplényi Magda: Kompozíció 1946 │ színes ceruza, papír │ 207 × 300 mm
Gyarmathy Tihamér: Kompozíció 1946 │ papír, fekete ceruza, papír │ 198 × 283 mm
Gyarmathy Tihamér: Kompozíció 1946 │ papír, fekete ceruza, papír │ 198 × 283 mm
Korniss Dezső: Illuminációk /41 1945 │ olajmonotípia, papír │ 148 × 100 mm
Bán Béla: Fej 1945 │ akvarell, tus, papír │ 265 × 204 mm
A Makarius-mappa küldetése, vagyis hogy a válogatott művek révén segítsen az Európai Iskola körének kapcsolatot teremteni a kortárs képzőművészet meghatározó nemzetközi alkotóival, felemás módon alakult. A szürrealista és expresszív formajegyeket magukon viselő alkotások legtöbbször a háború infernójából táplálkoztak, és más-más jelentéssel bírtak Zürich és Buenos Aires kiállítótereiben, illetve a New York-i magángyűjtői közegben. Intézményes együttműködés a nemzetközi színtéren azért sem tudott végül kialakulni – egyéni baráti és szakmai kapcsolatok annál inkább –, mert a vasfüggöny legördült, a doktriner szocreál pedig ha eltörölni nem tudta is, reménytelenül hosszú évekre zárójelbe tette a nemzetközi jelentőségű hazai művészeti törekvéseket. A Kiscelli Múzeum e kiállításának célja ezért az, hogy az Európai Iskolát végre megérdemelt helyen kanonizálják a magyar művészet történetében.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
