Szöveg: Leimeiszter Barnabás
Fotó: Földházi Árpád, Muray Gábor
Veszprémi sétánk hét állomása a város múltjának ikonikus pillanatait és jelenének szimbolikus helyszíneit érinti.
A viadukt
A város első számú jelképe, a biatorbágyi mellett Magyarország minden bizonnyal leghíresebb völgyhídja. A Jeruzsálem-hegyet köti össze a Dózsavárossal, két kisebb s köztük egy nagyobb ív alkotja. A Szent István-emlékév alkalmából országalapító királyunkról elnevezett, vasbeton híd 1937 végére készült el a 8-as főút részeként. Jelentősen leegyszerűsítette az addig igen körülményes átkelést a városon. A második világháború végén a németek fel akarták robbantani, ám a városi főmérnök vezette kis csapat egy éjszaka kiszerelte a gyutacsot a robbanószerkezetekből, s így a híd csak részlegesen sérült. A viadukt nemcsak híres, de – az itt elkövetett öngyilkosságok miatt – hírhedt veszprémi látványosság is. Az utóbbi időben bekamerázták, s már régebben telefonkészülékeket helyeztek el a végein. Nemrég egy öngyilkosságra készülő kamasz lányt egy mentálhigiénés szervezetnek a hídon elhelyezett táblája bírta jobb belátásra.
Jutas
„Káromkodik, mint egy jutasi őrmester” – valaha közszájon forgott ez a szólás, jól mutatva, hogy az altisztképző intézetnek, amely 1924-ben kapott helyet a Veszprém északi részén található, addig katonai kórházként, illetve tiszti üdülőként használt épületben, országos híre volt. A szólás, amely valószínűleg a második világháború végén, a tömeges kiképzések idején kelhetett szárnyra, sajnos eltorzította a létesítmény emlékét: a trágár beszédet ugyanis – hogy mást ne mondjunk – kifejezetten tiltották. Magas szakmai színvonala és fegyelmezett légköre okán Horthy Miklós „az ország egyetlen mintaszerű intézetének” nevezte az altisztképzőt, de állítólag még a hazánkba látogató német hadügyminiszter is irigykedve nyilatkozott róla. A háború után szovjet katonák rendezkedtek be itt, 2003-ban pedig a megyei levéltár költözött a felújított épületbe.
A Szikla
A megyeszékhely legtitokzatosabb létesítményét az itteniek csak Sziklaként emlegetik. Halandó ember ide nem teheti be a lábát, hacsak nem visel egyenruhát. Hiába is próbálnánk a Jókai utcáról bekukkantani a szögesdrót mögé: a Jeruzsálem-hegy mélyébe vájt, hatezer négyzetméteres, kétszintes bunkerben a Magyar Honvédség Légi Műveleti Vezetési és Irányítási Központja működik, innen figyelik a magyar légtérbe szabályosan vagy szabálytalanul belépő gépeket – érthető tehát a fokozott biztonság. A bunker a Magyar Nemzeti Bank trezorjaként épült a harmincas évek végén, majd 1944 végén rövid ideig itt őrizték a Szent Koronát, a Szent Jobbot és a nemzeti aranytartalékot. A hidegháború alatt úgy alakították át a Sziklát, hogy egy atomtámadást is kibírna.
A Benedek-hegy
A vár előtt elnyúló dolomitsziklát, a Benedek-hegyet Jancsó Miklós filmje, a Fényes szelek emelte be a filmtörténetbe. A kereszt mellől körbenézni, ízlelgetni a festői panorámát, a vár, a völgyhíd és a Bakony látványát: minden veszprémi látogatás csúcspontja. A középkorban egyes feltételezések szerint Szent Benedek tiszteletére emelt kápolna állt itt, majd a török időkben temetkezési hely volt. Ekkor a sziklát még szakadék választotta el a vártól, amit a harcokban lerombolt falak maradványaival töltöttek fel. Később gyümölcsöst telepítettek ide, a 19. század végéig birkalegelőként használták a helyet a veszprémiek, majd 1944-ben óvóhelyet fúrtak a hegybe. A sziklákra-dombokra épült város jó adottságokkal bírt az óvóhelyek kialakításához, ennek köszönhető, hogy a Veszprémet érő – katonai fontossága miatt meglehetősen sűrű – bombatámadásokban a lakosságnak csupán egy százaléka halt meg, az épületállománynak viszont csak a negyede maradt ép.
Az alsóvárosi temető
A turisztikai prospektusokban nem szerepel, de Veszprémben járva érdemes sétát tenni a városközponttól délre, a kórház mögött található régi temetőben. A tekintélyes fák, az itt-ott térdig érő avar, az eldőlt-besüppedt, kétszáz éves síremlékek, a moha lepte feliratok az enyészet különleges-romantikus atmoszféráját teremtik meg. A 18. század óta temetkeznek ide, eleinte csak katolikusok, később kisebb számban protestánsokat is helyeztek végső nyugalomra az alsóvárosi temetőben. A klasszicista temetőkápolnát 1830-ban Haiszler György városi orvos építtette a kolerajárványban elhunyt gyermeke sírja fölé. Az Erzsébet liget felőli oldalon sorakozó kriptákon a város történetében meghatározó szerepet játszó családok neveit olvashatjuk.
A régi vasútállomás
A Balaton Plaza oldalában áll egy régi állomásépület. Ma takarékszövetkezet és borbélyüzlet működik benne, az idősebbek viszont még emlékeznek eredeti funkciójára: itt lehetett felszállni a balatoni vonatra. Mert volt idő, amikor Győrből még közvetlen vonat járt a Balaton-partra – igaz, csigalassan, négy óra alatt tette meg az utat, a sebességért viszont a Bakonyban a Cuha-völgy látványa, majd az út végén a balatoni kilátás kárpótolt. A Veszprém–Alsóörs-vonalat a hatvanas évek végén felszámolták, a tavat a városból vasúton ma már csak székesfehérvári átszállással lehet megközelíteni. Na persze busszal sokkal egyszerűbben le lehet jutni a partra. A vasútvonal emlékére szervezett túrák viszont jelzik: továbbra is él a nosztalgia a balatoni járat iránt.
A régi vidámpark
Egy másik múlhatatlan veszprémi nosztalgia: a Betekints-völgyben, a jezsuita templom és a veszprémvölgyi apácák kolostorromjának környékén 1961-ban megnyitott vidámpark. Pedig nem volt hosszú életű, alig tíz évet ért meg a társadalmi munkával kialakított szabadidőközpont. Volt itt óriáskerék, körhinta, játszótér, csónakázótó, kemping s persze a felejthetetlen úttörővasút, amihez alagutat fúrtak a völgyet határoló dolomitsziklába. Szinetár Miklós itt vette fel a Csárdáskirálynő filmváltozatának több jelenetét. A 2009–10-es Kolostorok és kertek projektben a korábbi évtizedekben erősen elhanyagolt területet rendezték, mesepark és büfék nyíltak, a Betekints-völgy ismét a város kedvelt kirándulóhelye lett. Nemrégiben az úttörővonat felújított mozdonyát és két kocsiját is elhelyezték a csónakázótó melletti „állomásépületnél”.
A szerző örökösei lehetővé tették, hogy a költő és író, valamint a feleségének, Szécsi Margit költőnek a hagyatékának nagy részét a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ – Petőfi Irodalmi Múzeumban őrizzék.
Az albumon a hagyományos görög népzenei átdolgozások mellett saját szerzemények is szerepelnek az együttes jellegzetes hangzásvilágában előadva.
Az alapítvány súlyos betegségben szenvedőknek kíván segíteni, miközben az idén elhunyt színésznő emlékét is ápolják.
Hová fordulhatunk és milyen információkat kell megadnunk, ha katonaőseink történetét szeretnénk kutatni? Többek között erre is válaszolt Számvéber Norbert történész a honvedelem.hu oldalán.
Így készül az intézmény az október 23-i nemzeti ünnepre.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
