Szarvas József: Ne reménykedjetek, én nem gyüttment vagyok, hanem gyütt!
Rövid hétvégi kikapcsolódást keresett, életre szóló elköteleződést és a valahová tartozás csodás érzését találta meg helyette.
Menü
Szöveg: Kéri Gáspár
Fotó: Földházi Árpád
A Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrának két szakasza is érinti az Őrséget. Ösvényére lépve egy pillanat alatt beleszeretünk majd a vidékbe.
A Dél-dunántúli Kéktúra végleges útvonalát Rockenbauer Pál és stábja jelölte ki azzal, hogy az eredetileg Szekszárdtól Kaposvárig tartó vándorlást meghosszabbították az Írott-kőig. Ennek emlékét az 1989-ben bemutatott …és még egymillió lépés című televíziós sorozat őrzi.
Bár a kéktúra nem az Őrség teljes bejárására törekszik, nagyjából a tájegység közepén végighúzódva lehetőséget kínál a vándornak, hogy képet kapjon a vidékről, történelméről, sajátos népi építészetéről, valamint az ott élőkről.
A kényelmesen két-három nap alatt végigjárható őrségi kék zavarba ejtően gazdag látnivalói között legutóbb Őriszentpétertől Szentgyörgyvölgyig vándoroltam. Van annak egy határozott bája, hogy az útvonaltervező szerint sok esetben egyszerűbb autóval Szlovénia felől megközelíteni az Őrség legnyugatibb településeit, ahonnan falvakon át tartó buszozás vár még ránk.
Az Őrség szívébe, az Árpád-kori templomáról is híres Őriszentpéterre már régi ismerősként érkezem, hogy a körforgalom melletti élelmiszerüzletbe lépve megvegyem a tv. paprikával kiegészített macisajt-zsemle kombót. Szertartásos különben így kezdeni egy túrát. Álmos fejemből kinézve lesem egy platánfa alatti padról az őriek éppen induló napját. Aztán nyomdafestéket nem tűrő monológok kezdenek cikázni a fejemben az első esőcseppek hullása láttán, majd higgadtan, elfogadva a megváltoztathatatlant megállapítom: itt hamarosan valóban eső lesz. Öröm az ürömben, hogy készültem. De szerencsére az első négy-öt kilométer után tisztulni kezd az égbolt. A bajánsenyei Arany János utcát már szolidan felhős időben keresztezem, sőt Kercaszomorra érve a nap is kisüt.
A legbátrabb faluban az őrségi szeres településszerkezet lényegét tapasztalom meg. Szerintem az amerikai építész, Frank Lloyd Wright is megnyalta volna itt a tíz ujját, amikor az első, organikus építészetről vallott gondolatait kipattintotta a fejéből, hiszen a tájegység sajátos téglaépítészete, a kódisállásnak nevezett kiugró rövid tornácok, az L alaprajzú „hajlított házak” és az U alaprajzban hozzájuk illeszkedő szénatárolók, a deszkázott falú lábaspajták sajátos hangulatot kölcsönöznek a helységeknek. A szomoróci egykori határőrlaktanya ma is meglepően jó állapotú épületeit, majd az egyik legidősebb őrségi haranglábat elhagyva jellegzetes dimbes-dombos tájakon jutok át Magyarszombatfára, ahol az egy négyzetkilométerre jutó aktív fazekasok száma ma is tekintélyes. Végül egy pajtából átalakított fodrász- és pedikűr-manikűr üzletbe beköszönve hagyom el a települést, hogy újabb dimbek és dombok között kószálva jussak át Velemérre.
A történelmi korokban igencsak népes településen őslakos családból ma mindössze néhány él. A többség inkább gyüttment, ám így is sok még az eladó ingatlan. Sajnos az Őrség egészére jellemző az évtizedek óta tartó elvándorlás; hiába éteri a vidék, ha nincs kellő mennyiségű munka. Velemér leginkább Árpád-kori templomáról és annak különleges freskóiról ismert, hasonlót ma már csak a történelmi Magyarország területén találni. Rendszeres misét már itt sem tartanak, viszont esküvőt és keresztelőt szinte minden hétvégén, az eseményekre érkezők egészen Nyíregyházáról vagy Debrecenből kalandoznak el a nyugati határszélre. A veleméri templom fölötti erdő legalább annyira különleges, mint az évszázadokkal ezelőtt ide épített istenháza. Sok erdőben jártam az utóbbi években, ennek bensőségessége, sajátos atmoszférája mégis egészen magával ragad.
A túrát az Őrség határában, Szentgyörgyvölgyön fejezem be, ahol arra is lehetőségem nyílik, hogy a nemzeti dohánybolt kínálatában méretes cukkinik, tökök, valamint tűzpiros paradicsomok és a kamra polcairól kínált savanyúságok között válogassak.
A kéktúra ösvényére lépve az Őrséget meglátni és megszeretni egy pillanat műve, aki így kívánja felfedezni ezt a vidéket, semmi mást nem kell tennie, mint bakancsot húzni és elindulni.
Rövid hétvégi kikapcsolódást keresett, életre szóló elköteleződést és a valahová tartozás csodás érzését találta meg helyette.
Nemcsak használni, hanem hozzáadni, építeni. Ez Rátóti Zoltán hitvallása is, aki korábban polgármesterként, templomépítőként vett részt Magyarföld életében, ma pedig ott segít, ahol tud.
A Vendvidéken talált otthonra és hivatásra Oszlányi Kincső, aki a Kétvölgy Kertje kultúrtörténeti kávézó és szatócsboltjával a helyi termelők által létrehozott értékeket népszerűsíti.
Egyszerű, önfenntartó élet. Erre vágytak, és Belgiumból a véletlennek hála egészen az őrségi Rönökig jutottak, ahol ezt meg is teremtették maguknak. Jan Leen és Wijnants Wouter a Szedervirág Ökotanyán gyermekeket nevel, sajtot készít, állatokat tart és kertet gondoz. De ami a legfontosabb: boldogan él.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
