Energia
Már diákként tanulunk az energiáról, életünk során mégis újra és újra próbáljuk megfejteni a titkát.
Menü
Az emlékeink foglyai vagyunk?
Ezt nem merném mondani. Nem hiszek abban, hogy az emlékeink meghatároznák a sorsunkat; úgy gondolom, a sorsunkat magunk tudjuk alakítani. Persze az emlékeink velünk élnek, hozzánk tartoznak, ismerjük a családunk legendáriumát, a nemzeti mítoszokat. Ezek nagy erővel vannak jelen, egyszerre megtartó és pusztító erővel, ez egészen biztos. Ha például a nemzeti vagy a családi emlékezet egy-egy negatív megállapítását magára veszi valaki, akár egy fátumot, akkor eljuthat oda, hogy úgy érzi, értelmetlen az élete. Súlya van tehát az emlékeinknek, és addig, amíg nincsen tisztázva a hozzájuk való viszonyunk, akár megnyomorító erővel is bírhatnak.
NYÁRY PÉTER
Mentálhigiénés szakember, pszichodráma- vezető, bibliodráma-kiképző, -szupervizor, a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének óraadó oktatója. A bibliai történeteket feldolgozó, rögtönzéseken alapuló, interaktív Meglepetés Színház egykori tagja és vezetője
Válhat-e annak ellenére erőforrássá a múltidézés? Hiszen a családok emlékezete a 20. századból sok fájdalmas történetet őriz.
Feltétlenül. Sőt, a traumatikus időszakokból maradhatnak fönn olyan emlékek, amelyek többet mondanak el a családról, mint a konszolidált korszakok történetei. Mindig könnybe lábad a szemem, amikor eszembe jut egy nagyanyámról szóló történet. Balassagyarmaton 1944 őszén találkozott azzal a sárga csillagot viselő zsidó férfival, aki évtizedek óta a család orvosa volt, odament hozzá és köszöntötte. Erre azt mondta neki az orvos: „Grófnő, kompromittálja magát…” „Engem az nem érdekel” – mondta nyugodtan a nagyanyám. Nem kivagyiságból vagy nagyképűségből cselekedett így, hanem hitbéli és emberi tartásból. És ehhez kellett egyfajta karakánság. Tudta, hogy az a helyes, ha odamegy az orvoshoz, és nem érdekelte, hogy a nyilasok vagy bárki ott az utcán mit gondol. Azt tette, amit a pillanat kívánt. Markáns példa nekem. A hit, az emberi tartás és a tisztesség erőt adó példája.
Csaknem harminc éve vezet pszichodrámacsoportokat. Alkalmas ez a módszer a múlthoz való viszony tisztázására?
Ahogy a neve is mutatja, ez dramatikus műfaj; a csoporton belül laborkörülmények között újrajátszunk az egyén számára nehéz vagy akár traumaként megélt helyzeteket. Amikor elkezdődik egy játék, a csoporttag felidéz a közelmúltból egy helyzetet, amelyben például nem tudta képviselni magát, tehetetlen és dühös volt. Lejátsszuk a jelenetet, és megkérdezzük, hogy az érzés, amit megtapasztalt, honnan ismerős neki. „Ó, hát ez emlékeztetett arra, amikor tízéves voltam, és a tornaöltözőben az osztálytársaim csúfoltak azért, mert alacsony vagyok.” Tehát eljutunk egy régi élményhez és az ahhoz kapcsolódó érzelmekhez. A pszichodrámában az emlékezetnek mozgósító ereje van, el lehet érkezni egy olyan pontig, ahol az alaptraumával szembe lehet nézni és föl lehet oldani.
És begyógyulhat a múltbéli seb?
A gyógyulás nem úgy következik be, hogy meg nem történtté tesszük a múltat, de megváltozik a viszony a traumához, és már együtt lehet élni vele. Sőt, még olyan hatása is lehet, hogy a csoporttag a játék során a traumatikus élményben fölfedez valamit, ami erőforrássá válik számára. Túl tud lépni azon, hogy a sebeit őrizgesse, és felismeri: előnyére tudja fordítani, hogy tisztábban látja a múltat.
Mi ösztönzi önt ennyi év után is arra, hogy újabb és újabb csoportokat vállaljon?
Azt hiszem, alapvetően az, hogy érdekelnek az emberek. Azt szoktam mondani, hogy addig, amíg tudok gondolkodni, beszélni meg mozogni, csinálni fogom. Megtisztelő, hogy másfél-két évig, amíg a munka tart, a csoporttagok életének a részese lehetek, és remélhetőleg úgy tudok a részese lenni, hogy előreviszi őket, ahogy a játékukat vezetem, mellettük állok, visszajelzéseket adok nekik. Ösztönzőereje van, hogy úgy érzem, haszna van annak, amit teszek.
Már diákként tanulunk az energiáról, életünk során mégis újra és újra próbáljuk megfejteni a titkát.
Mi a krízis? Személyes csőd, kudarc, ellehetetlenülés vagy pedig ajándék, ami az újjászületés reményét hordja magában? Varga Kapisztránt kérdeztük.
Tableten mesét néző-hallgató óvodások, okostelefonon olvasó kisiskolások – Pölcz Ádám nyelvésszel az alfa generáció nyelvhasználati szokásairól beszélgettünk.
Milyen tulajdonságok jellemzik az alfa generációt, és milyen készségekre lesz szükségük a boldoguláshoz? Dr. Aczél Petrával, a jövőkészségek kutatójával beszélgettünk.
Nényei Pál író tárcája arról, hogy segít-e a generációs címkézés önmagunk és a világ valódi megismerésében.
Horváth Boldizsár Farm2fork vállalkozása a magyar termelőket köti össze az éttermi és lakossági megrendelőkkel, olyan értékek mentén mint a farm-to-table, a hazai, szezonális, jó alapanyagok választása, valamint a méltányos kereskedelem.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
