A zene mindannyiunk életében jelen van. Hallgatjuk, szórakoztat, legtöbbször passzív befogadóként fogyasztjuk. De hogy mennyire lényeges, valójában nem tudjuk. Pedig az emberi kultúra nem öncéllal, nem puszta esztétikai megfontolásból jött létre. Kulturális képességeink és készségeink életképességünk fontos alkotórészei. Ma már természettudományos – neurofiziológiai – vizsgálatok egész sora igazolta a zenei aktivitás kognitív, érzelmi és szociális készségeket fejlesztő hatását, valamint a zenében rejlő terápiás lehetőségeket is. Az éneklés és zenélés révén agyunk hormonális működésen alapuló jutalmazási rendszere aktivizálódik, pozitív visszacsatolást kap, ezáltal a zene stresszoldó, közérzetjavító, szociális kötődést elősegítő hatással bír. Mindez a kutatók szerint a zene fontos evolúciós szerepét sejteti, hiszen a közösségben megélt együtt zenélés az endorfinfelszabadulás által erős összetartozás-élményt eredményez. Mégis keveset énekelünk, a spontán ének visszaszorult a közösségi kultúrában.
Ezért mind a Bethesda gyermekkórházban végzett pszichológusi munkám, mind koncertjeim során tudatosan igyekszem a zenét, az éneklést a kapcsolatteremtés, a közösségteremtés, a fejlesztés és a gyógyítás szolgálatába állítani.

Kórházba kerüléskor a műtéttel, sérüléssel, betegséggel – életet veszélyeztető állapottal – járó fájdalom, a maradandó károsodástól való félelem és a gyermek állapotában bekövetkező tartós, maradandó károsodás krízisállapot okozhat. A szülők, a család számára a krízist a teljesen ismeretlen környezet, a kontroll elvesztése és a megjósolhatatlanság idézheti elő. A krízisintervenció és a terápia során a zene hatásmechanizmusainak kiaknázásával, zenei eszközök segítségével a gyermek félelmeit, fájdalmát, vegetatív tüneteit, valamint a szülő tehetetlenségét és szorongását is csökkenthetjük. A szülői kompetencia visszaadása áttételesen hatással bír a gyermek állapotára is.

A Klárisok zenekarral mesekoncertjeink során célunk a valódi interakció megteremtése, az együtt éneklés és a közös játék. A kutatások szerint a gyermekek értelmi fejlődése szempontjából a dialógus, az interakció jelentősebb szerepet játszik, mint a passzívan meghallgatott vagy a digitális készüléken passzívan végignézett mesék. A koncerteken jól ismert – szüleinktől, nagyszüleinktől vagy az óvodában megtanult – népdalaink, mondókáink és énekes-táncos népi játékaink felfűzésével alakítjuk ki kedvenc népmeséinket mindannyiunk örömére.