Egy ilyen szokatlan program, gondolom, sokakat megszólít.
Szerencsére igen, ahogy az augusztus eleji Sokac babfőző fesztivál is, amellyel az eredeti mohácsi agyagedényben főtt bab készítésének hagyományát visszük tovább. Húsvét első napján locsolóbált tartunk, és rendezünk bált Katalin-napkor és farsang környékén is. Illetve minden hónapban van táncház, és szervezünk horgászversenyt, disznóvágást is. Sőt, a sokacoknál a szenteste is meghatározott tradíciók szerint zajlik, azt is be szoktuk mutatni. Elődeink szerint a karácsonyi asztal alá helyezett tárgyak mágikus tulajdonságokra tesznek szert, ezért zöldséget, gyümölcsöt, gabonát tettek oda, hogy bőséges termésre számíthassanak, és odakerült szalma is, hogy később az ólban óvja a jószágot. Az sem volt mindegy, hogy a karácsonyi asztalra helyezett ennivalókat milyen sorrendben és milyen céllal fogyasztották. A mézet és a fokhagymát például a család egészségéért, az almát az összetartásért ették. Aprószentekkor pedig a sokac zenekar körbejár a városban, és a ház népét a sibával, azaz kis vesszővel megcsapkodják, hogy egészséges legyen, cserébe megvendégelik őket. A horvát önkormányzattal közösen igyekszünk újraindítani az Antal-napi búcsút is, ami a sokacok búcsúja volt. Szerencsére remek az együttműködés a nemzetiségi önkormányzatokkal, ennek eredménye a nemzetiségi vásár is. Itt bemutatjuk például, hogy hogyan készül népviseletünk elengedhetetlen kelléke, a bütykös harisnya, s közben mi is tanulunk a többiek kultúrájáról. Megkóstoljuk egymás ételeit, a színpadon pedig zenekarok és tánccsoportok váltják egymást. Természetesen részt veszünk emellett a busójáráson is, ahol igyekszünk felhívni a figyelmet az autentikus maszkok és ruhák fontosságára.
Ahogy nő a rendezvény, úgy látja, szükség van erre?
Sajnos sok esetben olyan öltözetet látunk, amely már egyáltalán nem hasonlít a mohácsi sokac népviselethez. Ezért készítettünk egy bemutatót arról, milyen is az eredeti viselet: hogyan illeszkedik a ruha, milyen hosszúságú a kötény, hány centi a szoknya, és ugyanígy az autentikus busóöltözéket is végigvettük.
Ez a lelkesedés magával ragadja a következő nemzedéket is?
Remélem, de erőltetni nem szeretnénk. Persze, örülnék, ha a kisfiam is zenélne vagy táncolna. A hagyományőrző tánccsoport és a sokac kör összetartó közösség, a legtöbb tag most már szülő, ezért olyan programokat szervezünk, amelyekbe a gyerekeket is be tudjuk vonni, illetve kimondottan nekik szóló eseményeket is tartunk. Mindennel igyekszünk megmutatni nekik, hogy a hagyományőrzés szórakozás is, így ahogy belenőnek, meg is szeretik. Talán ezért is maradt fenn a kultúra, mert folytonos volt; ahogy mi is beleszülettünk, most mi is fontosnak tartjuk, hogy élő hagyományként adjuk tovább. Ennek fontos része a nyelvünk őrzése, az óvodában van nemzetiségi csoport, az iskolában nemzetiségi osztály. De ha otthon nem beszélik a szülők, akkor a gyerekeknek sem lesz olyan természetes, mint az anyanyelv. Úgy érzem, egyelőre hitelesen képviseljük azt, ami fontos nekünk, mert van olyan tagja a közösségünknek, akinek egyáltalán nincsen horvát vagy sokac kötődése, egyszerűen csak szeret hozzánk tartozni.