És persze itt van még az irodalom mint fő hozzávalója e végtelennek tűnő szenvedélyes eszem-iszomnak: Epikurosz, Hrabal, Krúdy, Mikszáth, Karinthy, Petri, Szomory, Dumas, Babits, Jókai, Füst, Márai, Nietzsche, Tömörkény, Krasznahorkai, Rejtő, Hamvas, Agatha Christie és Bodor Ádám művei, az egyes ételekkel és az étkezéssel kapcsolatos személyes történetei kötik össze a gasztronómiát a kultúrával – csodálatos, milyen természetesen, erőlködés nélkül simul egymásba az emberi lét e két, mindenkinek járó alapfeltétele. A híres írók, sőt szakácskönyvírók, művészek, színészek, legendás pincérek – köztük a máig legnagyobb Gyula a New York kávéházból – felvonultatása igen változatosan, mindig más-más tálalásban kerül elénk; van itt gasztroesszé, hasnovella, kulináris tárca és konyhakulturális tanulmány, kinek-kinek kedve szerint.
A Rézi a páczban nem csupán amiatt hiánypótló, mert az ismert és ismeretlen sztorik – például a New York-i The Four Seasons vendéglőt a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben a csúcsra repítő, az erdélyi konyha hagyományos fogásait megszállottan gyűjtő Kövi Pál regényes élete – épp a megfelelő arányban keverednek benne. Azért is, mert a kutatói pontosság finom iróniával és valódi jó kedéllyel párosul, utóbbi különösen rokonszenves a mindent átható fanyalgás és hibakeresés korszakában. Cserna-Szabó elnéző szeretettel viseltetik még a szocializmusban majdnem végzetesen eltérített, olajban és rántásban fuldokló magyar konyha és annak a vendéglátásban sajnos máig ható öröksége iránt is. A Király utca 40., avagy mézes álom az Arany Tigrisben című elbeszélésben például így tűnődik egy prágai látogatása után: „A hetedik sörnél megbúsulok. De kár, merengek, hogy Budapesten nincs egy ilyen hely [Hrabal egykori törzshelye, az Arany Tigris]. Egy kultikus, örök, szellemekkel telített kocsma. Nincs egy Japán kávéház, ahol egy szimpla Piszkos Fredet vagy Fülig Jimmyt éreznénk a hátunk megett. Nincs Három holló Ady dühös zsenijével, nincs Csiga Vörösmarty világfájdalmával, nincs margitszigeti kisszálló Bródy Sándorral és Keresztes uram tésztába burkolt velős csontjával. Nekünk nincs ilyenünk. Mi nem hiszünk a legendáinkban, a szellemeinkben, a géniuszainkban, a kocsmáinkban, a konyhánkban, a múltunkban – végső soron önmagunkban. Így aztán megmutatni sem tudjuk magunkat – se magunknak, se másnak.”
Pedig hogy bőven lenne mit, azt éppen a Rézi a páczban és a hasonló, kultúrtörténeti olvasmányként is igen élvezetes-érdekes kötetek bizonyítják.
Cserna-Szabó András: Rézi a páczban. Helikon Kiadó, 2021