Szöveg: demeter Anna
Fotó: Földházi Árpád
Szinte a városon kívül, az Orci felé vezető úton találjuk Kaposvár eldugott gasztrocsodáját, a Roastopus specialty – kávé-pörkölő műhelyt. Bakos Balázs és Becska-Horváth Gabriella alapító tulajdonosok szándékosan húzódnak a gépek s nem a vendéglátópultok mögé. Az eredetileg mérnöki pályán dolgozó csapattagok számára ugyanis az alkotás öröme nemcsak elegendő, de bőven ki is tölti a mindennapokat. Kávéikat, amelyeket a nemzetközi piacon is egyre nagyobb sikerrel értékesítenek, a legkülönlegesebb termőterületekről szerzik be. „Etiópia, Kenya, Brazília, Honduras, Kolumbia, Costa Rica, Ruanda a kedvenceim, de a feltörekvő országokból is egyre érdekesebb tételek érkeznek. A mintapörköléstől kezdve mi felügyeljük a folyamatokat, így pontosan tudjuk, mit lehet elvárni egy kávétól” – mondja az épületgépész végzettségű Balázs, miközben épp egy száraz feldolgozású kolumbiait készít nekünk. „A kávé érdekessége a változásban rejlik. A borhoz hasonlóan állandó alkalmazkodásra sarkall, mivel csupán reménykedni tudunk a következő szüret sikerében” – magyarázza a munka legapróbb részletei re, a tizedfokokra és másodpercekre is ügyelő alkotó, míg társa, Gabriella egy beérkező zöldkávé-szállítmány intézésével foglalkozik.
A Roastopus indulása korántsem volt zökkenőmentes. „Az első pörkölési napunkon a webáruházunk készen állt, az összes kávénk pörkölési profilja be volt állítva. Már akkor minden folyamatot számítógépen monitoroztunk a pontosság kedvéért, ezért is lepett meg bennünket, hogy hirtelen nulla fokot mutattak a mérők. Miután egy műszerész segítségével átnéztük az összes kábelt és elemet, kiderült, hogy egy kétdolláros alkatrész nem vitte át a jelet. Mondanunk sem kell, karácsony előtt két nappal érkezett meg a darab, így a remélt forgalmunk is elmaradt. Ez arra tanított bennünket, hogy meglepetés akkor is érhet, ha úgy érezzük, mindenre felkészültünk” – mesélik a tulajdonosok.
„Benne vagyok, ezt pötyögtem gyorsan” – nevet Balázs, aki az idő tájt már az otthoni pörköléssel kísérletezgetett. Egy kudarcba fulladt serpenyős próbálkozás után hamar eljutott szülei pattogatottkukorica-készítő gépéig, és édesapja műszerészaffinitásának köszönhetően nemsokára már ketten keresték az optimális pörkölési profilt. „Ventilátort, hűtőrendszert szabályoztunk, szondát építettünk, és megfigyeltünk. Az eredmény gyenge, az élmény annál nagyobb volt, ezért is lelkesedtem a felkérésért, bár a felelősség súlya kissé megijesztett. Amellett, hogy szerettem a kávékat, értettem a gépek működéséhez is, de tudtam, egy márka felépítéséhez ennél jóval többre van szükség” – emlékszik vissza.
Komárom versenygépe, Szőnyi Ferenc a negyvenes évei közepén pattant kerékpárra, hogy nem sokkal később üstökösként robbanjon be az ultrasportolók elitjébe. A nemzetközi sporttársadalomban Racemachine néven ismert sokszoros bajnok ma szerte világon példakép, és nem is csak a hihetetlen sporteredményei miatt.
Pat Szlovákia legdélibb pontja. Itt építette fel Pém Bálint családi gazdaságát, ahol különböző fajtájú és színű mákokat termeszt és dolgoz fel, s közben újabb és újabb közösségi összefogásra épülő terveket sző.
Komáromtól nem messze, Pat határában terül el Szalay László és Erzsébet birsalmakertje. A házaspárnak a fák gondozása valódi feltöltődés, kézműves termékeikkel pedig elhivatottan népszerűsítik a kissé elfeledett gyümölcsöt.
Kava Komárom központjától északra fekszik, itt alakította ki Polgár Sándor a méhészetét. Betérve hozzá hamar megértjük, nemcsak azért talált itt otthonra, mert eszményi helyszín a méhészkedéshez, hanem mert ez az a hely, ahol önmaga lehet.fere
Érezték, hogy egyszer az életben még válthatnak, és így is tettek. A komáromi Varga Zsuzsa és Ferenc huszonhét év után döntött úgy, hogy belső terek helyett apró, festett bonbonokat álmodik meg. Bátorságuk és tehetségük jutalma pedig Oscar-díj lett – a csokoládéké. A Zax manufaktúrában jártunk.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
