„Miután már a miniházamban éltem, tapasztaltam meg, hogy ennek az életformának rengeteg kedvező hozadéka van, és egészen újfajta életminőséget ad” – emlékszik vissza a kezdetekre Erzsébet. Csak a döntése után ismerte meg a külföldön egyre népszerűbb tiny house mozgalmat. Bár hasonló gondolatvilágot képvisel, mint a miniház, lényeges különbség, hogy a tiny house kerekeken guruló, vontatható építmény, jelentős méret- és tömegkorlátozással, így inkább csak átmeneti tartózkodásra ideális. Ez az összehasonlítás is megerősítette Erzsébetet, hogy a fixen épülő miniházak mellett tegye le a voksát, ráadásul fontos szempont az is, hogy rengeteg zártkerti, zöldövezeti ingatlan áll ma üresen, amely így újrahasznosíthatóvá válik. A korábban népszerű telkeken álló – az emberek szőlőst, gyümölcsöst, veteményest tartottak fenn a városon kívül –, addig nem lakóház funkciójú apró épületek ugyanis felújítás után alkalmassá válhatnak arra, hogy teljes értékű életteret nyújtsanak.
Orosházi Erzsébet Herendi-Molnár Zsuzsannával alapította a Miniházakért Magyarországon Civil Társaságot azon tervezési-átalakítási feladatok népszerűsítésére, amelyekkel maximálisan komfortossá tehetők ezek az épületek. A miniház sokaknak lehet járható út – olyanoknak is, akik kilátástalannak tűnő élethelyzetben vannak. Kis térben lakni alapvetően nem idegen az embertől, hiszen az egy-, másfél szobás lakások sem haladják meg a negyven négyzetméternyi alapterületet. A miniházak nagy kertje viszont fontos, tágítja az életteret, de nem a természettől veszi el a területet. „Sokat vagyunk kint, ha társaságot hívunk, a kertben látjuk őket vendégül” – mondja Erzsébet.
Aki a miniházas életmódot választja, anyagilag függetlenebbé válhat, hiszen nem fizet hitelt, alacsony a rezsije – Erzsébet házának fűtése sem kerül sokba a szigetelésnek köszönhetően –, illetve azért is, mert a kisebb tér nem teszi lehetővé a túlfogyasztást. Nemcsak az energiapazarlást fejezi be az ember, hanem megváltoznak a vásárlási szokásai is. „Rengeteg felesleges dologra költöttünk, amíg nagyobb térben éltünk – meséli –, most viszont tudatosan vásárolok, minden termékről százszor átgondolom, hogy valóban szükségem van-e rá. Így marad pénz a minőségi időtöltésre, például utazásra, ami addig egyedülállóként, gyerekkel csupán álom volt.”
A másfél éve induló mozgalomhoz mind többen csatlakoznak, hiszen ezek az apró lakóhelyek egyszerre jelentenek komfortos, élhető életteret és a természettel harmonikus, fenntartható életmódot.