Hogyan tükrözi vissza egy pohár bor a készítőjét? Kiérezhető-e a szellem a palackból? Hogy ennek utánajárjunk, Bott Frigyest, a komáromi régió legismertebb borászát arra kértük, válassza ki kínálatából azt a három tételt, ami a legtöbbet árulja el róla.
Noha mezőgazdasági végzettségével először a sörök világában próbált eligazodni, hamar rájött, hogy neki a borkészítés az otthonos terep. Ez a vonzalom pedig Bott Frigyes számára elválaszthatatlan a szülőföldjétől, Komáromtól és a Garam mentétől. Ahogy szőlő sincs gyökerek nélkül, úgy jó borász sincs a múlt ismerete nélkül – vallja.
Az ősi földművelői tudást, melynek természetes folytonosságát az előző rendszer megtörte, tudatos munkával szedte magára. Miután megtudta, hogy a környékbeli dűlőkön az esztergomi érsekség szőlőskertje húzódott, a prímási levéltárból kutatta ki, milyen fajtákkal dolgoztak akkoriban. A tízhektárnyi területet háromszáz tulajdonostól vásárolta vissza, majd belekezdett a borászkodásba.
Húsz év telt el az első kapavágás óta. A Bott Frigyes név pedig viszonyítási pont lett. Borai ma tizennyolc országban vásárolhatók meg Japántól Skandinávián át az USA-ig. Ha pedig itthon keressük a palackjait, bizony a legfelső polcokig kell nyújtózkodnunk.
Most arra kértük, emeljen ki három tételt a kínálatából. Olyanokat, amelyek a legtisztábban mesélnek róla, a borvidékről és a hozzá kötődő missziójáról.
Pinot noir – A szerelem
Nemhiába ez fogy el mindig elsőként. Ez a szerelem. Az, hogy mi borászkodunk, ennek a fajtának köszönhető. Szerintem vannak a borok, és van a pinot noir. Ez számomra érzelmi ügy. Megmagyarázhatatlan szakralitás.
Mikor először jártam Burgundiában, akkor éreztem meg igazán, mit is jelent a bor. Miféle kultúrát, életmódot, letisztultságot. A pici falvak, az egyforma épületek, az egy fajta, egyformán művelt szőlő, a sírhelyek a tőkék között, a helyben generációkon át alázattal végzett munka lenyomatai erőt, lelket árasztanak magukból. Ott értettem meg, mi lehetett volna nálunk is, ha szerencsésebb csillagállás alatt éltünk volna itt, a Kárpát-medencében. Ez az élmény azóta sem ereszt. Meghatározta az életemet, a hivatásomhoz való hozzáállásomat.
Ha most azt mondanák, hogy beülhetek az autóba, irány Burgundia, rögtön indulnék. Pontosan tudom: 1370 kilométer Komáromból Nuits-Saint-Georges, egy tankolással megoldanám. Kiszállnék, beszívnám az ottani levegőt, és tudnám, minden rendben van. Ha itthon kimerültem, mert a környezetem nem értette, mire is vágyom, odamentünk a feleségemmel, hogy aztán feltöltődve folytassuk itt a küldetésünket. Sosem igazán a tudásért, hanem az életérzésért mentünk.
De hoztunk is magunkkal valamit. Az első saját telepítésünk egy Burgundiából hozott pinot noir volt. Most, hogy húszéves a családi borászatunk, erre az évre olyan pinot noirunk született, hogy a saját pincénkben ugyanazt érezzük, mint amit akkor Burgundiában. Nagyon kritikus vagyok, nem mondok ilyet könnyen, de most egyszerűen ezt érzem. Azt hiszem, ez ajándék nekünk a Teremtőtől a huszadik születésnapunkra.
Kékfrankos – A jövő
A borvidékünk múltja a kadarka. A filoxérajárvány előtt a Garam menti dűlők kilencven százalékát uralta. Ami Burgundiának a pinot noir, az nekünk a kékfrankos. Ha az identitásunkat akarjuk megmutatni itt, Észak-Pannóniában, a kékfrankoson keresztül tudjuk legigazabbul megtenni. Ha a vidéket mint kultúrát szeretnénk megérteni, ha meg szeretnénk ismerni a dűlők egyediségét, nem tudok ennél jobb fajtát mondani. Gyönyörű savszerkezetű, neutrális szőlő, a termőhely tiszta tükre. Nekünk három dűlőn – a muzslain, a bélain és a Farickán – van kékfrankosunk, és mind teljesen más, pedig kétszáz méterre húzódnak egymástól. Ez a bor egy vulkanikus és egy meszes területről is gyönyörűen mesél.
A kékfrankos ráadásul közös nevező a régióban is, csak sajnos még nincs a helyére pozicionálva, mert a múltban túl sok középszerű palack készült a túlterhelt tőkékről. Nekünk azonban már kékfrankos a legdrágább borunk, és ezt a tizennyolc ország, ahova szállítunk, el is fogadja. A jövőt nem becsülhetjük alá.
Tavaly volt egy rendezvényünk Kékfrankos a jövő néven. Tizennégy terroircentrikus szemléletű borászatot hívtunk meg, hozták a kékfrankosaikat, aztán százötven Kárpát-medencei sommelier kóstolta meg őket. Az ételt két fantasztikus séf barátunk, Sajben Csaba és Valentin Ádám készítette, a Casino Mocca kávé mellé pedig a Chez Dodo kékfrankosmacaronját kínáltuk. Olyan termékeket és termelőket hívtunk, amelyekre és akikre büszkék vagyunk, mert minden, amit kínálunk, amit mutatunk, üzenet rólunk és a régióról.
Ami pedig vörösborból a kékfrankos, az fehérből a furmint. Csodálatos terroirtükör az is. Eköré is szerveztünk egy vacsorát, Pesti István, a tatai Platán étterem séfje főzött. Tizennégy egy-két-három Michelin-csillagos étteremben dolgozó sommelier-t hívtunk Szlovéniától Dánián át a Feröer-szigetekig, akik a tíz, szerintem legjobb, leginkább termőhely-specifikus furmintért utaztak ide hozzánk, és vitték a Kárpát-medence hírét.
Minden palack bor és minden ilyen program számít. Sokkal többről van már szó, mint egy márka, egy borvidék sorsáról. Az egész régiót kell visszahelyezni oda, ahova való. Erre jó a furmint és a kékfrankos. Ez a kettő olyan erős üzenet, hogy nem is kell több. Ha túl sokat beszélünk, félő, hogy végül semmit nem mondunk.
Rajnai rizling – A hely csodája
Ugyan világfajtáról beszélünk, a rajnai rizling szépen megmutatja a Kárpát-medence arcát. Nagyon intelligens szőlő, nem véletlenül lett 2022-ben az első zéró kénes natúrborunk.
A natúrborhoz vezető utunk természetes folyamat volt. Az organikus szemléletet otthonról hoztam. Az, hogy a szőlőt így műveljük, már a kezdetekkor sem volt kérdés. A pincében a hordóban való spontán erjesztés volt számunkra természetes, a tradicionális borkészítésben gondolkodtunk, hiszen én ebbe nőttem bele. Aztán a fiam eltöltött két szüretet Burgundiában, és néhány billegő minőségű és jó pár gyönyörű natúrborral tért vissza. Menthetetlenül magával ragadott a natúrborok világa. Szerencsére volt bennem vágy, nyitottság vagy mersz – nem is tudom, melyik a legfontosabb –, és óvatos duhajként elindultam ezen az úton. 2017-ben elkezdtem nem szűrni és nem deríteni a borokat. Ekkor azonban még szükségem volt egy kis kapaszkodóra, így pár napot héjon hagytam a bort, és a végén nagyon kevés ként adtam hozzá. Aztán rájöttem, oké, hogy ezt is szereti a világ, de az az elegancia, amit megszoktam, a termőhelynek azok a finomságai, amelyek miatt én akkoriban napi száz kilométert utaztam, háttérbe szorult, hiszen a héjon tartás uniformizál. Ekkor már hátraarcról szó sem lehetett. 2019 óta az egészben préselt fürtökkel szinte semmit nem teszünk. Nem szűrünk, nem derítünk, csak egy kicsi ként használunk, ha szükséges, illetve idén már azt sem. De nem mi vagyunk a nagy bűvészek, hanem a termőhely egy csoda. Csak a szőlőnek fel kellett nőnie a feladathoz, nekünk pedig kellett még egy adag bátorság.
Egy szépen felépített brand gazdáiként nekünk azért ekkor már volt vesztenivalónk. De engem mindig a hitem és a szívem vitt. Csak akkor jutunk valahova, ha be merünk lépni az előttünk kinyíló kapukon, ahelyett hogy egy helyben toporognánk. Az alázat, a meg nem elégedés és a folyamatos kíváncsiság mindent előrevisz.
Bátor és bolondos húsz év van mögöttünk, az öt-hat generációs borászatokhoz képest mi még csak olyanok vagyunk, mint egy kisgyerek, aki mászni tanul. A tanulási folyamatban rengeteg impulzus ért. Talán az adottságom, hogy látom a dolgok mélységét, az ott meghúzódó történetet, így nem veszek el a részletekben. Képes vagyok rendszerezni a tapasztalataimat. Érzem, hogy egy lerombolt borvidéket feltámasztani micsoda felelősség. Nem mindegy, milyen üzenetet hagyunk magunk után. Ez teher is, de nem olyan teher, ami összetör, hanem olyan, ami tartást ad. Motivál, hogy a családunkkal a mindenkori legjobb tudásunk szerint példát és irányt mutassunk. Itt már nem egy márkáról van szó, a Garam mentét, Észak-Pannóniát, sőt a Kárpát-medencét éltetjük, ahol Bott Frigyesé csak az egyik a kiváló borok közül. Csak egységként mutathatjuk meg magunkat a világnak.
Tramini
Sokszor érzünk országok, régiók vagy a natúrborászok és a tradicionális irányzatot képviselők között feszültséget, de a szembenállás nem visz előre. Együtt mesélünk egy történetet a helyről, és ebben sok minden megfér egymás mellett. Ahelyett, hogy úgy éreznénk, oldalt kell választanunk, néha elég, ha kinyitunk egy palack jó bort. Ezt hirdeti a Just Enjoy nevű traminink. Csak meg kell kóstolni és élvezni. Az egy hétig héjon tartott natúrborból rengeteg egzotikus fűszer illatát ki lehet érezni. Ázsiai étellel egy emlékezetes tavaszi vacsora kísérője lehet.
Olyan magabiztos nyugalommal szemléli a szívéhez közel álló balatoni tájat, mint ahogyan a borokról mesél. Bökő Dávid fiatal kora ellenére határozott elképzelésekkel építi jövőjét a borászszakmában, és élvezi munkájának szabadságát balatonfüredi családi pincészetükben.
A nappal együtt kel, a családjáért és a szőlőért él. Másképp el sem tudná képzelni. Ifjabb Márkvárt János igazi szekszárdi lokálpatrióta, s ahogy sokan hivatkoznak rá, egyike az utolsó kézműves borászoknak. Gyűszű-völgyi birtokán örökölt értékekről és jelenbeli megelégedettségről beszélgettünk.
A természet szerelmese, az Etyek– Budai borvidék csodálója. Szijjártó Előd sikeres fiatal borász, ennek oka pedig abban keresendő, hogy a popularitás hajszolása helyett úgy döntött, inkább a piacot igazítja saját magához.
Két termőterület, hétszázötven éves hagyomány és egy fiatal, aki új lendületet hozott az egyházi borászatba. Benesch Antal, a Veszprémi Érseki Pincészet főborásza sokrétű tapasztalataival szeretné megvalósítani az érseki elgondolást, miszerint „őseink hite a jövő reménye”.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
