És a fejlesztések?
A fejlesztések haladnak: van betegjogi egyesületünk, két alapítványunk, ct- és mr-berendezéseink, és reméljük, lesz egy hibrid műtőnk is, amely a munkánk precizitását fogja ellenőrizni. A segítségével egy bonyolult szívműtét közepette is végezhetünk majd érsebészeti beavatkozást. A hasznos tárgyak mellett sok értékes külföldi kapcsolatunk is van, az irodám falán látszik is, hogy Litvániától kezdve Finnországon és Japánon át Kanadáig mindenhol élnek olyan barátok, akiktől tanulunk, és ők is tőlünk. Emellett nagy szakmai sikerként könyvelhetjük el, hogy hazánkban zajlott az első vadonatúj, gyermekeknek tervezett szívbillentyű beültetése. Jelenleg az anatómiai intézettel közösen vizsgáljuk a csecsemőmirigy immunfunkciójának változását.
A szakmai sikerek mellett önnek köszönhetően vizuális elemekben is gazdag lett a kórház.
Bár sosem lehet elég barátságos egy kórház, szeretnék legalább közelíteni efelé. Ezért javasoltam, hogy az egyik ct-re fényfestéssel varázsoljunk dekorációt, ami, megjegyzem, nemcsak gyerek-, de felnőttbarát készülék is lett ezáltal. Ugyanis amikor egy izgulós felnőttnél bekapcsoljuk az akváriumvetítést, valahogy rögtön előbújik belőle a kisgyerek. Színes rajzok tarkítják a folyosóinkat is, de mivel azt hallottam, hogy a magyar népmesék már nem divatosak annyira, mindenféle, számomra ismeretlen figura mosolyog a gyerekekre. A legjobbat pedig még nem is mondtam! Egy kedves támogatónk segítségével nálunk bizony elektromos kisautóval mennek a műtőbe a gyerekek, ami elképesztő reakciókat válthat ki. Amikor az osztály ajtajában nem azért sírnak a gyerekek, mert el akarnak menni a kórházból, hanem mert be szeretnének ülni az autóba, az egészen különleges érzéssel tölt el engem is.
Mennyire tudja függetleníteni magától ezeket az élményeket? A gyermeki mosoly, tekintet, de leginkább a fájdalmukon való segíteni akarás már önmagában is bevonódást jelent.
Kétségtelenül meg kell őrizni egy bizonyos fajta tudományos objektivitást, de az elfogódottság természetesen állandó tényező. Ezen a bonyolult területen mindig igyekszem úgy dolgozni, hogy ne kelljen felesleges köröket tennem, mivel az mindenkinek megterhelő. Az egyetem után Franciaországban találkoztam egy nagyon kedves professzorral, aki azt mondta, annál a műtétnél, amely már eleve komplikáltnak tűnik, valami gond lehet, mert mindig az egyszerűségre kell törekedni. Persze a gyermekszívsebészetnek vannak nehézségei, főleg lelki síkon. Sokan magukra maradnak ebben a helyzetben.
Ezt hogy érti?
Úgy, hogy a huszonegyedik században a házasság sajnos nem atombiztos intézmény. Találkoztam nagyon gazdag vállalkozóval, aki amikor látta, hogy a gyerekének egyébként csak közepes mértékű szívhibája van, azonnal úgy gondolta, hogy az ő tökéletesség iránti igényébe ez nem fér bele. Az ilyen esetek miatt is tartottam fontosnak az állandó pszichológusi jelenlétet. A jelenlegi, kiváló szakemberünk egyébként úgy került hozzánk, hogy amikor felvilágosítottam a lányára váró műtétről, meglepődtem, milyen profin kezeli a helyzetet. Kiderült, hogy sportpszichológus, és szívesen segítené a munkánkat.
Figyelve a gyerekekhez és a szülőkhöz való viszonyát, ezt a szerepet egy kicsit ön is gyakorolja. Egy kedves szó a folyosón, érdeklődés a liftben és persze humor, ha a helyzet megkívánja. Mennyire folyik egybe a szakmai és a magánéleti énje?
Olyan területre kerültem, amelyik a képességeimmel és a hibáimmal együtt is megengedi, hogy hasznosan, sikerrel munkálkodjak benne. Egyébként nem terveztem, hogy gyermekszívsebész leszek, de szerencsére annak idején egy barátom sokkal jobban ismert engem, mint én magamat, és átadta nekem az állásajánlatot. Így ő ma már a Semmelweis Egyetem koraszülöttosztályát vezeti, én pedig hálás vagyok neki, hogy olyan munkám lehet, amelyet mindennap örömmel végzek. Pont azért nehéz elkülöníteni a két szerepet, mert a helyemen vagyok.