Missziók és nagykövetek
A forma önmagában persze nem lenne elég az olvasási kedv fellendítéséhez, a tartalom legalább ugyanennyire fontos. Vecsei H. Miklós ezért még az indulás előtt felkérte Grecsó Krisztiánt irodalmi vezetőnek, ők ketten állították össze azt a nagyjából hatvankötetes listát, amely ma is a válogatás gerincét alkotja. Hozzájuk csatlakozott Kiss-Benedek Kristóf grafikus, aki megtervezte a kezdő sorozat, illetve az automaták kinézetét, és művészeti vezetőként máig a teljes arculatért felel. A szűkebb-tágabb baráti körből pedig hamarosan kinőtt az az állandó kis csapat, amelynek tagjai másodállásban, ám annál nagyobb lelkesedéssel dolgoznak évek óta ezért a mindannyiuknak oly fontos ügyért.
„A Poket nekünk szerelemprojekt, már-már misszió. És szerencsére ezt a fajta tüzet látjuk a nagyköveteinken is; ők azok a neves, a szakmájukban elismert emberek, akik az egyes köteteket valamilyen személyes viszonyulásuk okán ajánlják a közönségnek. Egészen érdekes találkozások születtek már így, a finn írónő, Kira Poutanen A csodálatos tenger című regényének nagykövete Hosszú Katinka volt, az Egy elmebeteg nő naplóját Zacher Gábor ajánlotta, Boris Vian Tajtékos napok című kötetét Bálint gazda, Andrzej Stasiuktól a Hogyan lettem írót Szabó Balázs zenész-énekes, az egyik kedvencemet, Viktor Pelevin Kristályvilágát pedig Háy János” – hoz Horváth Panna néhány példát a könyvek, az olvasás tágabb értelmű hídépítő, közösségformáló erejére, amely másfajta együttműködésekben is tetten érhető. A Poket ifjúsági sorozatának bővítését például a Móra és a Kolibri kiadó segíti. Utóbbi ajánlására került az automatákba a holland Guus Kuijer világszerte népszerű kamaszregénye, a Minden dolgok könyve, a Mórának köszönhetően pedig idén márciusban, Romhányi József születésének századik születésnapja alkalmából előbb a Szamárfül, majd Janikovszky Éva születésének kilencvenötödik évfordulójára az Égigérő fű. Ifjúsági köteteiknek ráadásul soha nem egy személy, hanem mindig egy alapítvány a nagykövete, amelyet a bevételből támogatnak is. Legutóbb a kórházban lévő, súlyos beteg gyermekek nyelvtanulást segítő Amigos a Gyerekekért Alapítvánnyal fogtak össze, az önkéntesek és a diákok szövegeiből született meg a Barátság a négy fal között című különleges novellaválogatás.
Élőben a legjobb
A fenti felsorolásból az is jól látszik, hogy nem csupán ismert klasszikus vagy kortárs szerzők munkái jelennek meg a Poket kínálatában, hanem olyan külföldön már befutott kötetek is, amelyekre még nem talált rá a hazai közönség, például azért, mert nem készült magyar fordításuk. Ilyen például David Sax esszégyűjteménye, Az analóg bosszúja, ami a múlt év elején került be a zsebkönyvek közé saját kiadásként, két egyetemista fordításában, Keleti Éva fotóművész ajánlásával. „Ahogy oly sok mindenre, erre is a Goodreadsen akadtunk rá, ezt gyakran böngésszük, és ha valakinek valami megtetszik, bedobjuk a közösbe, majd együtt döntünk a sorsáról. Ez esetben is így történt, mindannyian elolvastuk angolul, és kivétel nélkül nagyon fontos írásnak találtuk, ami nemcsak nekünk, de az olvasóinknak is meghatározó lehet. Pont arról a kérdésről szól ugyanis, mint amiből a Poket kinőtte magát: milyen árnyoldalai vannak a tökéletes digitalizációnak, hogyan kell és lehet ebből kimenekülni? Ráadásul mindez igen szórakoztató módon van megírva, tele a való életből vett, elgondolkodtató példákkal” – magyarázza Panna.
Hasonló indíttatásból született meg az április végén megjelent Zsebkvíz is, amelyet a két másik irodalmi szerkesztő, Asztalos Emese, Sidó Anna, valamint Horváth Panna szerkesztett. A „közösségi kérdezz-felelek” műfajú könyv, amely harminc, irodalmi tényeken, idézeteken és életrajzokon alapuló kérdéssort tartalmaz, szintén az analóg világhoz való visszatéréshez kapcsolódik, az elmélyült, lassabb, ám termékenyebb gondolkodást szeretnék vele elősegíteni. Visszafogni kicsit azt a fajta dühvel kevert türelmetlenséget, ami ma már általános: ha nem jut eszünkbe valami, minimálisan sem törjük rajta a fejünket, helyette rögtön elkezdünk kutakodni az interneten. Ez ugyan pillanatnyilag valóban feloldja a bennünk lévő feszültséget, hosszú távon biztos, hogy káros. A könnyen jött információ könnyen elfelejtődik, ráadásul elvész az a fajta jó érzés is, ami akkor tölti el az embert, amikor megküzdött valamiért.
A Poket létrehozói egy kevéssé látványos, ám az emberekben mégis ott mocorgó igényt találtak el – hogy mennyire így van ez, bizonyítja on- és offline követőik száma szerte az országban. „Két éve alakult meg az első, tőlünk teljesen független, #poketközösség nevű Facebook-csoport. Ennek ma már több mint ötezer tagja van, és nagyon aktívak, könyv- és filmklubokat, kirándulásokat szerveznek, barátságok sora született. Külön öröm, hogy kezdünk elszakadni a Budapest-központúságtól. Mára nem csupán automatáink vannak a nagyobb vidéki városokban, hanem ott is megjelentek a poketes csapatok, az emberek személyesen is összejárnak, irodalomról beszélgetnek, kincskeresést szerveznek. Nyíregyházán még olyan is volt, hogy az egész közösség bent »aludt« a könyvtárban, és hajnalig könyvekről diskurált” – meséli Panna. Szerinte e közösségek megszületése a legnagyobb sikerük, és hogy annak a korosztálynak egy részét is sikerült legalább részben megmozgatniuk, amelynek tagjai kis túlzással zsebükben okostelefonnal születtek.
„Minket is meglepett, de sok pozitív visszajelzést kapunk a tizenévesektől, a nemrégiben indított olvasónapló-író felhívásunkra is rengeteg értő-érző, személyes írás született, megható volt olvasni némelyiket. És mivel a Poket lényege éppen ez: az irodalmat népszerűsíteni és ezen keresztül új közösségeket építeni, nagyon vártuk már, hogy a valóságos térben is együtt legyünk. A Poket-élménynek a kezdetektől fogva fontos részei voltak az offline találkozások, azaz a könyvbemutatók, filmvetítések, koncertek vagy akár egy közös faültetés. Ezeket az alkalmakat szeretnénk mihamarabb visszahozni, és nyáron, ha lehet, minél több fesztiválon megjelenni. Mert ennél nincs jobb a világon: jó könyvekről jót beszélgetni. És ezt igazán csak élőben lehet csinálni.”