Pém Bálint komáromi pedagógus szülők gyermekeként a nyarakat nagyszülei kis falusi gazdaságában töltötte Paton. Ekkor szeretett bele a kertészetbe. „A zöldség termesztése mellett déligyümölcsöket próbáltam csíráztatni, mandarint, narancsot, ananászt, a mangófám kétéves korában majdnem kinyomta a nagymamám fóliájának a tetejét – kezd bele történetébe. – Általános iskolás voltam, amikor rájöttem, hogy ez már nemcsak szórakozás, hanem valódi szenvedély, és elhatároztam, hogy mezőgazdász leszek. Megtanultam, hogy a kis magok mit szeretnek, és hogyan tudom a megfelelő körülményeket biztosítani, hogy részese lehessek annak a csodának, ahogy a majdnem semmiből kinő valami értékes.”
Már a nyitrai mezőgazdasági egyetemen tanult, amikor a család visszakapott az államosított birtokból 50-60 hektárnyi földet. Ekkor egyértelművé vált, hogy belevágnak a gazdálkodásba. A föld mellett az öreg, hibás traktorok és eszközök is újra a birtokukba kerültek, ezeket Bálint édesapja és nagybátyjai elhivatottan javítgatták. A vágyuk azonban egy modern géppark volt, amelyre a pályázatoknak és az eltökéltségnek hála szert is tettek. „Olyan vagyok, mint egy Formula 1-es pilóta, ugyanis mindet tudnom kell vezetni – mutat körbe a kombájnokon, nagy traktorokon és kultivátorokon Bálint. – Azért fontos ez nekem, mert a gépeken keresztül vagyok kapcsolatban a földdel.”
A mák a legmagasabb kalciumtartalmú növény, alapvetően olajos magnak számít. „Kiaknázatlan kincs. Csak töredékét használják ki annak a rengeteg mindennek, amire alkalmazni lehet” – magyarázza a gazda, miért váltott a gyerekkori egzotikus gyümölcsökről a mákra. Sorra járjuk vele a raktározó-, tisztító- és csomagolóhelyiséget, miközben megismerkedünk a magokkal. Mint megtudjuk, a termesztett mákfajtákat más-más tulajdonságok jellemzik. Különbözik a beltartalmuk, az ízviláguk, és színben is eltérnek: a hagyományos kék mellett a barna a napraforgó, a fehér a dió ízére emlékeztet.
Bálint munkatársai gondosan, kézzel bontják a gubókat, így válogatva tudják biztosítani, hogy a legkülönlegesebb barna mák közé ne kerüljön be a kékből vagy fehérből – az ugyanis, hogy milyen színű magokat rejt a gumó, olyan titok, amely csak a felbontás után derül ki.
Felvidéki mákos rétest mind a három színűből készítenek, naponta két tepsivel is sütnek belőle. Emellett laktóz- és gluténmentes mákkekszet kínálnak – cukor helyett mézzel –, illetve mákos mézet és mákpálinkát, a helyi kézművesekkel való együttműködésnek köszönhetően pedig mákolajos szappant és arckrémet is árusítanak Pemak nevű boltjukban.
A gazdaság átállt a biotermelésre és a gluténmentes feldolgozásra, ezért a vetésforgóból évek óta kihagyják a gabonát. Helyette hüvelyeseket – lucernát, bíborherét, szóját, borsót – termesztenek, és most kísérleteznek a csicseriborsóval és a vörös lencsével. A legfontosabb viszont a biokukorica, amelynek termesztésével távlatos tervei vannak a gazdának. Ebből puffasztott kukoricát készítenek, ennek nagy keletje van, főleg nyugaton. Bálint egy újabb közös projektet álmodva a környékbeli gazdákat is bevonva termeli meg hozzá az alapanyagot. „Ez a történet is azt mutatja, milyen szép és értékes munka a miénk – fogalmazza meg termelői ars poeticáját. – Létrehozunk valamit, amit mások örömmel fogyasztanak, ráadásul egészséges is, és mindez nemcsak nekünk nyújt megélhetést, de mindenkinek, aki velünk dolgozik.”