Polgár Sándor tizenhárom éve párja méhész szüleitől kapta az első méhcsaládokat, és a családi méhesben kezdett el velük dolgozni. A fiatal pár azonban hamar olyannyira magáénak érezte a feladatot, hogy eldöntötte: komolyan és önállóan szeretne a méhekkel foglalkozni. Így született meg a saját tanya gondolata. A választás a Komárom külterületi részén fekvő Kavára esett, ahol önálló méhest és mézfeldolgozót hoztak létre, hogy kaptártermékeket készítsenek.
„A mézeskeretekbe gyűjtik a méhek a nektárt, majd besűrítik, hogy ne legyen túl nagy a víztartalma, végül a sejteket viaszos fedőréteggel borítják le. Ezeket a kereteket pergetjük majd ki” – mutat Sándor a fakeretekre, miközben a méhesben sétálgatunk. A méhészet elsődleges terméke nem meglepő módon a méz, szezontól függően hat-hétféle, és többek között mézbor is készül belőlük. „Mindent ketten végzünk, sosem fogyunk ki az ötletekből” – mondja a gazda.
A termékeket is maguk értékesítik, a piacokon ők állnak a stand mögött. Úgy látják, egyre többen fordulnak meg ezeken a vásárokon, és bár Magyarországon még mindig csekély a mézfogyasztás, nekik is egyre több a vásárlójuk. „De sokszor keverik a fogalmakat. Például összetévesztik a virágport a méhpempővel” – említi a gazda. A virágpor számos vitamint, ásványi anyagot és antioxidánst tartalmaz, és mivel emberi fogyasztásra alkalmas, sebgyógyító, immunerősítő, gyulladáscsökkentő hatása miatt érdemes is élni vele. A lárvák táplálását szolgáló, szintén rengeteg értékes összetevőt rejtő méhpempőt virágporból és mézből állítják elő a szorgos rovarok. Aztán ott van még a kaptár védelmét biztosító propolisz. A növényfajok rügyeiről, bimbóiról, kérgéről összegyűjtött gyantaszerű anyag a kaptárt védi meg a baktériumoktól, vírusoktól és gombáktól, emellett az embergyógyászatban is használatos. Sándorék például mentollal, gyömbérrel ízesítve torokbalzsamot, vitaminokkal, méhviasszal keverve pedig krémet állítanak elő belőle. A méhek által termelt természetes viaszt sem hagyják veszni, abból gyertya készül.
Az elhivatottság és a szakértelem egy rövid beszélgetésből is hamar érződik. Nemhiába hívják a gazdát iskolákba előadást tartani, a cél, hogy felhívja a figyelmet arra, milyen hatalmas szükségünk van ezekre az apró rovarokra. A méhek porozzák be a világ élelmiszernövényeinek egyharmadát, nélkülük e növények képtelenek lennének szaporodni, és kipusztulnának. „A méhek állapota viszont katasztrofális” – figyelmeztet Sándor. Egyre több a kártevőjük. A legveszélyesebb az atka, amely egész méhcsaládok elpusztítására, teljes kaptárok kiürítésére is képes, irtani viszont szinte lehetetlen úgy, hogy magukat a méheket ne veszélyeztessék. Emellett a méhek két legnagyobb ellensége a lódarázs és a színpompás gyurgyalag, más néven méhészmadár. Szintén nagy fenyegetést jelent a kaptárbogár, mert tönkreteszi a mézgyűjtő kereteket és a viaszépítményt. „Ha pedig ez nem lenne elég, új ellenségként feltűnt az ázsiai lódarázs. A méhészek kezdeményezésére elindult az agresszív invazív rovarok fészkeinek felkutatása, ez reményt ad” – zárja a szomorú felsorolást pozitívba fordítva Sándor, hiszen egy ilyen hivatást csak bizakodva lehet végezni.
Mi pedig távozáskor egy-egy üveg aranyló mézet viszünk magunkkal, hátha javítjuk kicsit a magyarországi fogyasztási adatokat.