Enyhe kanyar
Évezredeket érintő csalinkázás Veszprém szűk utcáin Muszatics Péter író, filmtörténész, fesztiválkurátor vezetésével.
Menü
Szöveg: Demeter Anna
Fotó: Földházi Árpád
A veszprémi Pekedli szatócsboltban Kis Nóra és Juhász Péter napról napra azért dolgozik, hogy megbízható, környékbeli termelők készítményeit varázsolják az asztalokra.
Létezik egy mondás, miszerint minden, a háztartás vezetéséhez szükséges alapanyag elérhető élőhelyünk harminc kilométeres körzetében. E régi korokba visszarepítő gondolatra alapozta döntését két fiatal, aki fővárosi életét maga mögött hagyva költözött Veszprémbe. Itt dolgoznak napról napra azon, hogy megbízható termelők természetes készítményeit varázsolják az asztalokra. A nagy múltú város egyikőjüknek sem volt ismeretlen. Kis Nóra édesapja helyi születésű, Juhász Péter pedig főiskolai éveit töltötte a településen.
„Mindig fontos volt nekünk, hogy tudjuk, honnan és milyen alapanyagok kerülnek az otthonunkba. Budapesten rengeteg kosárközösség és webáruház működik ebben a szellemiségben, máshol ez kevésbé jellemző” – mondják. Emiatt hoztak létre hamarosan saját vállalkozást új lakóhelyükön. A költözésük után többek között a megye friss tejtermékeinek, húsáruinak, illetve szezonális zöldségek, kovászos pékáruk vagy éppen ökotisztítószerek kedves értékesítőivé váltak.
„Először a közvetlen ellátási lánc kifejezésből származó Közel.hu néven működtünk, a világjárvány miatt kizárólag online, mégis a személyességben bízva. Peti édesapja rengeteg környékbeli termelőt, kézművest ismert, eleinte őket kerestük meg a tervünkkel” – meséli Nóra. Közösségimédia-menedzserként sejtette: romantikus elképzelésük hamar találkozik majd a realitás problémáival. „Hol az elérhetetlenségbe, hol jogi problémákba ütköztünk, de egy idő után megnövekedett az érdeklődők száma, ezzel együtt pedig Peti munkája is, mert minden megrendelést személyesen szállított a vevőkhöz.”
A főállásban üzletkötőként dolgozó Péternek nem jelentett akadályt az új munkakör, arra mégsem számított, hogy hamarosan üzlethelyiséget is álmodhatnak hirtelen megvalósult terveik mellé. „A gasztronómia szerelmeseiként jó érzés, hogy a kultúránknak ezt a szegmensét is támogatják, így a háztáji termékeket már egy gyönyörű épület korábban üresen álló polcain is felsorakoztathatjuk” – mesélik egyetértésben az Utcakép program részét képező Pekedli szatócsbolt hangulatos előterében.
Vajon honnan kapta nevét a már fizikai értelemben is megvalósult vállalkozás? „Az utolsó pillanatban kétségbeesve próbáltuk elnevezni a közös cégünket. Éreztük, hogy a Kis és Juhász névnél eggyel eredetibb ötlettel kell előrukkolnunk. A kutakodás során bukkantunk a pekedli szócskára, ami a tájszólásban ételtárolót jelent, így tökéletesen passzolt a megpályázott, régi időket tükröző üzlethez is” – tudjuk meg a Rákóczi utca elején, az Óváros tér közelében álló szatócsbolt, vagy ahogyan Nóráék hívják, modern vegyeskereskedés profiljáról. Az üzlethelyiség korábban nyomdaként és divatházként is kedvelt célpontja volt a vásárban hömpölygő tömegnek.
„Ma már leginkább a tavaszi, nyári időszakban tapasztaljuk ezt a zsongást, de a régi forgatag hangulatát idézi a veszprémiek kedvenc vasárnapja, a kéthetente megvalósuló Óváros piac, amelynek szervezése már a mi feladatunk” – mondja Nóra. Elárulja: nagyon kedveli a régi képeslapokat és a korhű berendezési tárgyakat, így volt honnan ihletet merítenie a Pekedli berendezéséhez. A billenő mérlegnek helyet adó satupad például asztalos édesapjáé, s a nagypapa fafaragásait is felfedezhetjük a polcok között. Valaha a vendég érkezését a bejárati ajtó feletti kolomp jelezte a szatócsnak, a Pekedliben pedig Rozi, a minden kosárba gondosan belekukkantó tacskó vállalta magára ezt a szerepet.
A két fiatal igazi közösségi térként tekint a régi ízeket felelevenítő üzletükre: a fesztiválszezonban hajnalig nyitva tartanak, de az átlagos hétköznapokon is szívesen beszélgetnek, cserélnek recepteket a vevőkkel, akik nem is feltétlenül csak a friss áru miatt érkeznek. A Pekedli hátsó tere ugyanis kézművesműhelyként működik, ami az akvarellfestéstől a kalligráfiáig rengeteg programnak, sőt még egy filozófuskör alkalmainak is otthont ad. „Veszprémben idő kell, mire az emberek megszoknak egy helyet, de úgy érezzük, mostanra nemcsak mi szerettük meg a várost, de a város is minket” – említik mosolyogva a büszke tulajdonosok.
Évezredeket érintő csalinkázás Veszprém szűk utcáin Muszatics Péter író, filmtörténész, fesztiválkurátor vezetésével.
Nincs ember, aki többet tudna vagy nagyobb elragadtatással beszélne a veszprémi húszemeletesről, mint Gelencsér Imre, a ház legelső és leghűségesebb lakója.
„Fontos eljutni oda, hogy az ember fel tudjon tenni egy jó lemezt, és a kedvenc pohár bora mellett végighallgathasson egy albumot anélkül, hogy rohanna valahova” – ez a gondolat inspirálta a veszprémi borbár létrehozására Zsandár Tamást.
Mintha az idő kerekét fordították volna vissza azzal, hogy Veszprém egyetlen vízimalmáét újraindították. Tamás Péter, az ország egyedüli malomrestaurátora, és felesége, Petra családi örökség nyomán mentette meg a pusztulástól a közel kétszáz éves épületet. A Séd idilli partja mentén az elszánt házaspár hagyományt támaszt fel, innovációra buzdít és saját valóságot teremt.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
