Máshogy kell működtetni egy ilyen helyet, mint a futószalagon érkező turistákra szabott éttermet?
A turizmusban talán jobban kell követni a trendeket, a Matyi pedig terepet adhat a kultúra sokszínűségének, a kortárs és hagyományos művészeti formák – zenekarok, előadók, színi fellépők, tánc, egyéb művészetek – változatosságának. Nem biztos, hogy üzletileg a kultúra a legjobb választás, viszont rengeteg örömet szerez.
Nyitottak a fiatalok is a hagyományőrző programokra?
Igen. Én is meglepődtem, hogy a táncházak a legnépszerűbb programjaink között vannak. Úgy látom, ezekben az eseményekben sokkal nagyobb erő van, mint a koncertekben. De az alternatív, underground világ is óriási közösségteremtő erővel bír. Egy bluesfesztiválon részt vevő öt-hatszáz fő úgy néz ki, mint egy baráti társaság vagy egy család, mindenki ismer mindenkit.
Honnan jött az ötlet, hogy fesztivált szervezzenek a zsámbéki szőlőhegyen?
Ahhoz képest, hogy Zsámbék kicsi – nagyjából hatezren lakják –, rendkívül nagy kulturális erő rejlik a városban. Az önkormányzat kezdeményezésére jött létre a Zsámbéki-medence Idegenforgalmi Egyesület, amely a nagyszabású eseményekbe bevonja a helyi vendéglátóhelyeket is. Mi ebbe a vérkeringésbe kapcsolódtunk be. Részt veszünk többek között a Sambucus fesztiválon, a Fékomadta hagyományőrző farsangi fesztiválon és a Zsámbéki blues pikniken.
A Matyi Kultúrbisztró nevet olvasva hamar felvetődik a vendégben A kérdés, hogy ha nem a tulajdonos, akkor ki az a Matyi.
Matyi bácsié volt ez a terület. Szőlőt termesztett, borospincéje volt, a saját borát kínálta gulyáslevessel az erre járó turistáknak. Olyan jól ment a bolt, hogy megépítette az éttermet, amelynek a Mátyás borozó nevet adta – de mindenki Matyinak hívta. Matyi bácsi sajnos már nem él, több mint két évtized telt el, hogy nem ő vezeti az éttermet, ez idő alatt nem volt igazi gazdája a helynek. Én 2019-ben nyitottam ki, megtartva az eredeti nevet, de hozzácsapva a Kultúrbisztró utótagot.