Menü
Szöveg: Demeter Anna
Fotó: Mándi Emese
A legegyszerűbb dolog, ami mindig rímelni tud az élet ritmusára – Sőnfeld Mátyás gyógypedagógus-zeneterapeutának ezt jelenti a zene. A dallamokba ültetett élményfelfogás és -feldolgozás szeretetét rengeteg munkával egy különleges programba, a Zenebatyuba csomagolta, s viszi magával a legkisebbtől a legidősebb korosztályig.
„Először még batyu nélkül, táborokban, képzéseken sorakoztattam fel az úgynevezett öko-, tehát hulladékból készült hangszereimet. Ez azt jelenti, hogy miután kiittuk, kiettük, felhasználtuk valamiből a tartalmat, a csomagolást nem eldobom, hanem hangszerként hasznosítom. Így lesz a flakonból ukulele, azaz flakolele, a műanyag pohárból pedig mondjuk kacagópohár. Annyit fabrikáltam, tanultam, gondolkoztam, hogy végül összeállt egy teljes, mégis folyton alakítható programom. A batyut egy kedves barátom készítette nekem még a Mosolygó Kórház Alapítványnál töltött éveimben. Úgy éreztem, hogy ha egy ilyen színes, csörgő csodakészlettel lépek be a kórterembe, akkor biztos, hogy a foglalkozás után a gyerekeknek megmarad valami: vagy a hangszer, vagy a zene, vagy a zene szeretete” – meséli Sőnfeld Mátyás, miközben a Lovas úti óvoda következő csoportjára várunk. Mátyásnak, aki hivatalosan gyógypedagógus és zeneterapeuta, ez lesz ma az ötödik foglalkozása, de az élményszerű zeneszemlélet, úgy látszik, őt is lendületben tartja.
„Ebbe az oviba már tizenharmadik alkalommal térek vissza, és van olyan hely, ahová negyvenszer vittem el a Zenebatyu élményprogramot. Leginkább azt élvezem, hogy ma már szinte teljesen elégedett vagyok egy-egy előadás felépítésével: szívószálhangszerrel kezdünk, amit mindig egy autentikus hangszer, majd annak az ökopárja követ. Ezután jön egy mozgásos játék, amit zenés kísérlet, majd hangszervers követ, végül pedig a »csináld magad« rész következik, amikor olyan ökohangszert készítünk, amit aztán otthon is újra tudnak alkotni a gyerekek.” A zeneterapeutának nem is kell alaposabban bemutatnia a programot, mivel közben már be is masíroznak az ovisok, és a felsoroltakat mi magunk is figyelemmel kísérhetjük.
Az óvoda tornatermében a gyerekek törökülésben izgatottan várják, mi lesz a mai hangszer. „Mutatom, de előbb jöjjön a szívószál” – csitítja őket Mátyás. Mint megtudjuk, az első pont azért olyan lényeges, mert a gyógypedagógust éppen ez az eszköz terelte a zeneterápia felé. Egy kedves professzorától ugyanis megtanulta, hogyan lehet a szívószálból duda, és ez az egy apró ötlet adta meg a kezdőlökést a Zenebatyu élményprogramhoz. Azóta készült már skót duda, harsona, pánsíp, sőt még helikopterpropeller is. Mivel az előző alkalommal egy nagyobb és hangosabb hangszert, a cajónt ismerték meg az ovisok – melyre jól emlékeznek is a hangszerversnek köszönhetően –, a mai napon a kazu, egy kisebb méretű fúvós hangszer különféle változataié a főszerep.
„Ki tudja, mit kell csinálnom, hogy megszólaljon?” – hangzik a kérdés a foglalkozás vezetőjétől. „Fújj bele!”, „Ne így, fordítva!”, „Akkor beszélj bele!” – érkeznek egymás után a válaszok a gyerekektől. Mátyás helyeslően bólint az utóbbira, majd elmagyarázza, azért is hívják többek közt dúdolónak a szóban forgó eszközt, mert a hangszerre feszített hártya ilyen módon tudja átvenni a hangszálaink rezgését. Elég két kis lyuk, az egyiket letakarjuk, és már kész is a kazu. De vajon a műanyagból és fémből gyártott kazu miből készülhet még? Hát bármilyen kidobásra váró tárgyból, ami megér egy „hangpróbát”. Lehet az fogkrémtubus vagy épp radírcsomagolás, a lényeg, hogy a kicsik otthon is ki tudják próbálni a hallottakat – vallja Mátyás. Hozzáteszi, volt olyan ovis, aki az előadás hatására készített már esőbotot, flakolelét, kacagópoharat, sőt sámándobot is egy kedves szomszéd leselejtezett gumiabroncsából és jó adag celluxból.
Sőnfeld Mátyás XiloFun nevezetű zenés társasjátékának prototípusa nemrég első díjat nyert egy társasjátékmustrán. A készítő elárulta, különösen büszke az egyik zsűritag, a társasjáték világban jól ismert Győri Zoltán véleményére. Zoltán, akiről lapszámunk Akiknek munka a játék című cikkében bővebben is olvashatnak, ezt nyilatkozta a XiloFunról: „Hát én elájultam! Csodálatos. Minden, amit én keresek egy modern társasjátékban, benne van ebben a prototípusban”
Első látásra talán csak egy hatalmas táska, aminek a csodájára járnak. Kinyitva azonban felbukkannak az autentikus és ökohangszerek, kellékek a Zenebatyu élményprogramhoz, amelynek segítségével óvodásoknak, iskolásoknak és pedagógusoknak egyaránt érzékeltethetővé válnak a zene jótékony hatásai. A batyu hangszereiből Sőnfeld Mátyás ugyanis interaktív, készségfejlesztő vagy éppen csapatépítő programokat varázsol
Bár szívesen elidőznénk még az említett hangszer készítésének folyamatában, a zeneterapeuta előadása precízen követi a felsorolást. Miután a lesötétített szobában a kazu hangjával kísérve lézerrel és tükörrel a falra varázsol képeket, elérkezik a verstanulás ideje: „Aki fújja, annak nem szól, az az okos, aki dúdol! / Rögtön elszáll minden bajunk, hogyha felcsendül a kazunk!” – ismételjük és mutogatjuk együtt a sorokat, majd amikor már mindenki kellően magáénak érzi a verset, Mátyás elindul a várva várt batyuért. Miután mindenki választott magának hangszert, fogja a gitárt, a húrok közé csap, és kezdetét veszi az örömzenélés. A gyerekek szégyenlősség nélkül, önfeledten alkotják meg egyéni, mégis összecsengő dallamaikat. Boldogan csereberélik a hangszereket, és ösztönösen ráéreznek a használatukra és egymás ritmusára – Mátyás pedig mosolyogva nyugtázza, hogy ma is belevitte azt a pici pluszt a mindennapokba, amiért elhivatottan dolgozik.
„Aki fújja, annak nem szól, az az okos, aki…” – dúdoljuk magunk is a foglalkozás végén. De vajon miért tűnik el idővel a gyermeki lelkesedés? A felnőttek gondjai is „rögtön elszállhatnak” a zeneterápia hatására? – tesszük fel a kérdéseket a kellékeit szedegető Sőnfeld Mátyásnak. „Ahogy minden pedagógusnak és gyógypedagógusnak, nekem is az a célom, hogy sikerélményekkel tágítsam a tanítványok és résztvevők komfortzónáját. Ez kedves játék az óvodásokkal, de elkötelezettséget, türelmet kívánó munka a tanulásban akadályozott gyermekekkel és az évek alatt felgyülemlett szorongásokkal küzdő felnőttekkel. Ilyenkor kis lépésenként az úgynevezett kihívászónába tereljük az alanyokat, mert az az ahaélmény, hogy erre képesek, lassanként növeli a komfortzónájukat” – magyarázza a szakember. Mátyás már tizennégy éve oktat és tart zeneterápiát a Szellő utcai Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézményben is. Itt leginkább aktív zeneterápiával, tehát a zene állapotjavító eszközként való felhasználásával foglalkozik.
„Bár a zene folyamatosan az életem része volt, a személyiségem valahogy elutasította a gyakorlós, kottaolvasós, négy negyedben maradó jelenlétet. Holott zenerajongó vagyok, imádom a szolfézst, és örömmel komponálok is. Az a tény, hogy az általam előidézett dallamokkal vagy épp hangszerötletekkel valakinek mankót adhatok az életben, óriási felismerés volt. Az első ehhez kapcsolódó élményem a színes kottához kötődik, ami az ötvonalas rendszerből kilépve és a felesleges elméletet mellőzve, ábrák segítségével mutatja meg a gyerekeknek, hogy a zene bizony bennünk van” – foglalja össze hivatásának kezdetét a zeneterapeuta. Később a saját hangszerek iránti igény már nemcsak hobbi, hanem rangos szakmai elismeréseket kiváltó teljesítmény lett. Nemrégiben készült el a XiloFun nevezetű, díjnyertes zenés társasjátéka is, amely a xilofon és a színes kotta ötvözete.
„Teljesen más emberként tértem vissza a zeneterapeuta-képzésről. Egyénileg, csoportosan, zenével és improvizációval gyúrták a lelkemet, erősítették, csiszolták az önismeretemet. Hiteles képet kaptam magamról, hogy őszintén tudjak fordulni bármely korosztályhoz. Ebben érzem a legnagyobb erőt” – vallja Sőnfeld Mátyás
„A zene mindenhol mindenkiben érzelmi lenyomatot hagy. Ha például a gimis éveim számait hallgatom, a kamaszérzéseim térnek vissza. Nem véletlen, hogy az aktív mellett a receptív zeneterápia is igen hatékony. Ilyenkor közösen végighallgatunk egy-egy zenét, aminek hatására sokkal könnyebben kibeszélünk, gyógyítunk és felülírunk bizonyos sérüléseket – meséli a zene érzelmi hatásáról Mátyás, majd hozzáteszi, itt is, mint minden esetben, az élmény a kulcsfogalom. – Mekkora önellentmondás, hogy sem az iskolában, sem a hétköznapokban nincs időnk az élményekre? Így csak a hajszoltság és a tévesen kudarcként értelmezett helyzetek maradnak, amelyek miatt nem merünk mások előtt természetesen viselkedni, mondjuk örömmel énekelni vagy zenélni. Az élményekben benne rejlik a hibázás lehetősége, de ez nem baj, hiszen a ceruza végén is azért van radír, hogy ki tudjuk magunkat javítani. Ebből tanulunk, fejlődünk.” Mátyás elárulja még, olykor az improvizáció eszközével segít az említett helyzetekben.
„A felnőttcsoportos improvizációs foglalkozásokon alapvetően három szabályom van: nem mondom el, mikor kezdünk, mit játszunk, és hogy mikor lesz vége. Ilyenkor persze teljesen értetlenül néznek rám, de kivárom, hogy megadhassam a résztvevőknek a tapasztalat és rácsodálkozás élményét, csak utána magyarázom el a titkot. Szép lassan rájönnek ugyanis a módszer kulcsára: nevezetesen, hogy ezt a feladatot nem lehet elrontani. Ők alakítják, együtt, egy kupac hangszerrel, ami közösséget kovácsol belőlük. Elindul egy hang, amit követ egy másik, és a korábban vonakodók alig akarnak majd hazamenni. Így volt ez szinte minden csapatépítőn vagy zenés tréningen. A zenebatyus pályafutásom legnagyobb meglepetése pedig, hogy egy idősotthonban tartott fellépés épp olyan sikeres volt, mint bármelyik iskolai vagy óvodai bemutató” – meséli mosolyogva, miközben az óvodát magunk mögött hagyva sétálunk a Vár alatt.
„Ahogy lépkedünk, az is maga a ritmus, érzitek? Igazából minden zene! A legkülönbözőbb tárgyak, felületek, pillanatok mind-mind magukban hordozzák a dallamot” – tűnődik el, mi pedig azon, honnan ez a természetes, őszintén nyitott szemlélete. „Az önismeretből – mondja. – Hosszú évek alatt megtanultam, hogy a zene olyan eszköz, ami nem tud a felszínen maradni, ezért különösen fontos, hogy csak felelősen használhatjuk. Először végig kell járnunk az önismeret útját, hogy aztán másokat is erre vezethessünk. Ha magunkkal tisztában vagyunk, akkor tudunk egyszerűen, szeretettel fordulni egymás felé.”
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
