Menü
Szöveg: Demeter Anna
Fotó: Földházi Árpád
Híres borászcsalád tagjaként a szőlő kijelölt életpályát, küldetést és élményt jelentett neki, majd egy ponton elvezette saját, merész döntéséhez. Ifjabb Bott Frigyes rengeteg munkával és a rá jellemző kitartással pékséget alapított egy látszólag eldugott településen, Gadócon. Az egyre népszerűbb Bott Pékség a tulajdonosa szemében olyan vállalás, ahol és amiért megéri dolgozni.
Felvidékre menet szinte minden alkalommal rácsodálkozunk, milyen gyorsan vezet az út a Mária Valéria hídon át a valahol mindig ismerős környékre. A 63-as vonalon autózunk, Muzslát, Dunaradványt, majd Komáromot érintve. A felsorolt települések mindegyike kapcsolódik a külhoni borászrégió kiemelkedő alakjához, Bott Frigyeshez és pincészetéhez. Itt szőlősorai, ott a vendégháza, amott a vinotékája található. Most mégsem állunk meg egyiknél sem, utunk ugyanis a Komárom északnyugati részén lévő Gadócra vezet, hiszen a sikeres borász fia, ifjabb Bott Frigyes itt üzemelteti egyre népszerűbb pékségét.
A főútról lekanyarodva zsúfolt parkolóba érkezünk, ahonnan a kisebb-nagyobb csomagokkal távozó emberek jelzik, jó helyen járunk. A Bott Pékség fantasztikus illatokkal csalogatja a környékbeli vagy akár jóval távolabbról érkező vevőket a régi polgári épületbe. Belépve szándékosan a hosszú sor végére állunk. Időt adunk magunknak a modern elemekkel gazdagított, százéves falak őrizte marasztaló hangulat, a szebbnél szebb kenyerek és péksütemények látványának befogadására. „Megkínálhatom egy kávéval?” – szakítja félbe bámészkodásunkat egy fiatal lány, majd nagy mosollyal mellé lép a pékség vezetője. Ifjabb Bott Frigyes rögtön az új töltött croissant-jukat ajánlja a feketénkhez. Örülünk a segítségnek, nekünk jóval nehezebb lett volna választani a sok finomság közül. Mielőtt azonban helyet foglalnánk, a fiatal tulajdonos bevezet bennünket a kulisszák mögé.
A sürgő-forgó munkatársak között a nagy kenyérsütő kemencét, a dagasztóhelyiséget és a hatalmas hűtőt is szemügyre vesszük. „Hárman dolgoznak főállásban, és két tanuló is besegít a folyamatokba. Ahogyan látszik, dél körül már nem győzzük utántölteni a polcokat” – mutat rá kifelé menet a gyorsan fogyatkozó kínálatra. „Leginkább törzsvásárlóink vannak, ezért számunkra fontos a megújulás, folyamatosan szélesítjük a kínálatunkat, például pozsonyi kiflivel, buktával, pogácsával. Egy nagyvárosban ez kevésbé szükséges, hiszen jóval nagyobb a fluktuáció” – magyarázza Frici, miközben leülünk a finomságok köré az őszi napfény által bevilágított bisztróba.
A két éve üzemelő pékség tulajdonosa büszkén végigtekint a jó ízléssel berendezett üzleten, s miközben mosolyogva köszön a megállás nélkül érkező vásárlóknak, elmondja: számára a vállalkozása nem egy izgalmas mellékbefektetés, sokkal inkább egy jó időben megálmodott, a mindennapokat bőven kitöltő szerelemprojekt. „Kezdetben jóval frekventáltabb környéken fogtam volna bele, de – talán nem véletlenül – egyik ötletem sem valósult meg. Ebbe a házba jártam viszont egy barátomhoz kávézni, és elpanaszoltam neki a helyzetem, mire ő felajánlotta két, gyönyörűen kicsempézett helyiségét” – mesél az indulásról.
De mégis hogyan válhatott egy híres borászcsaládtagja a kenyér szerelmesévé? „Édesapám által valóban belenőttem a borászatba, gyerekkoromtól részt vettem a szőlő- és pincemunkákban, amiért nagyon hálás vagyok. Bár először nem éreztem kifejezett vonzalmat a szakma iránt, az egyetemi képzés és az ottani társaság hatására egyre nagyobb rajongással álltam a témához. Zseniális, ahogyan a boron keresztül meg lehet ismerni egy régió kultúráját, hagyományait” – meséli az ifjú tehetség. Egy burgundiai útról a natúrborok szépségét és értékét is hazahozta, s tapasztalata beépült a borászatba, majd édesapja rábízta az akkor még Bélán működő vendégházuk üzemeltetését is. Itt döbbent rá, mekkora logisztikát igényel a kóstolókhoz szükséges kenyér beszerzése, úgy döntött hát, inkább megpróbálkozik a sütéssel. Az elszánt fiatalnak nem sokkal később megszületett első gyermeke, a legkisebb Frigyes, az új élethelyzet pedig megerősítette az anyagi függetlenedés és a saját vállalkozás gondolatát. „Mindig szerettem a pékségek hangulatát, de ekkor kezdtem igazán komolyan venni ezt az érdeklődésemet. A szakirodalom és az otthoni kovászkísérletek mellett fantasztikus emberektől tanulhattam, a legnagyobb segítségem Tóth Márton volt a Pipacs Pékségből.”
Egy másik francia út után Frigyes néhány hét alatt meg is valósította az addigra beérő tervét, és igent mondott a korábban említett baráti ajánlatra – hallgatjuk a mozgalmas éveket, s közben észbe kapunk: a croissant-unk még mindig ránk vár. Bele is kezdünk, Frici pedig folytatja: „A Bott Pékség végül a pandémia idején indult el. Hihetetlen volt, ahogyan szájról szájra terjedt a hírünk, így hamarosan már az egész házat kibéreltem. Év elején alakítottuk ki a bisztrórészt, és már az otthonom is Gadóc lett, hiszen nemrég a szomszéd házba költöztünk, épp most álmodjuk újjá.” A ma már kétgyermekes büszke apuka legnagyobb támasza kezdetek óta a felesége, Lilla. „Mindketten nagy áldozatot hoztunk ezért a helyért, de hiszek abban, hogy az életben néha el kell engedni dolgokat ahhoz, hogy valami sokkal jobb elkezdődhessen” – meséli elgondolkodva, miközben épp belép az üzletbe a szintén mosolygós Lilla. Körülnéz, rendezget, beszélget a dolgozókkal. Ritkán látni ilyen tudatos és boldog fiatal párt.
„Gyönyörű dolog az otthoni kenyérsütés, nagyon értékelem és csodálom, ha valaki megpróbálkozik vele, hiszen elképesztően időigényes és kötöttségekkel teli munka. A koronavírus-járvány ideje alatt még nekünk is sokat segítettek az otthonsütők, hiszen átlátták, milyen összetett munka a miénk” – mondja a Bott Pékség vezetője
Miközben elindulunk az üzlet delikátszekciója felé, megállunk egy pillanatra, hogy szemügyre vegyük a rozs-, alakor-, teljes kiőrlésű, félbarna és világosabb finomságokat. Miként a jó borhoz jó szőlő, a jó kenyérhez is megfelelő alapanyag szükséges, ifjabb Bott Frigyes pedig a kiváló minőség híve. „Lenyűgöz az az alkotói világ, amin keresztül eljutunk a földműveléstől a késztermékig. Három-négy év múlva szeretném a kenyereinkhez használt lisztjeink nagy részét saját gabonából, köves malmon őrölve előállítani. Idén már vetettünk saját rozst és alakort, mindkettőből intakt, azaz nemesítetlen fajtát, ami azért olyan nagy érték, mert a gazdák marékról marékra adták egymásnak évszázadokon keresztül.” A kenyerespult utáni polcokon csatnik, szörpök és csilik mellett természetesen édesapja borai sorakoznak. Itt egy pillanatra muszáj visszakanyarodnunk a bor és kenyér világának metszetéhez.
„Apa örül a sikeremnek. Érezte ő is, hogy nem elvágólag alakítottam így az életem,de felnőtt döntésnek tartom, hogy a magam útját járom. Most kicsit szétváltak az útjaink, de biztos vagyok benne, hogy újra összeérnek majd.” Bott Frigyes szerint saját munkájához ugyanolyan fanatizmus kell, mint a borhoz, ezért a szakmai attitűdjéből keveset enged, a minőségben nem köt kompromisszumot. „A pékség folyamatos kommunikáció az itt élők és köztünk, így igyekszünk kiszolgálni, egyúttal formálni is az igényeiket. A legnagyobb visszaigazolást akkor kaptam, amikor egyik éjjel tönkrement a hűtőnk, és a reggelre ígért termékek csak délutánra sültek ki. Szombat volt, biztosra vettem, hogy addigra mindenki megveszi máshonnan a kenyeret, de nem így lett. A megbeszélt időpontban hosszú sorokban álltak az emberek. Ezért megéri dolgozni!”
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
