Menü
Szöveg: Demeter Anna
Fotó: Hölvényi Kristóf
Itt a leggyakoribb a magyar szó, és sokak szerint a legigazabb a felvidéki bor. Az egykor Komárom vármegye Udvardi járásához, ma a Nyitrai kerület Érsekújvári járásához tartozó Kürtöt és lakosait több száz éve összetartják a látképet meghatározó szőlőtőkék. E különleges egység őrzője és képviselője a Strekov 1075 pincészet borásza. Sütő Zsolt nem titkolja sikerének kulcsát: szerinte nincs magasabb szint annál, ha valami hiteles.
Lelkileg hobbiborász vagyok, profi hatásokkal. Villamosmérnök az eredeti szakmám, mellette kezdtem el szőlővel foglalkozni itt, Kürtön. A hobbi nálam azt jelenti, hogy nem azért robotolok, hogy vertikálisan megméressem magam, hanem csupán önmagamhoz mérten tevékenykedem. A saját értékrendem szerint dolgozom, a családom és a barátaim az elsődleges, kompromisszum nélküli visszaigazoló bázisom. A feleségem azt szokta mondani, olyan vagyok, mintha egyfolytában a csupasz, lényegi valóságot kutatnám. Valóban ez motivál: nincs kecmec, manír, csak egyszerű őszinteség mind a borban, mind a mindennapjaimban.
Kezdetben még nem gondoltuk, hogy a szlovák piacon kívül bárhol értékesíthetnénk, így esett a választásunk Kürt szlovák elnevezésére, hiszen a borkészítés fő motívuma mindig a hely, a terroir. A nevet azonban mindenképpen akartuk magyar vonatkozással is párosítani, így került mögé a szám, ami egy évszám. A falu első írásos említése 1075-ből származik, és ma büszkén mondhatjuk, hogy szinte a teljes lakosság megmaradt magyarnak. A saját nevem helyett így inkább ezt a szép kontinuitást helyeztem előtérbe, és ez a gondolatiság köszön vissza a címkéinken is.
Nincs ezzel gond, mindenki megtalálja itt a maga értelmezését. 2014-ben a morva barátaimtól vett ötlettől vezérelve a szintén kürti Kasnyik Családi Pincészettel és Mátyás Családi Pincészettel közösen megalapítottuk az Autentista Slovakia egyesületet. A morva charta mintájára mi is megírtuk a magunk célkitűzését, a szőlőművelés, illetve a pincemunka elveit, valamint a számunkra fontos értékszemléletet. Az egyesület azóta további, szlovák tagokkal is bővült, az Autentikus borudvar eseményünkön pedig rengeteg cseh, osztrák és persze szlovák vendéget köszönthetünk minden évben. Ezeken az alkalmakon különböző nemzetiségű natúrborászok nedűit mutatjuk be street food, az ipolyszalkai Góra-farm termékei, jó zene és tűzugrás kíséretében. Lehet, hogy az anyanyelvünk különbözik, de a boraink nyelvén keresztül megértjük egymást.
A Strekov 1075 pincészet vezetője kevéssé követi a borai világban
való terjedését. Mint mondja, próbálja kordában tartani a hiúságát. Ettől függetlenül termékeiről sok mindent elárul, hogy csak Spanyolországban kilenc Michelin-csillagos helyen forgalmazzák, a legtöbb európai országban nívós éttermek polcain szerepel, emellett Hongkong, Dél-Korea, Kanada és az USA is biztos exportpiaca. „Ennek talán az a titka, hogy a forgalmazóimmal mindig leülök egy pohár bor mellett beszélgetni. Csak olyan emberrel tudok együtt dolgozni, aki ugyanilyen határozottan letette a voksát a magas minőség és az általam képviselt értékrend mellett, így tudom, hogy jó úton járok a világban is”
Sajnos kevesen vannak, és nagyon hiányoznak, pedig otthonos közegbe érkeznének. A szakma és a borínyencek már idetévednek, de a valós érdeklődés még nem ért el bennünket. Talán még nem léptük át az ehhez szükséges ingerküszöböt, pedig Budapestről mindössze másfél órányira vagyunk. Itt, Felvidéken sokszor beszélünk ezekről a látszólag tabunak tűnő témákról, de hát a bor mellett nincs titok, az ember egy idő után elmeséli, ami a szívét nyomja. Nagyon szeretném, ha még inkább megerősödne a magyar összetartás a borászok között, ennek első lépéseként pedig már folyamatban van egy új borszaküzlet kialakítása Párkányban. Ez a hely egyfajta ernyőszervezetként működne azok számára, akik magyarnak vallják magukat. Itt terveink szerint kurzusokat szervezünk, és sommelier-k utaztatásával, valamint marketinggel is foglalkozunk majd. Egy szlovák barátom meg is kérdezte, miért kell „különcködnünk”. Mondtam neki, hogy múltkor még afelől érdeklődött, hova fogyunk ilyen gyorsan mi, magyarok. Intelligens emberek lévén ha akár csak egy szlovák is van a társaságban, már természetesnek vesszük, hogy az ő nyelvén társalgunk. Ezáltal kopik a nyelvünk, kevesebbet beszélünk magyarul. Ezért van szükségünk egy olyan fórumra, ahol az anyanyelvünkön kommunikálhatunk. Így nem esünk az udvariasság csapdájába, és valahol magunkat is erősítjük.
Kürt történetét végigkíséri a bor szeretete. Szinte minden család művelt szőlőt vidéken, a miénk is. Nem véletlen, hogy egy idő után a villamosmérnöki munkám mellett olyan tevékenységre vágytam, amely valahogyan Kürthöz köt, és jellemző a falura. Erre az erős kötelékre támaszkodom azóta is: egyszerűen nem szeretnék másmilyen bort készíteni, csak a legkürtibbet. Most úgy érzem, jó irányban haladok, bár volt egy rövidebb időszak, amikor tévúton jártam.
A borászkodást Tibor társammal és jó barátommal kezdtem el, sajnos már nincs közöttünk. A szakmában kevéssé jártas emberként még úgy gondoltuk, hogy a profizmushoz vezető út az, ha irányított erjesztést alkalmazunk, használunk élesztőket, enzimeket, szűrünk, derítünk, kénezünk. Ma már ahol csak tudom, hangsúlyozom, milyen erőteljesen átírja ez a beavatkozás a bor kódját és természetét. Három évünkbe telt, mire rájöttünk a problémára: a borunk termékké vált, és távol állt a gyerekkorunkban megszokott ízektől. Így ma már a Strekov 1075 pincészetben nincs élesztőhasználat, nincs szűrés, derítés, és szép lassan végleg elhagytuk a ként is. Minél kevésbé avatkozik bele a borász a természetbe, annál véletlenszerűbb, hitelesebb a végeredmény. A crazy wine-ként is emlegetett, teljesen ad hoc borászkodásból viszont már kinőttem. Folyamatosan tanulom, hogyan tudok az értékrendemnek, esztétikámnak megfelelő bort készíteni. Ezen a vékony jégen táncolok immár tizenkét éve: vannak dolgok, amikre rájöttem, van, amit még keresgélek, de mindenképpen el kell mennem a lehetőségeim szélére, hogy tudjam, hol a közepe.
A bátorság még nem jelenti azt, hogy az ember meg is tapasztalja, ami történik vele, pedig a tapasztalás a kulcs. Az igazi natúrbor széles, átlátható, úgy lehet inni, mint a vizet. Én ezt nyelési komfortnak hívom, mivel nemcsak a számban, hanem az egész testemben érzem, ahogyan átáramlik rajtam. Ilyenkor az agyunkat, ezt a kis pimasz komputert, amire rátelepedtek a hétköznapok és a temérdek lexikális tudás, egyszerűen ki kell iktatnunk, hogy át tudjuk adni magunkat az élménynek. Az élményt ugyanis nem lehet satuba vagy Excel-táblázatba szorítani. Ez a fontos. A világ legrosszabb bora is lehet valakinek jó, ha éppen egy illatra, ízre, emlékre asszociál belőle. Kicsit talán öntörvényűvé kell válnunk, hogy jobban megismerjük magunkat, az ízlésünket, az értékrendünket.
A kezdetben apránként vásárolt területeink ma tizenegy hektárnyi lehetőséget adnak nekünk, ebből öt hektár fejművelésű tőkés szőlő. Számomra is csupán utólag derült ki, hogy azzal a romantikus hozzáállással, hogy földközeli állapotban tartjuk a szőlőt – ami ötven évvel ezelőtt még természetes volt –, sokkal autentikusabb, intenzívebb közeget képezhetünk. Óriási értéket hagyunk el, hogyha magasra emeljük a fürtzónát. A talajhoz közel egészen más a mikrobiológia, sokkal komplexebb a bor. Kezdetben rengeteg kérdés és kétkedés fogadta ezt az állításomat. Valóban nagy munkát jelent ez a fajta művelés, például júniusban, a vegetáció csúcsán százötvenezerszer kell kézzel megkötni a tőkéket. Az ilyen kihívásokra általában saját fejlesztésekkel válaszolok. Kitaláltam például, hogyan tudná a traktor a klasszikus művelésben alkalmazott kötözőgépet maga előtt tolni, hogy megkönnyítse a munkánkat, ezzel időt és energiát spórolunk. Persze mindig van mit fejleszteni, finomhangolni, de most már azt mondhatom, hogy kezdek elégedett lenni.
Ez most a szívügyem, ezt a fajtát ugyanis megmentettük a kürtieknek. Körbekérdeztem a faluban, beszélgettem öregekkel, borászokkal és nem borászokkal arról, vajon milyen szőlőfajták voltak itt régen, smilyen lehetett a legjobb. A kékoportó mellett gyakran emlegették a Margit-szőlőt, amiről kevesebb információm volt. Megkérdeztem egy kedves szőlőnemesítő barátomat, aki elárulta, hogy ez a mézesfehér ősi szőlőfajta megfelelője, és történetesen Kürtön is megtalálható. Mint kiderült, a sógoromnak volt egy-két tőkéje belőle, így még abban az évben elkészített öt liter, nagyon ígéretesnek mutatkozó bort. Kutatni kezdtem, s Muzslán találtam végül egészséges tőkéket, aztán leoltottuk őket, így ma már Kürtön hatszáz tőkényi szép Margit-szőlő található. Amit most töltöttem a pohárba, egy darabig héjon tartottam, majd egy évig hordóban kerekedett, így őrizte meg ezt a kicsit rusztikus egyéniségét. Ez most a feleségem kedvence is.
Soha. Tudom, hogy vannak sokkal jobb borvidékek, sőt ezerszer jobb talajok, de úgy hiszem, azzal kell törődni, amit feladatul kapott az ember, és abból a lehető legjobbat kihozni. Kürt nem zseniális, de nagyon jó borvidék. Tokaji barátaim is kérdezgették, hogy tudtam ilyen, jelentéktelennek tűnő löszös talajon ekkora hírnévre szert tenni. Hát – feleltem –, nagyon egyszerűen: ahogy élünk, úgy dolgozunk. Ma már sajnos elveszőben van nemcsak a bort korábban körülvevő misztérium, de a miliő is. Ezért is őrzöm az ősi értékeket a nagyüzemi italgyárra hajazó rendszerben.
A natúrborászok hozzák vissza az elfelejtett régi technikákat, számukra alapelv, hogy a bort inni és érezni kell, ezért készül. A natúr bor azért is sikeres, mert hál’ Istennek még vannak fogyasztó és nem csak kóstoló emberek, akik ezt értik és értékelik.
„A borhoz fantázia kell” – mondja Sütő Zsolt,
amikor a Strekov termékek elnevezései felől érdeklődünk. Don Zsolt, Fred, Frankie, Rozália, Heion
– mind-mind baráti beszélgetések alkalmával születtek. „Rozália az édesanyám, az anyósom, az egyik nagymamám, így az én rozém is ezt a nevet kapta. A Frankie egyszerű viccből indult, az angol Frankie Goes to Hollywood együttes kürti verziója” – nevet. A Heion Sütő Zsolt egyik kedvence, mivel a felvidéki fül rögtön héjonnak hallja, mások számára pedig elsőre bizonyosan a borász által kedvelt misztérium élményét adja”
Egyelőre azonban ön és a legtöbb natúrborász kilencven százalékban exportra termel. Mi hiányzik a szülőföldről jövő elismertséghez?
A beszélgetések. Nálam rengetegen megtérésszerűen döbbentek rá a natúrbor igazságára. Hálásak voltak, hogy „telebeszéltem a fejüket”, s így már képtelenek az általam csak diszkóboroknak nevezett, első érzékelésre ható, aromás termékek fogyasztására. Nekünk a Strekov 1075 pincészetben nem ez az utunk. Szerencsére kicsik vagyunk, és ez az autentikus közeg megengedi, hogy a kis szőlőből az én borom olyan legyen, amilyen vagyok. Az embereknek pedig igényt kell teremteni az igazságra, vissza kell adni a hitet, hogy nincs magasabb szint annál, ha valami hiteles.
A natúrbor valahogyan igényli ezt a fajta tisztaságot, elege van a hókuszpókuszból, az ürességből, a mellébeszélésből. Egyfajta igazságkereső motívuma van: keresni a lényeget, lehámozni a felszínt és hagyni, hogy a dolgok a lehető legtermészetesebb módon történjenek. Néha félek kicsit, hogy ez a felszín alatti csoda elkopik, elcsépelődik majd, mégis hiszek abban, hogy az igazi értékekkel ez nem történhet meg. Amióta ezzel foglalkozom, úgy érzem, mindenhol jó embereket találok magam körül, s ehhez jöttek a gyerekeim is, akik, úgy tűnik, örömmel csatlakoznak hozzám, és egyszer talán a nyomdokaimba lépnek. A mi szakmánknál nincs összetettebb munka a világon, az emberi élet szinte minden részét érinti valahol. Számomra legalábbis minden a bor körül forog..
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
