Miben különbözik az utcai gondozószolgálat a többi szociális munkától?
Számomra ez a feladat sokkal kreatívabb, és több szabadságot is ad. Először fel kell térképeznünk, hogy a kerületben hány segítségre szoruló ember van. Hozzánk a XII. kerület tartozik, ahol egyébként tehetősebb polgárok laknak. Az ember azt gondolná, hogy nincs sok érintkezés közöttük és a hajléktalan emberek között, de tapasztalatom szerint érdekes szimbiózis alakult itt ki, kölcsönösen segítik egymást. Amikor megismerkedünk a rászorulókkal, felmérjük a szükségleteiket. Az adományokon kívül támogatjuk őket a hivatalos ügyeikben, ami azért fontos, mert ha vannak már dokumentumaik, akkor tudunk nekik juttatásokat, orvosi vizsgálatokat is intézni. Igyekszünk őket motiválni, hogy mozduljanak ki a komfortzónájukból, esetleg jöjjenek be a nappali melegedőbe, ahol mosakodhatnak, moshatnak. Idővel olyan bizalmi kapcsolat alakul ki közöttünk, amelyben már számítanak ránk, meg merik osztani a gondjaikat. Hála Istennek, a Magyar Máltai Szeretetszolgálaton keresztül az álláskeresésben is tudjuk egyengetni az útjukat. Előfordul, hogy belekóstolnak a munka világába, és rájönnek, hogy a munkahelyen megbecsülik őket, illetve hogy tudják teljesíteni az elvárásokat. Ez nagy siker.

A téli hónapok mennyiben befolyásolják a munkájukat?
A krízisidőszak november elejétől tavaszig tart, hiszen ekkor nagyobb az esély az átfagyásra. Azokra, akik életvitelszerűen berendezkedtek például egy elhagyott romban, betonbunkerben vagy maguk tákolta házban, ezekben a hónapokban még nagyobb figyelmet fordítunk, gyakrabban látogatjuk őket, igyekszünk megadni nekik, amire szükségük van. Szerencsére sok mindent megteremtenek maguknak, például vásárolnak egy jancsikályhát. Ilyenkor a hajléktalanszállók is nagyobb kapacitással működnek, a munkánkat pedig az állampolgárok is tudják segíteni, ha a diszpécserszolgálatunkon keresztül jelzik, hogy valahol szükség van ránk. Az ünnepek előtt elindul az áruházakban az Adni öröm akció, ezzel tartós élelmiszert gyűjtünk a rászorulóknak, illetve az egyéb adományokat is várjuk, cipőre például mindig nagy szükség van.

Létezik karácsony egy hajléktalanszállón?
A hajléktalanellátásban dolgozóknak nincs karácsonyi szünetük. Mi, szociális munkások általában felosztjuk egymás között a napokat, és egyedülálló önkéntesek is segítenek az ünnepi időszakban. Mielőtt családom lett, éveken át bevállaltam a szentestét.

A nap végén le tudja tenni annak a terhét, hogy nehéz emberi sorsokkal találkozik?
Segít, hogy már van rutinom. Annyi tragédiával találkoztam az évek alatt, hogy amint kilépek a kapun, megpróbálom ezeket elengedni. Az is megkönnyíti a munkát, ha reggel egy kávé mellett átbeszéljük a kollégáimmal az előző nap átélt élményeket. Igyekszem jól segíteni, mert rosszul nem érdemes. A siker hetven százalékban a hajléktalan emberen múlik, hogy mennyire motivált a változásra, harminc százalékban viszont a szociális munkáson, azon, hogy mit tud kihozni a helyzetből.

Hogyan tud jól segíteni az ember?
Mindenki mögött más a történet, így mindenkinek másra van szüksége. Valakinek elég egy meleg tea vagy takaró, másnak munkára van szüksége, egy új fogsorra vagy éppen jogosítványra. Néha egyetlen jó szó is segítséget jelent.