Hogyan alakul két testvérpárból zenekar? Mennyire volt ez tudatos?
Pongor Márton: Egyáltalán nem volt tudatos. Az együttes a gimnázium alatt alakult, ekkor még Balázs, Bálint és bátyám, Andris játszottak közösen. Ötödik osztálytól kezdve rengeteget jártak hozzánk zenélni, amit én kilencévesen irigykedve néztem. Kisherceg néven bő tíz évig működött, aztán felbomlott és átalakult a zenekar. Én ekkor csatlakoztam, azóta pedig ebben a felállásban írjuk és adjuk elő dalainkat.
Miért volt szükség az átalakulásra?
Kormos-Mayer Bálint: A Kisherceg zenekar azért jött létre, mert nagyon szerettünk együtt játszani. Aztán az egyetem alatt egy ideig külföldön tanultam, megszakadtak a próbák, és mire visszatértem, úgy éreztük, már nem szeretnénk ugyanúgy folytatni. A Nublao ezután másfél évvel jött létre, mikor újra igényünk lett a közös zenélésre. Ekkor merült fel az is, hogy szükségünk lenne egy dobosra, és mivel Marci addigra már többször segédkezett nekünk a felvételeken, kézenfekvőnek tűnt, hogy az egyik koncert előtt ő is beszálljon.
Nem volt nehéz utólag csatlakozni egy ilyen összeszokott bandához?
P. M.: Mivel gyerekkorom óta követtem a fiúk zenei pályafutását, könnyen összecsiszolódtunk. Viszont szükség volt arra is, hogy elmosódjanak a korkülönbségek, ez pedig a húszas éveinkre következett be.
Úgy tűnik, a közös zenélés öröme hozta össze mind a két együttest. Miben más mégis a Nublao?
K-M. B.: Ahogy már említettem, a Kishercegnek azért lett vége, mert nem akartunk már abban a stílusban számokat írni. Viszont a barátokkal való alkotás igénye mindannyiunkban megmaradt. Így tehát próbáltunk teljesen elszakadni az előző formációtól, az alternatív, pszichedelikus hangzást harmonikusra és békésre cseréltük. Ebbe a közös elképzelésbe pedig Marci is tökéletesen passzolt, és az elektronikus vonallal rengeteget adott hozzá a dalainkhoz.
P. M.: Vannak nagyon szembeötlő eltérések is, mint például az ének elhagyása.
A testvéri kapcsolatok gyakran hullámzóak. A próbáitokon is béke és harmónia uralkodik?
P. M.: Úgy gondolom, sok pozitívuma van annak, hogy rokonok vagyunk. Jobban ismerjük a másik személyiségét, könnyebben tudunk együttműködni. Persze a bátyám gyenge pontjaival is tisztában vagyok, és vannak is néha szurkálódások, de csak egészséges mértékben.
K-M. B.: A Pongor család eléggé más habitusú, mint miénk. Balázzsal gyakrabban „párbajozunk”, de ezek a viták általában előrelendítik a munkát.
Hogyan jött létre ebből a kooperációból az ambientstílus?
P. M.: Mivel mind a négyen klasszikus gitározást tanultunk, szeretjük a jól felépített, melodikus és harmonikus dalokat. Ez a zenénken is hallható. Rengeteget kísérleteztünk, sok hangszert kipróbáltunk, és vannak „befejezetlen” számaink is, amelyeknek nem állandó a struktúrája, hanem koncert közben, az érzéseink alapján formáljuk őket.
K-M. B.: A hangzáshoz hozzájárult az is, hogy a lemezt önerőből készítettük. Andris stúdiójában hosszú alkotófolyamaton mentünk keresztül, sok hangszert kipróbáltunk, a felvételeket is mi csináltuk, így alakult ki ez az örömzene.
Hosszú idő telt el a megalakulás és az első albumotok közelmúltbeli megjelenése között.
K-M. B.: Általában egy album létrehozása nem tart öt évig, ez az említett átalakulás és a kísérletezés eredménye.
P. M.: És persze – amit mostanában sokan mondanak – a járványé is.
K-M. B.: Így van, valójában 2020-ra terveztük a megjelenést, de a jelentős koncertjeinket lemondták, így mostanra tolódott a premier.
Mi volt a koncepciótok az album összeállításakor?
K-M. B.: Az eddig írt számainkat gyűjtöttük össze. Már régóta szeretnénk továbblépni, új elképzeléseinket megvalósítani, azonban úgy éreztük, pontot kell tennünk ennek a korszakunknak a végére.
P. M.: Ezért jött létre ez az album: azt mutatja meg, milyen hangszerekkel és motívumokkal dolgozunk, és hol tartunk most.
K-M. B.: Jó alkalom volt arra is, hogy újra megvizsgáljuk a kész dalainkat, és úgy írjuk át őket, hogy legyen íve a lemezünknek, és konkrét kép alakuljon ki rólunk a hallgatókban. Eközben pedig egy szám erejéig azt is megmutatjuk, milyenek az említett új elképzeléseink.
Ezek szerint már megvannak az új céljaitok?
K-M. B.: Szeretnénk, hogy sok emberhez eljusson az, amit csinálunk, de nem célunk direkt tömegeket mozgósító zenét játszani.
P. M.: A legfőbb motivációnk továbbra is a közös alkotás. Bevallom, én írtam már úgy zenét, hogy jobban passzoljon az adott szám a lejátszási listába, de ebben a zenekarban nem erről szól a dolog. Ez annál sokkal őszintébb és organikusabb. Örülünk, ha sokat tudunk koncertezni, és tisztában vagyunk a határainkkal.
A Nublao első lemezét élőben is hallhatjátok december 22-én, a Három Holló Kávéházban.
