Január 18-án este 9 órától tekintheti meg a közönség egy ingyenes vetítésen a Sose lesz vége című kisjátékfilmet a Fonó Budai Zeneházban. A kapcsolat azonban nem csupán ennyi: az alkotás több szállal is kötődik a Fonóhoz, pontosabban népzenei igazgatójához, Berecz Istvánhoz.
Istvánnal kollégák voltunk korábban az M5 kulturális csatornánál, azóta a barátom, így amikor megfogalmazódott bennem a film ötlete, rögtön tudtam, hogy be szeretném vonni őt a munkába. Nagyon komoly szakmai segítséget kaptam tőle: amellett, hogy több táncos kollégájával szerepel a produkcióban, ő tanította be a koreográfiát a színészeknek, Ifj. Vidnyánszky Attilának, Vas Judit Giginek és Patkós Marcinak. És igen, az épülethez is kötődünk, a Fonóban voltak a színészek táncpróbái.
De nem csak néptáncolni, lovagolni és fogatot hajtani is megtanultak a film kedvéért a színészek.
Pontosan így volt. Például Ifj. Vidnyánszky Attila ugyan ült már korábban lovon, nem igazán tudott lovagolni, és a forgatás végére olyan szintre jutott Juhász László, a Juhász Team alapítójának segítségével, hogy egyedül tudott lóval ágaskodni, vágtázni, földről felugrani, szőrén ülte meg a lovat. Volt kaszkadőre, de szinte nem is volt rá szüksége, mert mindent meg tudott csinálni. Patkós Marci pedig kifejezetten félt korábban a lovaktól, a forgatáson viszont már négyes fogatot hajtott vágtában! Le a kalappal előttük. Mindannyian nyitottak, alázatosak voltak, szívvel-lélekkel és tűzzel csinálták végig az előkészületeket és a forgatást is.
A filmet – amely a kunsági betyárvilágban 1868-ban játszódó szerelmi dráma – Petőfi Sándor A csaplárné a betyárt szerette című költeménye ihlette. Petőfi verse volt a kiindulópont, vagy a betyárvilág foglalkoztatott, és úgy találtál rá a versre?
Igazából egyik sem. A szerelem volt a kiindulópont. Nagyon érdekel ez a téma. De a betyárvilág is régóta izgatta a fantáziámat, valamint a lovaglás is mindig jelen volt az életemben. Így tudtam, hogy ha egyszer lehetőségem lesz filmeket készíteni, akkor szeretnék foglalkozni ezzel a korral, ezzel a világgal. Ezért nem is volt bennem kérdés, hogy mi lesz a vizsgafilmem témája. Elkezdtem kitalálni a történetet, amiben Belinszki Zoltán volt az írótársam. Amikor a forgatókönyvön dolgoztunk, akkor mutatta meg egy barátom Petőfi versét. Megdöbbentően rezonált az éppen formálódó történetünkre. Ennek hatására át is alakítottuk a forgatókönyvet, és bár más a filmünk vége, mint Petőfi verséé, a lényeg ugyanaz: megmutatni, hogy milyen elkerülhetetlen tragédiák következnek be ott, ahol nincs szeretet.
Sose lesz vége. Mi a címválasztás oka?
Amikor már kész volt a forgatókönyv, rábukkantam az Anima Sound System és Csík János Sose lesz vége Moldvában című zeneművére, és a mondanivalója tökéletesen rímelt a filmünkre. Ezért megkerestem Prieger Zsoltot, az Anima Sound System vezetőjét, hogy használhatnánk-e főcímdalnak a zenéjüket. A cím pedig nagyjából mindent elmond, amiről a film szól. Mert bár a történetünk szereplőinek sorsa végül tragikusan alakult itt a földi életben, én hiszek abban, hogy az olyan nagy szerelmeknek, az olyan különleges kapcsolatoknak, mint amit a filmben is láthatunk, sose lesz vége.
Hol láthatja a nagyközönség?
Január 18-án 21.00 órától a Fonó Budai Zeneházban,március 14-én pedig a Várkert Bazárban a film díszbemutatóján, ahol Juhász Anna irodalmár és kulturális menedzser szervezésében egy Petőfi-esten vehetnek részt az érdeklődők, ahol a Sose lesz vége vetítése mellett színházi felolvasással, kerekasztal-beszélgetéssel és táncos programmal is készülnek a szervezők.
Nyitókép: Schram András
