Álmosan, a téli szürkeségtől kissé nyomott hangulatban ülünk autóba, és indulunk a Dunakanyar felé. Verőce kevesebb mint egy órára van Budapesttől, megérkezésünkkor mégis úgy érezzük, messze magunk mögött hagytuk a nagyvárosi nyüzsgést és a szürke hétköznapokat. Kiszállunk, szippantunk egy nagyot a friss levegőből – így sétálunk fel a Zsengélő Caféhoz, amelyet két barát, Ferencz Zoltán Zénó és Szabó László álmodott meg.

A Gorka Géza Kerámiamúzeum kertjében, a kiállítótérként működő nagyobb épület mellett egy kisebb parasztházból halk jazz hívogatja az arra járót: délelőtt tíz óra van, mégis szinte telt ház. Adódik a kérdés, vajon a hátsó, kisebb és hangulatos, vagy a közelebb eső, nagyobb helyiséget válasszuk, ahol a falakon függő, izgalmas tárgyak keltik fel a figyelmünket.

Végül az utóbbira esik a választásunk, az ízlésesen felújított székekből pedig a nézelődésé lesz a főszerep: akad itt gitár, zongora, kürt, rengeteg festmény és egy kemence is. „Ez az épület Gorka Géza égetőhelyisége volt. Itt állt a zsengélőkemence, innen az elnevezés – mondja a kiszolgálás után mellénk lépő Ferencz Zoltán Zénó. – Zsengélésnek hívják, mikor a kerámiát alacsonyabb, nyolc-kilencszáz fokon égetik ki, tehát mielőtt rákerül a mázbevonat. A jelenleg is meglévő kemencét az 1920-as években készítették, de akár még ma is működhetne.”

A két tulajdonos közül László már korábban is Verőcén lakott, ő csábította a környékre a korábbi közös munkahelynek köszönhető barátját. A környék hatására született meg a közös álom is. „Egy találkozási pontként szolgáló, családbarát, sok kulturális eseménynek otthont adó helyszínt terveztünk, ahová reggel, délben és este is szívesen betérnek az emberek” – mesél Zénó a kezdetekről. A kiforrott elképzelés valóban mindenre kiterjedt, a két barát ugyanis saját kezűleg újította fel a házat –  a falazástól, a festésen és bútorok restaurálásán át egészen az akváriumnak átalakított televízióig, mivel az újrahasznosításra is nagy figyelmet fordítottak.

Vállalkozásuk sikere vitathatatlan a vendégeket látva; a számuk egyre csak nő az ebédidőhöz közeledve. Valószínűleg hozzánk hasonlóan értékelik a rohanásból való kiszakadást és a természethez közel elfogyasztott finom falatokat – az élményért pedig vissza is térnek. Halljuk, ahogy Zénó kedves ismerősként üdvözöl egy édesapát, aki a kisfiával érkezett. „A személyesség és a jóindulat a leglényegesebb, talán még a gasztronómiánál is fontosabb” – jegyzi meg felénk fordulva.

Persze a két vezetőnek kisujjában van a konyhaművészet is: Zénónak eredetileg szakács-, Lászlónak pedig barista végzettsége van, kvalitásaikat pedig mi is gyorsan megtapasztaljuk. A helyről elnevezett Zsengélő croissant mellé feketeribizli-szörp dukál, amely, mint megtudjuk, szintén a Dunakanyarhoz kötődik: „Szörpjeink, pékáruink, zöldségeink és a kávéscsészék is a faluból vannak. Igyekszünk mindent a környékről beszerezni, egyedül a kávét hozatjuk máshonnan.”

A Zsengélőben ugyanis igazi kávéspecialitásokat kóstolhatunk, melyek többek között a Budapest Kávé a Roastopus és a CasinoMocca pörkölőiből érkeznek (korábbi cikkünk). A folyamatosan itallapon tartott brazil kávék mellett minden hónapban megkóstolható egy-egy különlegesség Etiópiából, Kenyából vagy éppen Kolumbiából.

A kávézó esti programjaihoz pedig kisüzemi cseh sörök közül, valamint a Szent András Sörfőzde repertoárjából választhatunk kísérőt. A heti három-négy eseményük között helyi kezdeményezéseket is találunk, mint például a Filozófiai kávéházat vagy a Dunakanyar aranykora című előadás-sorozatot, de az állandó programok mellett számos zenei és színházi rendezvény, kiállításmegnyitó és irodalmi est is várja az érdeklődőket.

A Zsengélő Café hamar a térség kedvelt helyévé vált, a két tulajdonos büszke is rá, hogy ilyen gyorsan ekkora vendégkör alakult ki. Ennek ellenére tervekből sincs hiány. „Elég jól belaktuk már a teret, de azért mindig akad egy-két ötletünk, amit szeretnénk megvalósítani. Lesz például kerti sakkpálya, már meg is vannak hozzá a figurák, és a teraszt is bővítjük. Persze továbbra is mindent saját magunk készítünk és szervezünk, hiszen a személyesség adja a kávézónk varázsát” – mondják mosolyogva.

Bár szívesen itt töltenénk az egész napot, búcsút veszünk, a kertből visszapillantva pedig biztosak vagyunk benne, nem feledjük egyhamar a vidám kis verőcei parasztház hangulatát.