1938 márciusában hirdette meg Darányi Kálmán miniszterelnök a győri programot, amelynek célja egy ütőképes és gépesített magyar hadsereg felállítása volt. Az 1930-as években az európai légkör egyre feszültebbé vált, ezt pedig a magyar vezetés is érzékelte. Mivel az ország gazdasági ereje egyre nőtt, lehetőség nyílt a fegyverkezésre. A program kitűzött céljait végül nem sikerült teljesíteni, és a világháborúba hivatalosan 1941-ben bekapcsolódó Magyarország felkészületlenül lépett a hadszíntérre.

A keleti fronton szolgáló és a megszálló tevékenységet folytató magyar katonák felszereltsége a kezdetektől súlyos hiányosságokat mutatott. A mennyiség tekintetében jelentkeztek a legnagyobb gondok, de a minőség sem volt mindig megfelelő. A hadvezetés már korábban felismerte, hogy szükséges egy sorozatlövésre alkalmas fegyver rendszeresítése, amely megnöveli az alakulatok tűzerejét. Így került képbe először a Király Pál által tervezett, a Danuvia gyárban készített géppisztoly, amely Király vagy Danuvia néven lett ismert. (A fegyvert megálmodó mérnök egyébként a svájci SIG gyártónál is dolgozott korábban, ötleteinek egy részét onnan merítette.) Fegyverét a háború kitörésének évében rendszeresítették 39M néven, de csupán pár ezret rendeltek belőle a csendőrség számára, így a gyártás nem volt kifizetődő a cég számára.

Ennek, illetve a fegyver bonyolultságának következtében folyamatosan csúsztak a gyártással, olyannyira, hogy az 1942-ben a Szovjetunió ellen vonuló magyar katonákat még nem tudták felszerelni a géppisztollyal. Mire az első 39M-ek elérték a frontot, rádöbbent a katonai vezetés, hogy sokkal többre lesz szükség, így további rendeléseket adtak le. Közben a fegyvert egyszerűsíteni próbálták, hogy a gyártás sebessége felgyorsuljon, a költségek pedig csökkenjenek. Így született meg az 1943-ban rendszeresített 43M változat, amelyet végül a háború utolsó hónapjaiban tovább modernizáltak, így még az 44M típusból is készült néhány prototípus.

A fegyver kiváló adottságokkal rendelkezett, a háborúban használt géppisztolyokhoz képest hosszabb és robusztusabb volt, illetve nagyobb erejű lőszerrel üzemelt, mint a korabeli géppisztolyok, gyakorlatilag a gépkarabélyok egyik első verziójának is tekinthetjük. Hogy a fegyver kompaktabb legyen szállításkor, a 39M verzió puskatusát egy összecsukható verzióra (39/A), majd pedig a 44M esetében kihajtható válltámaszra cserélték. A kényelmesebb szállítást szolgálta a negyven lőszer befogadására alkalmas tár behajthatósága is. Ezt a funkciót a 43M is megőrizte, de a jobb adogatás érdekében már nem kilencven fokban illeszkedett, hanem döntve.

A géppisztoly fejlesztése a háború végeztével leállt, a megmaradt darabokat kompatibilissé tették a szovjet lőszerekkel, és különböző karhatalmi erők kapták meg. Király Pál 1944-ben Svájcba, majd pár évvel később a Dominikai Köztársaságba menekült. A közép-amerikai ország diktátora szívesen látta az európai menekülőket, zsidókat is fogadott be, valamint 1956-ban is fogadott magyar menekülteket. Király Pál nem hagyott fel a fegyverek tervezésével, a Danuvia alapján létrehozta a Cristobal karabélyt az ugyancsak emigráns Kovács Sándor vezette San Cristóbal-i fegyvergyárban. Ez lett legsikeresebb munkája, több mint kétszázezret gyártottak belőle, a dominikai hadsereg rendszeresített fegyvereként használták a hatvanas évekig, és a kubai kommunista forradalom idején is használták. Magyarországon az ötvenes évek elején az 44M tervei alapján a fejlesztő korábbi kollégája, Kucher József véglegesítette a Kucher K1 névre hallgató géppisztolyt.

Fotó: Wikipedia