Sándor, József, Benedek zsákban hozzák a meleget – tartja a jósló mondás szerte a magyar nyelvterületen. Nem véletlen, hogy elődeink a tavasz kezdetén kiemelt figyelmet szenteltek a várható időjárásnak, hiszen a mezőgazdasági munkák megkezdése függött attól, hogy lehet-e tartós jó időre számítani. A hiedelem szerint, ha ebben az időszakban kisüt a nap, akkor hosszú, meleg nyár várható. A három, a magyar néphit szerint a meleg időért felelős szent napja közül alexandriai Szent Sándor püspök és vértanúé vetőnap is volt. Sándor napján, azaz március 18-án vetették el a zabot, az árpát és a fehér babot, az aznapi szép időről pedig jó termésre következtettek.
A legtöbb szokás József napjához kötődött, ami sok helyütt dologtiltó nap volt, mivel a tavasz kezdőnapjának tartották. Szent József után, ha pörölyvassal ütögetik is a földbe a füvet, akkor is előbújik – tartotta a mondás, amit azok is előszeretettel idéztek, akik nem takarították el a havat a házuk elől, utalva ezzel arra, hogy majd József hordja el helyettük, hiszen az ő napjával mindenképpen beköszönt a tavasz. Úgy vélték, ezen a napon megszólalnak a madarak, mert Szent József kiosztotta nekik a sípot, és a hagyományok szerint ekkor érkeztek meg a gólyák és a fecskék.
A tavaszi időszak a fecskevédelem szempontjából is kiemelt időszaknak számít, hosszú ideje tartó állománycsökkenésük hatására ugyanis évről évre nagyjából kétmillió fecske hiányzik Magyarországról. Korábbi cikkünkben nemcsak a fecskéket fenyegető veszélyekről, de arról is írtunk, hogy mit tehetünk az egyik legkedvesebb védett madarunkért.
Bizonyos területeken József napján már kihajtották a teheneket, sőt néhol elkezdték a szántást is, mert ezzel akarták biztosítani, hogy jó legyen majd a termés. Ezen a napon eresztették ki a méheket, hogy minél több mézet gyűjtsenek majd a kaptárakba. A szorgos kis rovarok a középkori hiedelem szerint szűzies életet élnek, így kapcsolódtak Szent Józsefhez, Szűz Mária jegyeséhez, a gyermek Jézus gondviselőjéhez.
Kevesen tudják, hogy a méhek és darazsak kilencven százalékát nem a kolóniákban, hanem a magányosan élő, kimondottan szelíd fajok teszik ki. A magányos méhek és darazsak rendkívül veszélyeztettek, élőhelyük szinte teljes egészében megszűnt a modern településeken. Korábbi cikkünkből kiderül, hogy méhecskehotelek készítésével hogyan segíthetünk rajtuk.
József napján különféle időjárás- és termésjóslásokat is végeztek, például, ha ezen a napon szivárványt láttak, sávjainak méretéből következtettek a várható termésre. Ha a sárga sáv volt a legszélesebb, jó búza-, ha a piros, jó bortermés ígérkezett. Az aznapi időjárás pedig a negyven nappal későbbire mutatott előre, mert úgy vélték, amilyen az idő József napján, olyan lesz Péter-Pálkor, azaz június 29-én.
A minket körülvevő természet megfigyelése azóta is fontos feladatunk, ma azonban nemcsak a hasznossága miatt műveljük, hanem mert élményt is nyújt. Ezen alapul a Vadonleső program, amely lehetővé teszi, hogy bárki rögzítse, hogy hol, mikor, milyen állatokkal, növényekkel találkozott.
A Vadonleső programról szóló cikkünk itt olvasható.
Nursiai Szent Benedek, Európa fővédőszentjének és a bencés rend alapítójának ünnepe március 21-e, egyúttal a tavaszi nap-éj egyenlőség napja. Benedek napján is jósoltak az időjárásból, úgy vélték, ha ezen a napon dörög az ég, akkor száraz lesz a nyár. Zsírt, hagymát és fokhagymát szenteltek, és gyógyító erőt tulajdonítottak nekik. Az ezen a napon elültetett hagymát benedekhagymának nevezték, és Bertalan napján, augusztus 24-én szedték fel, majd hét napig napsugár és hat éjszakán át a harmat hatásának tették ki. A benedekhagyma főzetével a tífuszos betegek fejét és hasát mosták meg, de a marhák felfúvódásának gyógyítására is alkalmasnak tartották.
Ha benedekhagymára nincs is szükség, fokhagymára és hagymára annál inkább a bakonyi ízeinek megteremtéséhez. Az e vidékről származó Schaffhauser Sámuel receptjei itt olvashatók.
Kiemelt kép forrása: MTI
