Tegnap volt a Teológus Passió ősbemutatója. Az ősbemutató itt arra utal, hogy valami egészen új megközelítésben dolgozták fel a történetet?
Igen, hiszen a passiójáték maga nem új dolog, nagy múltja van az evangélikus egyházon belül. Az is régi hagyomány, hogy a hittudományi egyetem harmadéves hallgatói adják elő a saját feldolgozásukat a nagyhéten, virágvasárnaptól nagypéntekig, felkeresve valamely egyházmegye gyülekezeteit. A történet mindig ugyanaz, az előadás viszont minden évben más, hiszen változó a létszám, más-más emberek adják elő, az ő igényeik, látásmódjuk, gondolataik és személyiségük is átszüremlik az előadásba. Sokféleképpen lehet tehát eljátszani egy passiójátékot, és az is évről évre változik, hogy mennyire ragaszkodunk az evangélium szövegéhez. Az előző évben például alig változtattunk rajta, viszont voltak dalbetétek, amelyek kiegészítették a jelentését.
Milyen passiójátékot láthatnak idén a Tolna–Baranyai Egyházmegye gyülekezetei?
Az idei előadás érdekesen alakult, ugyanis a harmadikos évfolyam hallgatói között egyetlen férfi van. Nagy kérdés volt tehát, hogy miként lehet a passiót egyetlen férfi szereplővel eljátszani, de ez a helyzet arra sarkallt minket, hogy a szükségből erényt kovácsoljunk. Egy olyan különleges feldolgozás született, amelyben a nők fontos szerepet játszanak. Ők kísérik végig az eseményeket, kommentálják a történéseket, vitatkoznak róluk, együtt élik át a reményt, az illúzióvesztést és a bukást is.
Akkor lényegében egy női szemszögű passiójáték az idei.
Így van, ami különösen izgalmas amiatt, hogy az egyház kétezer éve alatt a nőket sokszor nem kezelték egyenrangú társként. Sokáig nem engedett teret az egyház annak, hogy vallási kérdésekben megszólaljanak, saját látásmódjukat érvényesítsék. Az idei passiójáték szeretne új hangot vinni ebbe a diskurzusba.
Mire alapul a feldolgozás?
Arra a Lukács evangéliumában található utalásra, miszerint voltak női tanítványok is. Lukács megemlíti Magdalai Máriát, Johannát, aki Heródes intézőjének, Kuzának a felesége volt és Zsuzsannát; ők pénzzel is támogatták Jézust és tanítványait. Erre az igehelyre alapul a történetünk, ezt a megjegyzést gondoltuk tovább úgy, hogy valószínűleg volt a férfi tanítványok mellett egy női csoport is, aki ugyanúgy kísérték Jézust, és az eseményeknél ugyanúgy jelen voltak.
Hogy szokták fogadni a hívek a passiójátékot?
Mindenhol nagy örömmel és lelkesedéssel várnak minket. Úgy gondolom, hogy ezek az alkalmak a gyülekezeteknek is jó lehetőséget adnak a közösségük építésére. Bárhová mentünk eddig, még hétköznap délelőttönként is teli templomok fogadtak bennünket. Maga a műfaj is hálás, hiszen viszonylag ritka, hogy templomi környezetben ne „csak” egy prédikáció hangozzon el, hanem egy drámai eszközöket használó előadás. Egy jól eljátszott színdarab képes olyan pluszt adni, olyan érzelmeket megmozgatni, amit egy prédikáció nehezebben tud csak elérni. De akár missziós eseményként is tekinthetünk az alkalmakra, hiszen sokszor olyan embereket is bevonzanak, akik egy átlagos istentisztelet iránt esetleg kevésbé érdeklődnek. Egy ilyen passiójáték azonban képes olyan érzéseket, gondolatokat behozni az életükbe, ami akár egy szorosabb kapcsolat kezdete is lehet.
