Az alfákat ugyanúgy digitális bennszülötteknek tartják, mint a z generáció tagjait, mégis új nemzedékről beszélünk – miben különböznek?
A digitális bennszülöttség fogalma szerintem kissé félrevezető, hiszen a bennszülött olyan ember, aki érti és éli a környezetét. Az alfákról ez nem mindig mondható el, láttuk, hogy az online oktatás idején nekik sem ment minden könnyen. Az viszont jellemző rájuk, hogy túl vannak féltve. A velük kapcsolatban használt hálószoba-generáció elnevezés is arra utal, hogy a szüleik mindentől meg akarván óvni őket biztosítják nekik a legfejlettebb technológiát, hogy inkább azon keresztül éljék meg a valóságot. Csakhogy sokszor épp a szüleik veszélyeztetik őket azzal, hogy már magzati koruktól sok mindent megosztanak róluk az interneten, és később is olyan felületeken teszik nyilvánossá az életüket, amelyek milliók előtt nyitva állnak.
Felnőve mennyire lesznek tudatosak, önállók, felkészültek a jövőre és a kihívásokra?
Ahogy a meghatározó populáris filmekben is megjelenik, az az alfák alapélménye, hogy önmagukra hagyatva, egyedül kell boldogulniuk egy kegyetlen világban, a felnőttek már nem tudnak nekik segíteni. Ezek a nemzedékek nem önteltek, épp ellenkezőleg, a kutatások szerint messze nem gondolják magukat olyan értékesnek, mint a nagy- vagy a dédszüleik. Ez egyfajta bizonytalansághoz vezet. A bizonytalanság már csak azért is jellemző rájuk, mert egyes értékek tekintetében nem tudják elfogadni a náluk idősebbek tapasztala – tait, hiszen nem hasonlítanak az övéikre. A szülők, nagyszülők pedig értetlen és érthetetlen nemzedék – nek tarthatják őket. Az időtöltéseik olyan távol állnak attól, amit ők csináltak gyerekként, hogy már nem – csak a tevékenységeiket nem értik, de azt sem, ahogy beszélnek róluk. Ötévente van generációs váltás: az öt évvel idősebb testvér is érezheti úgy, hogy a húga vagy öccse már nem ugyanabba a világba született. Hangsúlyos vonás, hogy ez egy globális nemzedék: a kötődéseik már nem kis közösségekhez kapcsolódnak, hanem egy nyelvileg, kulturálisan, értékrendileg rendkívül összetett világhoz, amely ígéretesnek tűnhet, mert hatalmas, de az egyes ember számára felfoghatatlanul nagy. A globalitás személyes problémája mindig az, hogy nem tudom, mi vonatkozik igazán rám belőle – ez pedig tovább erősíti a bizonytalanságot.
Milyen készségekre, képességekre lesz leginkább szükségük a boldoguláshoz?
Az olyan puha – tehát nem szigorúan kognitív – készségekre, mint a társas intelligencia, amellyel a saját érzelmi állapotuk mellett másokét is képesek dekódolni. Alapvető marad a mérlegelő gondolkodás, ezért arra biztatom a szülőket, hogy kiskoruktól beszélgessenek gyermekeikkel erkölcsi dilemmákról, és ne a döntést erőltessék, hanem a jó kérdésfeltevésre vezessék rá őket. Fontos az együttműködés, az értelemadás, a reziliencia, azaz a megküzdési készség és mindaz, ami segít abban, hogy meg is tudjanak küzdeni a rossz dolgokkal, például a humorérzék, az erkölcsi iránytű, a példaképek, a transzcendens, spirituális beállítottság és a hálaadás képessége.
ACZÉL PETRA
Kommunikációkutató, a jövőkészségek, azaz a fiatalok érvényesüléséhez, eredményességéhez szükséges készségek kutatója, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tanára.
