Pontosan kiket takar az alfa generáció elnevezés?
A 2010 után született gyermekeket szokták ezzel a gyűjtőnévvel illetni, legfőbb jellemzőjük pedig az, hogy a digitális világba születtek bele.
Ez a sajátosságuk hívta életre az alfa generáció labort?
Igen. Az ELTE Etológia Tanszékén, ahol dolgozom, általánosságban az ember-robot interakciókat vizsgáltuk. Úgy gondoltuk, a mobiltelefon is egyfajta robotnak tekinthető, mert van bizonyos szintű önállósága, de az emberek úgy viszonyulnak hozzá, mint az élőlényekhez: kötődnek hozzá. Először tehát azt tanulmányoztuk, hogy a felnőttek mennyire kötődnek a telefonjukhoz, és azt találtuk, hogy ha elválasztjuk őket tőlük, szorongani kezdenek. Emellett mi is láttuk magunk körül, hogy a kisgyerekek egyre gyakrabban és egyre többet használnak mobileszközöket – ennek hatásairól viszont még nem sokat tudtunk. E tapasztalat miatt alapítottuk meg a labort, ahol legfőképpen a digitális eszközök használatát és a gyerekekre gyakorolt hatását kutatjuk. Érdekes eredményünk például, hogy a mobilhasználó gyermekek észlelése és figyelme eltér a nem kütyüző társaikétól. A nem kütyüző gyerekek az egészre összpontosítanak, és utána veszik sorra a részleteket, a mobilozó gyerekek figyelme elsősorban a részletek – re irányul, és csak később a teljes képre. Ez nem jó vagy rossz, csak egyszerűen más, mint az eddigi, megszokott figyelmi működés, a pedagógiai gyakorlatnak pedig alkalmazkodnia kell ehhez, és valószínűleg a munkavállalás, foglalkoztatás terén is változásokhoz fog vezetni, mire az alfa generációs gyerekek felnőnek.
A kutatási tevékenység mellett segítséget is nyújtanak az alfákat nevelő szülőknek?
Fontosnak tartjuk az ismeretterjesztést, a szülők ugyanis rendszeresen kifejezik nekünk, hogy mennyire bizonytalanok abban, hogy engedjék-e kütyüzni a gyereküket, és ha igen, mennyit. Fejlesztünk egy Alfi nevű alkalmazást is, amelyet olyan óvodás, illetve kisiskolás gyermekeknek szánunk, akik már aktívan használnak mobiltelefont. Ezzel is szeretnénk jó irányba terelni az eszközhasználatukat.
Hogyan lehet ezt egy applikációval elérni?
Az Alfi célja, hogy kimozdítsa a gyerekeket a kép – ernyőre meredt állapotból, illetve a magányos időtöltésből. Az alkalmazás része például egy társas – játék, amelyben a családnak közösen kell feladatokat megoldania. Ezekhez ki kell mozdulni otthonról, vagy kreatív dolgokat kell létrehozni. Ha ezeket teljesítik, akkor továbbléphetnek a következő szintre. Tehát az Alfi azokat a tevékenységeket próbálja ösztönözni, amelyektől a mobilhasználat elveszi az időt.
Mit tehet egy szülő, ha nem akarja tiltani az eszközhasználatot, de meg szeretné óvni a gyermekét a káros hatásoktól?
Először is fontos, hogy a szülő bevonódjon abba, amit a gyermeke tesz. A tévénézésnek is kevesebb negatív hatása van a gyerekekre, ha a szülő is jelen van, és utána megbeszélik, feldolgozzák a látottakat. Ugyanez érvényes a telefonhasználatra. Mindez a biztonság miatt is elengedhetetlen, különösen a közösségi felületek esetében. Emellett fontosak a keretek és a betartásuk. Az Egészségügyi Világszervezet és az Amerikai Gyermekorvos-akadémia egyáltalán nem ajánlja, hogy kétéves kor előtt bármilyen képernyőt nézzenek a gyerekek, utána pedig maximum napi harminc-hatvan percet javasolnak. Végül, de nem utolsósorban a tartalomra is figyelni kell. Kerüljük az erőszakos tartalmakat, és inkább a fejlesztő jellegű játékokat részesítsük előnyben, de legyünk óvatosak: csak azért, mert fejlesztőjátékként hirdetnek valamit, egyáltalán nem biztos, hogy valóban az. Segítségünkre lehetnek a szülői felügyeleti eszközök is, például amelyekkel időbeli vagy tartalmi korlátozás állítható be, ilyen egyébként az Alfiban is van.
KONOK VERONIKA
Pszichológus, az Alfa Generáció Labor társalapítója, vezetője, az ELTE Etológia Tanszékének
tudományos munkatársa
