Nem sok olyan magyar lemezkiadó létezik, amely rétegzenét ad ki, és immár egy évtizede működik. A budapesti székhelyű Mana Mana Records ilyen. A főállásban djként dolgozó Lakatos Sándor (Suefo) és Kürtössy Nándor (Savages) kiadója az underground tánczenére szakosodott, de ez alatt egyáltalán nem a szokásos, négynegyedes „döngölést” kell érteni, hanem valami sokkal árnyaltabb és finomabb megközelítést. Azok a zenei stílusok, amelyeket a Mana Mana preferál, sajnos elég ismeretlenek a hazai közönség előtt, elsősorban azért, mert a rádiók többsége szinte egyáltalán nem játszik ilyesmit.

De mindez messzire vezetne, és most nem a panaszkodás ideje van, hanem az örömé, mert a kiadó a jubileumra megjelentetett egy válogatáslemezt Artspotting címmel. Az albumon szereplő tizennyolc felvétel a mögöttük álló évtized keresztmetszetét nyújtja, és egyúttal egy olyan világot is megnyit, amelybe a „mezei” rádióhallgatónak igen ritkán van bejárása. Underground tánczene, írtam fentebb, de ez sem egészen pontos így, mert ennek a zenének egy jó részére egyáltalán nem kötelező táncolni. Ha valamennyire is körül szeretném írni ezt a világot, akkor azt mondanám, hogy leginkább a tágan értelmezett jazz és reggae köti össze a számokat. De tényleg tágan kell értelmeznünk ezeket a műfajokat, tágasan és szabadon. Az Artspottingon szereplő előadók nagy részét valószínűleg csak azok ismerik, akik tudatosan foglalkoznak ezzel a világgal.

Ez azonban nem jelent semmit, vagyis azt jelenti, hogy létezik egy igencsak gazdag és szerteágazó zenei kultúra Magyarországon, amely nem igazán látszik a hétköznapokban. Szerepel a lemezen folkkal kevert dub (ami a reggae egyik leágazása) az Obadu nevű formációtól, bossa novás ringatózás a Secta Chameleontól, klasszikus zenéből vett hangmintákkal operáló darab a Shokasavától, szvinges húzású darab a Vono Boxtól és hipnotikusan lüktető űrdiszkó a Sannantól. Ez így leírva nyilván elég megfoghatatlannak tűnik, de higgyék el, ezek a kiragadott példák mind érzékenyen összerakott, élvezetes zenét takarnak.

Az egész lemez hangulata olyan, mintha egy tengerparti kávézóban ülnénk napnyugtakor, és néznénk az égbolt káprázatos színeit. Egyszóval csak azt szeretném mondani, hogy nagyon is érdemes elmerülni ebben az atmoszférában, mert semmi agresszív vagy túlságosan absztrakt nincs benne, inkább finoman ringatja a hallgatóját. Másfelől pedig nagyon is érdekes az egész, mert szépen megmutatja, hogy miféle hajtások nőttek ki az utóbbi egy-két évtizedben a mára klasszikussá vált jazzből és reggaeből. Stílusok feletti eklektika – így jellemzi önmagát a Mana Mana Records, ami ez esetben nem csupán jól hangzó szlogen, hanem erősen megalapozott állítás.

Az Artspotting igazi belső kirándulás lehet mindazoknak, akik nyitottak a zenei stílusok evolúciójára, és kíváncsiak arra, hogy mindezt hogyan valósítják meg fiatal magyar zenészek és kollektívák.

Artspotting – 10 Years Of Mana Mana. Mana Mana Records, 2022