Pünkösd a Szentlélek kiáradásának ünnepe. Az evangéliumban olvashatjuk, hogy Krisztus mennybemenetelét követően, pünkösd napján, amikor az apostolok összegyűltek egy házban, heves szélzúgás közepette lángnyelvek ereszkedtek mindannyiukra: a Szentlélek eltöltötte őket. Az apostolok ezután képessé váltak különböző nyelveken beszélni, minden népet annak anyanyelvén megtérésre és megkeresztelkedésre hívni. Pünkösd a keresztény egyház megalapításának ünnepe: már azon a napon háromezer lélek tért meg, az Úr pedig naponként növelte a hívek számát.
Pünkösd nevének eredete a görög pentekosztész, azaz ötvenedik szóból ered, mivel a fenti események a húsvét utáni ötvenedik napon történtek. Mozgó ünnep, május 10-étől egészen június 13-ig akárhová eshet. Több helyen ilyenkor búcsújárást tartanak körmenettel, zarándoklattal. Az egyik legfontosabb magyar Mária-kegyhely a csíksomlyói, amelyet az ott tartott pünkösdi búcsúval együtt hungarikummá nyilvánítottak. A pünkösdi szokások közül számos az egyházi ünnep köré épült, mégis több olyan hagyomány és hiedelem is kapcsolódik hozzá, amely az ősi magyar hitvilágból maradt fenn.
Házdíszítés és májusfa
Az egyik legismertebb pünkösdi népszokás a zöldágazás, amely során a házakra, az istállókra és a kerítésekre zöld gallyakat tűztek. Általában a gonosz szellemek elrémítése volt a cél, néhol azonban ezzel jelezték, hogy előadó lány van a háznál. Egyes helyeken ilyenkor májusfa is készült, a hajadon lányok kapuja elé színes szalagokkal szépen feldíszített fát állított az udvarlójuk. A reménykedő legény apróbb ajándékokat is kötözött a fára.
Pünkösdikirályné-járás
Az egyik legnevezetesebb szokás a pünkösdikirályné-járás volt. A pünkösdölők házról házra jártak, hogy megválasszák a királynőt. Ilyenkor lakodalmi menetnek – menyasszonynak, vőlegénynek, vőfélynek és koszorúslánynak – öltöztek, és így jártak a házakhoz köszönteni. Volt, ahol a vőlegényt is egy lány alakította, füle mögé pünkösdi rózsát tűzve, a menyasszony pedig fehér ruhában, pártával a fején, kezében virággal ment. Nem mindenhol követték a szerepek szerinti beöltözés hagyományát, ez esetben a lányok fehérben, a fiúk pedig gyolcsingben és -nadrágban jártak házról házra énekelni. Szokás volt, hogy négy lány vezetett egy ifjabbat, aki a pünkösdi királyné szerepét játszotta el. A nagylányok piros kendőt tartottak a fiatalabb feje fölé, aki fehér ruhát viselt, a fején koszorú hordott, kezében pedig virágszirmokkal teli kosarat vitt. A kis menet is énekelt a házaknál, majd a nagyok felemelték a lánykát, és azt mondták: „Ekkora legyen a kendtek kendere!”. Jókívánságaikért cserébe általában szalonnát, tojást vagy pénzt kaptak – utóbbit elosztottak egymás között, az élelmet pedig közösen elfogyasztottak. A lányokhoz köthető a hesspávázás hagyománya is, amely során pünkösdhétfő napján körbelátogatták a házakat, és a „Hess, páva, hess, páva” kezdetű dallal köszöntötték az ott élőket. Jutalmul aprópénzt kaptak. Az utcák a hajnali első harangszó után elcsendesültek, s a pünkösdölők hazatértek.
Pünkösdikirály-választás
A legények jellemzően ügyességi versennyel – például lóversennyel, tekézéssel, birkózással – választották ki maguk közül a pünkösdi királyt az adott esztendőre. A kiválasztott ifjú lovát virágokkal és ágakkal borították be. A király egy évig minden mulatságra és lakodalomra hivatalos volt, emellett a kocsmában ingyen ihatott, azaz a község fizette az italait. Ha valamit elkövetett, nem büntették érte testi fenyítéssel, és még a jószágait is társai őrizték helyette. A következő esztendőben viszont át kellett adnia képletes trónját az új győztesnek – a „pünkösdi királyság” erre a rövid ideig tartó dicsőségre utal. Egyes helyeken szomorú pünkösdi királyt választottak a kocsmákban, neki az volt a feladata, hogy komor képet vágjon. Ha elbukott e próba során, vennie kellett egy kis bort, amit a falut végigjárva társaival ihatott meg. Sok helyen a pünkösd tökéletes alkalomként szolgált a legényavatási rítusokra is, amelyek során a nagykorúvá váló fiúkat megverték, s azontúl szabadon ihattak és udvarolhattak.
Táncmulatságok
A néphagyományok közül igen közkedvelt volt a pünkösdi bálok rendezésének szokása. Ahol a királyválasztás és a királynéjárás hagyományát nem ismerték, e mulatságban csúcsosodott ki a pünkösdi örömünnep, ahol igen, ott kiegészítette a szokásokat.
A kiemelt kép forrása: MTI
