Az eső meghatározó fontosságú, hiszen mind az özönvízszerű tartós esőzés, mind az elhúzódó szárazság súlyos következményekkel jár a termésre nézve. Természetes tehát, hogy elődeink is megpróbálkoztak az időjóslással. Ennek érdekében a népi hiedelemvilág igyekezett olyan napokat kijelölni, amelyeket alkalmasnak tartottak arra, hogy időjárásából az az utáni hetekére következtessenek. E napok közül is kiemelkedik június 8-a.
Ha Medárd napján esik az eső, akkor negyven napig esni fog, ellenkező esetben pedig ugyanennyi ideig szárazság lesz – tartja a jól ismert időjárásjelző mondás. A negyven bibliai szám, számos helyen találkozunk vele az Újszövetségben és az Ószövetségben is, például Illés, Jónás vagy Mózes történetében. Ami pedig a Medárdot követő esős időszakról leginkább eszünkbe jut, az a negyven napon át tartó özönvíz, amelynek hosszára az Úr előre figyelmeztette Noét: „Mert még hét nap, és akkor negyven nap és negyven éjjel esőt bocsátok a földre, s eltörlök a föld színéről minden lényt, amit alkottam.” (Ter 7,4)
A Medárd-napi időjárásjóslás különösen fontos volt elődeink számára, hiszen az azt követő negyven nap majdnem július végéig tartott, a parasztgazdák számára pedig a nyár közepéig tartó időjárás meghatározta az éves termést. A termésért aggódó földművesek azonban nem véletlenül választották ki Medárd napját, az elkövetkező időszak időjárására vonatkozó regulája mögött ugyanis évszázados megfigyelés állt.
Nemzedékről nemzedékre adták át a tudást, hogy ha ezen a napon megered az eső, akkor a termés is új erőre kap. A népi hiedelemvilág azonban magyarázatot akart találni arra, hogy miért éppen e nap döntő fontosságú, ezért igyekezett kapcsolódást találni Szent Medárd alakja és az ünnepével beköszöntő időszak időjárása között. Szárnyra kapott egy történet arról, hogy Medárd püspök jámbor módon próbált jobb belátásra bírni egy társaságot, amelynek tagjai nem akarták abba hagyni pajkos táncukat, ezért a püspök imádságára eleredő eső kergette szét őket, ami aztán negyven napon keresztül el sem állt. Sőt bizonyos magyarázat szerint maga az özönvíz is Medárd napján kezdett el esni.
A naphoz számos népi hiedelem is kapcsolódik. Elődeink hittek abban, hogy Medárd napján mindig vízbe fúl valaki, ezért e napon inkább nem fürödtek, de a lovakat meg kellett itatni, hogy ne legyenek rühesek. A termés sikerére vonatkozó következtetéseket is igyekeztek levonni. Úgy gondolták, ha Medárd napján süt a nap, akkor édes bor várható, ha esik, akkor viszont rossz lesz a szőlőtermés és savanyú a bor – viszont bő szénatermésre számítottak. Bizonyos területeken Medárd volt a lenvetés napja, másutt pedig a szénakaszálás ideje. A napot alkalmasnak tartották arra is, hogy az esőt előidézzék, ehhez egy nagy kakast kellett megfürdetniük. Medárdot a szőlők patrónusának is tartották, amely azon a történeten alapult, hogy a szőlőskertekbe lopni menő embereket a szent megkötötte, és amíg ő maga el nem bocsátotta őket, nem mehettek el.
Ki volt valójában Szent Medárd?
Medárd 500 körül született a pikárdiai Salency városában, édesapja frank, édesanyja gall–római nemesi családból származott. Harminchárom évesen a papság és a nép egységes döntése alapján püspökké választották. Nem véletlenül örvendett közszeretetnek. Kisgyerekkora óta erényes, alázatos életet élt, jótékony természetéről legendájában olvashatunk, amelyből az is kiderül, hogy még azoknak is rendre megbocsátott, akik meglopták. Talán ezért imádkoztak a szenthez a későbbiek során – az eső és a jó szőlőtermés mellett – a foglyok szabadulásáért.
A kiemelt kép forrása: MTI