Ma este gyilkolunk –  Kern András nyomoz, mindenki hazudik

Azt mondták, sőt, a lelkemre kötötték, ne írjam meg, ki a gyilkos. Jó. Megkönnyíti a titoktartást, hogy fogalmam sincs róla. Továbbmegyek: azt sem tudom, ki az áldozat. Jobb, ha összefoglalom, mit sikerült kiderítenem: sztárszereposztással, a magyar színésztársadalom szeniorjainak krémjével új magyar film, egy krimikomédia készül, amelyet februárban láthatunk a mozikban, Fazakas Péter rendezésében. 

„Csak annyit mondhatok, hogy én vagyok a jövő” – fogalmaz sejtelmesen Bánsági Ildikó, akivel a színészek közül elsőként találkozunk a parkban. Azt mondja, ha ennél többet mondana a szerepéről, túl sokat árulna el a történetből. „Csodálatos karakterek, csodálatos színészek, öröm, hogy együtt dolgozhatunk. Elég régen forgattam utoljára, inkább vizsgafilmekben voltam jelen.”

A Ma este gyilkolunk egy színészotthon falai között játszódik. A nyomozást az egyik lakó, az egykor Poirot szerepében nagy sikert arató színész vállalja. Ő a főszereplő, és Kern András alakítja. Hogy kik a többiek? Bodrogi Gyula, Koltai Róbert, Jordán Tamás, Bálint András, Pogány Judit, Takács Kati, Hámori Ildikó, Bánsági Ildikó. A fiatalabb korosztályt többek között Hermányi Mariann, Stefanovics Angéla, Keresztes Tamás és Elek Ferenc képviseli.

„Sokaknak ez egyfajta jutalomjáték – foglalja össze Káel Csaba filmügyi kormánybiztos. – A néző különleges zsánerfilmet lát majd, amely néhol a groteszk határát súrolja, jópofa csavarok vannak benne, és sok-sok ránk jellemző sajátosság. Úgy értem, hogy ránk, magyarokra és a színésztársadalomra is.”

A harminchét napos forgatás helyszíne a ráckeresztúri Brauch-kastély, amelyet a filmesek úgy átalakítottak, hogy alig ismerne rá egykori tulajdonosa, Brauch Károly részvénytársasági vezérigazgató, a Szent Sír Lovagrend tagja. Bent új falak épültek, megváltozott a burkolat, az amúgy inkább barokkos belső terek most leginkább retró hangulatot árasztanak. 

Tirandello Színészotthon – olvasom a feliratot a klasszicista homlokzaton, és nem értem. Tirandello? Az ki?! Esetleg azt jelzi a felirat, hogy az öreg lakók a hamut mamunak, Pirandellót Tirandellónak mondják? Később kiderül, hogy szó sincs semmiféle Tirandellóról, nekem kellene egy jobb szemüveg, mielőtt mások korán viccelődöm. 

„Imádom a krimiket, különösen a Columbót” – mondja Bodrogi Gyula az árnyékban elköltött ebéd után már a kastély hűvösében. Egy könyvekkel bélelt szobában ül, körülötte a falon festmények, térképek, a polcokon órák, rendetlen íróasztal is van, rajta egy tacskó szobra. Mindenütt kábelek, monitorok, lámpák, összecsukható székek, kézi adóvevővel járkáló stábtagok. 

A film jelenetei a recepciónál, az árnyas kertben, a nagy ebédlőben és néhány szereplő szobájában játszódnak. Például Emeséjében, akit Takács Kati alakít, de ő ma később érkezik. A tárgyakból azt olvasni ki, hogy karaktere a keleti filozófia és gyógyítás kicsit bohém rajongója, amolyan elvarázsolt teremtés. 

Ebben a díszletben ülünk le Pogány Judittal, aki ugyancsak az egyik lakót játssza, ám az ő szobája nem szerepel a történetben. „Egészen kis szerep az enyém, ezért azt gondoltam, legalább legyen olyan a figura, ami mond valamit a világunkról. Mivel van olyan kolléganőm és több ismerősöm is, aki egyszerűen nem hajlandó megöregedni, egy ilyen nőt játszom el. Az ilyen ember ragaszkodik azokhoz a dolgokhoz, amelyek fiatalon jól álltak neki, vagy amiket szeretett. Ezért van a két copfom és az erős smink.” 

A kúria mögött a kánikulában is kellemesen hűvös hely a sminkesek és fodrászok konténere. Ahol Pogány Judit haját ilyen szépen befonták, ott Jordán Tamás előbb apró csatokat kap a hajába, majd egy félparókát erősítenek rá. Öreg bohém lesz belőle, miközben Bálint Andrással az előző napi áramszünetről beszélgetnek. „A történetről ne kérdezzen, mert aláírtunk egy nyilatkozatot, hogy nem árulhatjuk el, ki a gyilkos.”

A szomszédos, szintén marasztalóan hűvös konténerben a jelmezek sorakoznak. Név szerint és nap szerint lógnak a zakók, ingek, kötött kardigánok. A főszereplő Kern András – a filmben Tolnai Tivadar – viseletes ingeket, laza zakókat visel. A Bodrogi Gyula alakította Boldog György nevére szóló vállfán egy mályvaszínű zakó lóg. Sőt kettő, mert a testdublőrnek is ugyanolyat kell viselnie az egyik jelenetben, amikor ő esik a földre a csaknem kilencvenesztendős művész helyett. 

„A retró hangulatba kellett illeszkedniük a ruháknak is – magyarázza a jelmeztervező, Velich Rita. – Csodálatos ez a feladat, örültem neki, igaz, nem volt sok idő a ruhák beszerzésére. Volt, amit megvarrattunk, mást turkálóból, illetve jelmezraktárból szereztünk be. Az új darabokat meg is kellett öregítenünk, hogy úgy tűnjék, mintha régi, kedves, agyonhordott darabok lennének.”

Rita is azt mondja, amit a stábból mindenki: csodálatos érzés ennyi nagy színésszel együtt dolgozni. Bárkit kérdezek, áradozik róluk. Pedig nem fiatalok, meleg is van, egy forgatás ráadásul nagyon fárasztó. De ők nem panaszkodnak, és ha lecsap a csapó, mintha másik tudatállapotba kerülnének. Megfiatalodnak.

„Azt szeretem ebben a műfajban, hogy mindenki főszereplő lehet öt vagy tíz percre. Mindenkinek van egy jelenete, amikor el kell mondania, ki ő, hol volt a gyilkosság pillanatában, és ezért ez a műfaj nagyon alkalmas arra, hogy ennyi jó színészt összehozzunk egy filmre” – magyarázza a forgatókönyv írója, Köbli Norbert, aki amúgy nem a krimik rajongója. Amikor elkezdett dolgozni a témán, azt mondja, kicsit magányosnak érezte magát vele, nem tudta, érdekes lesz-e ez mások számára. De aztán a világ több pontján több alkotó is hasonlóval állt elő, megszületett a Tőrbe ejtve – Az üveghagyma című film, valamint a nálunk is nagy sikert aratott könyvsorozat, A csütörtöki nyomozóklub, ahol ugyanígy egy idősotthon lakói erednek gyilkosok nyomába.

„Amikor a Félvilág című filmünkhöz kerestünk forgatási helyszínt Fazakas Péter rendezővel, betoppantunk egy színészotthonba, és úgy éreztem, ez az egész engem érdekel, erről szívesen írnék. De még nem tudtam, mi legyen a műfaj. Később jutott eszembe, hogy lehetne egy rejtélyes haláleset, egy színész, aki valaha nyomozót játszott, és ott van körülötte a sok mesteri hazudozó, csupa izgalmas karakter. Ebben a filmben kicsit benne van A miniszter félrelép, hiszen Kern és Koltai újra együtt mókázik, de van benne az Életrevalók és A bakancslista melegszívűségéből is.”

Nyomozás és humor, múlt és jelen, mindez nagy adag játékossággal vegyítve. A recepción minden lakó fiatalkori képe látható, és a helyiségekben feltűnnek a magyar színjátszás már nem élő óriásai. Ahogy egy színészotthonban lehet. Itt Haumann Péter, a másik falon Básti Lajos, Darvas Iván, Törőcsik Mari, Psota Irén, Ruttkai és Latinovits fotója. Arcok, szerepek, színlapok.  

Az interjúkra szánt idő letelt, a film forog tovább. Az épület mellett, egy árnyékolósátor alatt kivetítőn lehet követni az éppen rögzített jelenetet. Kern Andrást látni, amint bemegy egy szobába, és ott egy fekvő nőt talál. Az ablakhoz lép, feldúltan kinéz, és…

„Ennyi!”