Hogyan merült fel az erdőkert létrehozásának ötlete?
Nagyon régóta vágytunk egy sokat termő, természetközeli kertre. Ökológusként 2012-ben ismerkedtem meg a permakultúrával, majd autodidakta módon kezdtem el tanulni róla. Mire végigolvastam Martin Crawford Creating a Forest Garden (egy erdőkert létrehozása) című könyvét, tudtam, hogy ezt akarom én is. Ekkor még egy negyven négyzetméteres kis lakásban éltünk a férjemmel, és tervezgettük a kertet, amely bőségesen ellát majd minket minden jóval, és képessé teszi a családunkat a részleges önellátásra. Hamarosan kiderült, hogy még nagyon kevés a hazai tapasztalat a permakultúráról, ezért az is fontos szemponttá vált, hogy amit létrehozunk, megmutathassuk másoknak.
Mi az a permakultúra?
A természetben a társulások a mi közreműködésünk nélkül működnek, rengeteg élőlény megél belőlük, a mi mezőgazdasági rendszereinknek azonban hatalmas energia-, anyag- és munkaigénye van. A permakultúra alapgondolata, hogy a természetes társulásokat utánozva hozzunk létre olyan rendszereket, amelyek hasonlóan stabilak, változatosak, sokat teremnek, és közben nem tesszük tönkre velük a minket körülvevő világot. Európa nagy részén a társulás valamilyen erdő, ezért adott az erdőkert ötlete.
Hogyan sikerült a tervezett erdőkerthez megtalálni a területet?
Fejér megyében, a Szár nevű kis faluban, a Vértes lábánál találtunk rá a megfelelő területre. Tudtuk, hogy a családunknak mekkora területre van szüksége ahhoz, hogy a tervezett növényeket termeszthessük, de mivel sok mindennel akartunk még kísérletezni, nagyobbat választottunk. Ezért volt fontos szempont az is, hogy ne legyen túl száraz, extrém vizes, sziklás vagy fagyos a terület. 2013-ban született a kisfiunk, 2014-ben vettük meg a telket, két évvel később épült fel a házunk, akkor költöztünk ide.
Egészen más életminőség lehet a gyerekek számára ilyen környezetben felnőni, mint a városban.
Igen, és nemcsak a gyerekek szeretik nagyon, hanem mi, szülők is. A kert alapvetően határozza meg az életünket, és az a jó ebben a fajta kertészkedésben, hogy munka szempontjából is nagyon élhető. Van veteményesünk is, ami több dologgal jár, illetve van néhány kisebb munkacsúcs az évben, de a tennivalók nagy részét most már a betakarítás jelenti. Kezdetben persze nehezebb volt, hiszen terveztünk, telepítettünk, és a fiatal csemetéket életben kellett tartani. Amióta ezen az időszakon túljutottunk, lényegesen könnyebbé vált a kert fenntartása. Ráadásul az erdőkert most már számottevő hatással van a családunk élelmiszer-ellátására. Ez pedig most már csak fokozódni fog, mert évről évre egyre több minden terem.
Említetted, hogy kísérletezni is akartatok. Mik voltak a tapasztalatok?
A Creating a Forest Garden szerzőjéé a leghíresebb mérsékelt övi erdőkert, majdnem húszéves tapasztalatok alapján írta meg a könyvet. Anglia atlanti klímájú, nyáron nem annyira meleg, mint Magyarország, de sokkal több eső esik, így párásabb, nedvesebb, hűvösebb. A javasolt növények 95 százaléka klíma szempontjából hozzánk is illik, viszont van néhány nyári meleget kedvelő növény, ami a könyvben nem szerepel, az angol erdőkertészkedői iskolából is hiányzik, mi viszont szerettünk volna velük is kísérletezni. Az is érdekes, hogy egy magyarországi erdőkert optimális szerkezete hogyan különbözik egy angolétól. Nálunk nyáron erősen tűz a nap, ezért érdemes sűrűbbre ültetni mindent, mert a bokroknak is több árnyékra van szükségük. A tapasztalataimról kezdettől blogot írtam, bár csak évi pár bejegyzésre jutott időm a két kisgyerek, a doktori disszertációm befejezése és a kertben való munka mellett, mégis hamarosan érkezni kezdtek a megkeresések, hogy a téma iránt érdeklődők szeretnék megnézni a kertünket. Először ellenkeztem, de rájöttem, milyen fontos a tapasztalatmegosztás. Közben megalakult a Magyar Permakultúra Egyesület, amelynek tevékenységében aktívan részt vettem. Az egyesület honlapján térkép mutatja, hol van ilyen kert – és a szám folyamatosan nő. Ha meghirdetek egy kertnézést, gyorsan betelik, akárcsak a permakultúra-tervezési képzés, amit most már évek óta tartunk. Egyre nagyobb az érdeklődés a téma iránt, sokan érzik fontosnak, hogy fenntarthatóbb irányba mozduljanak.
A ház is tükrözi ezt a szemléletet?
Igen, a permakultúra nem pusztán egy kertészkedési irányzat: átformálja az ember egész szemléletmódját. Bármihez kezdünk az életben, megnézzük, hogy mit okozunk vele a világban, és próbálunk olyan megoldásokat alkalmazni, amelyek nekünk és a természetnek is jók. Nagyon hatékony, kis energiaigényű házunk van, igyekeztünk jól átgondolni a tervezését. Az egyik fontos szempont volt, hogy ne méretezzük túl. Kilencven négyzetméter a hasznos alapterület, és úgy érezzük, hogy a négyfős családunknak ez bőven elég. Fával fűtünk, napkollektor biztosítja a meleg vizet. Minden tetőről igyekszünk megfogni az esővizet, és a kertben is mindenütt kis esővízgyűjtők vannak. Mivel pedig a víz legjobb tárolási módja a talajban van, figyelünk arra, hogy ne folyjon ki a kertből. Az is egy tudatos és szintén a permakultúrából következő törekvés, hogy próbáljuk elmosni a határt a kert és a ház között. A konyhából kilépve a teraszunk mellett körben rengeteg gyógy- és fűszernövény van, naponta háromszor-négyszer ugrok ki, hogy szedjek ahhoz, amit éppen készítek. De már a konyhapult is szerves része a kertnek, mert sok növényt ott nevelek magról, majd ahogy nőnek, és kevesebb odafigyelés kell nekik, szépen, fokozatosan egyre kijjebb kerülnek. Jellemzőek ezek a fokozatos átmenetek a kert és a ház között, egyre inkább kint élünk, ez pedig élvezetessé teszi az itt lakást, és hatékonnyá a kertészkedést.
Fotók: Mag Zsuzsi
