Kissvábhegyi út 21. Repkénnyel befuttatott, hatalmas, impozáns villa, körülötte rózsakert, fenyőfák. A háromholdas parkban még úszómedence is van. Ilyen volt az első magyarországi Waldorf-iskola, melyet megnyitásakor, 1925-ben még csak kissvábhegyi internátusként emlegetett mindenki. Az évzáróról írt elragadtatott tudósításban az újságíró már említi a Waldorf nevet, de hibásan írja le, így: Walddorf.
Az antropozófia és a Waldorf-pedagógia magyarországi nagyasszonyát, a meseszép villában iskolát működtető kegyelmes asszonyt úgy hívták, Göllner Mária – férjezett nevén: dr. Nagy Emilné –, és igen izgalmasan alakult az élete.
Édesapja híres fogorvos volt, édesanyja pedig kifejezetten művelt asszony, így nem ütköztek meg azon, hogy a lányuk az érettségi vizsga megszerzése után tovább akart tanulni. Mária filozófiát, földrajzot és történelmet tanult, bölcsészdiplomát, majd doktori fokozatot szerzett. De ezek mellett is jutott ideje bálokra, teniszre, korcsolyára, úszásra, és kedve is volt mindezekhez. Kifejezetten szép lány volt, mégsem csak az járt a fejében, hogyan mehetne minél előbb és minél jobban férjhez. És bár korán férjhez ment, ráadásul iskolát is alapított, a tudományos munkával nem hagyott fel. Könyvet írt a perzsa rózsakultuszról, a magyar ősvallásról, rendszeresen fordított, és a Magyar–Finn Társaság női szekciójának elnöke volt.
Az első világháború idején kezdett el a Vöröskeresztnek dolgozni, és nyílt levélben hívta fel az egyetemre járó nőtársait, hogy a nehéz időkben tegyenek meg mindent nehéz helyzetű embertársaikért.
Mária 1918-ban ment férjhez, méghozzá a nála huszonhárom évvel idősebb Nagy Emilhez, a majdani Bethlen-kormány igazságügy-miniszteréhez. A karizmatikus és kifejezetten derűs Nagy Emil akkor már kétszer is megözvegyült. Első felesége, aki öt gyermeket szült neki, gyermekágyi lázban halt meg, a második is egészen fiatalon vesztette életét, két kisgyermek anyjaként. Így az esküvő idején mindössze huszonnégy éves Mária hét gyermek nevelőanyja lett.
A gyermekek száma hamarosan nyolcra emelkedett, mert egy évvel az esküvő után megszületett a házaspár első fia. A későbbi években még két fiuk született. Nagy Emil rendszeresen publikált, és sok időt töltött Londonban, ahol a trianoni békeszerződés revíziójához próbált fontos angol politikusokat megnyerni.
A nagyobb gyerekek időközben felnőttek, már nem laktak otthon, így a családfő által az első világháború idején vásárolt telekre épített meseszép ház túl nagynak bizonyult. Eladni sajnálták, hiszen szép emlékek kötődtek hozzá, és sok munkájuk volt benne. Ekkor állt elő Göllner Mária az ötlettel, mi lenne, ha korszerű nevelési elveken alapuló iskolát hozna létre a villában.
„Feleségem – néha felülvizsgálván londoni magamviseletét – egyszer így szólt hozzám: Nézze, ha maga a közérdeket szolgálni akarván minduntalan elhagy bennünket, akkor egyezzék bele abba, hogy én kissvábhegyi palotájában viszont egy remek stuttgarti Waldorf-iskolát alapítsak, mert én meg ennek a nagyszerű német pedagógiai rendszernek Magyarországba bevezetésével szeretném szolgálni fajom közérdekét. […] így most pompás kissvábhegyi házamban és háromholdas kertemben Waldorfschule honol, s széles látókörű, mély belátású kultuszminiszterünk megadta a feleségem internátusának a teljes iskolai jelleget, mert igazán nagyszerű dolog az a Waldorf-iskola. Természetesen a saját gyermekeim is ott laknak és tanulnak” – így írta le az iskola létrejöttét a Budapesti Hirlapban Nagy Emil.
A mély belátású kultuszminiszter Klebelsberg Kunó volt, aki valóban egyenértékűnek minősítette a kissvábhegyi bizonyítványt a polgári iskolai bizonyítványokkal.
Rudolf Steiner elveivel Mária 1924-ben Németországban ismerkedett meg, még Steinerrel is találkozott, és gyorsan az antropozófia hívévé, sőt hirdetőjévé vált. Az iskolában a játszva tanulás, a gyerek érdeklődésére építő, egyéni tempójú oktatást valósították meg, sok mozgással, művészeti és kreatív tevékenységgel. Volt furulya és tánc, házi-, kerti és kézimunka, sok-sok szabad levegőn eltöltött óra. Az 1927–28-as tanévet záró kis műsorról is született tudósítás, és abban nem is a tánc, az ének és a bemutatott kis színdarab ragadta el a korabeli kollégát, mint inkább a magyar iskolákban szokatlan gyermeki magabiztosság. A gyerekek elfogódottság nélkül mutatták meg, mit tudnak, láthatóan nem volt bennük megfelelési kényszer, szorongás, ami oly jellemző – ma is – a magyar oktatási rendszerben nevelkedő diákokra.
„Növendékeinkben az egyéni tetterőt és az alkotó aktivitást akarjuk kifejleszteni a modern gyermekpszichológia eszközeivel” – ez állt a hitvallásban.
Lányokat hattól egészen tizennyolc éves korig fogadtak, de a fiúk eleinte csak hat-nyolc éves kortól tanulhattak a Kissvábhegyen. Így az alapító házaspár fia, István is ide járhatott.
Az iskola kéttannyelvű volt, ám 1933-ban, Hitler hatalomra jutása után Németország hazarendelte a német állampolgárságú tanárokat. Magyar, steineri szemléletű pedagógusokban akkor még nem bővelkedett az ország, így az iskolát be kellett zárni. Nehezítette a helyzetet, hogy éppen akkor szenvedett súlyos balesetet Göllner Mária a Tátrában, hetekig feküdt agyrázkódással, így nem tudott mentőötlettel előállni és azt megvalósítani.
Göllner Mária nemcsak az oktatás ügyét viselte a szívén, de hosszú éveken át járt börtönmisszióba, még kéthetenként megjelenő lapot is adott ki a rabok számára. Szó sincs fellángolásról, hiszen a Bizalom című lap 1922-től egészen 1944-ig működött. Ezekben nem úriasszonyos fölénnyel összeszerkesztett tanmesék szerepeltek, hanem a világ fontosabb hírei, szépirodalmi alkotások és a rabok írásai.
A második világháborúban az iskolaépület menedék lett, Göllnerék különösebb habozás nélkül mentették, akit tudtak. Náluk élte túl a vészkorszakot Török Sándor író és felesége, illetve a görög klasszikus irodalom jeles fordítója, Devecseri Gábor.
A háború után Göllner Mária két kisebbik fiával külföldre távozott, bár azt nem gondolta, hogy többé nem tér vissza a hazájába. Ő jött volna, de a férje és itthon maradt gyermeke lebeszélte erről. Nagy Emilt az új rendszerben kitelepítették, legidősebb fiukat is meghurcolták. Mária eközben a bázeli főiskola elismert oktatója, az antropozófia szakértője lett, több könyvet is írt. Írásai, előadásai nagy érdeklődést váltottak ki, munkájában látásának romlása, majd elvesztése sem gátolta meg. Élete nagy vesztesége, hogy Kristóf nevű fiát még életében, 1973-ban elveszítette. Göllner Mária kilenc évvel később, immár teljesen vakon halt meg.
Fotók forrása: Göllner Mária Regionális Waldorf Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola
