Korpa Tamás új kötete több okból is meghökkentheti olvasóját: a minden eddiginél merészebb, neoavantgárd beszédmódjával; azzal, hogy nála a Házsongárdi temető áll ki Kolozsvár egészéért; morbid húzásnak gondolhatjuk az élő közvetítéseket jelölő live szó odaillesztését Házsongárdhoz; és megdöbbentő lehet azért, mert egy anyaországi szerző dolgozza fel Partium és Erdély kulturális központjának közelmúltbeli irodalomtörténetét.
A kortárs magyar költészettől nem áll távol, hogy egyegy jelentős történelmű várost egy kötetnyi versben írjon meg, elég csak a Kézdivásárhelyt lírába emelő, 2019-es Vargavárosra gondolni Fekete Vincétől.
Az viszont valóban egyedülálló, hogy valaki a számára otthonos városról ír bizonyos mértékig idegenként.
Holott a félig-meddig idegen jobban rálát olyan hagyomány-összefüggésekre, amelyek nem tűnnek fel azoknak, akik túlságosan benne állnak az adott örökségben. Így kerülhet egymás mellé Korpa Tamásnál Szőcs Géza indiánfigurája, amely az erdélyi létmód egyik jellegzetes motívumává vált, és Gálfalvi György irodalomértelmező szemlélete.
A megfigyelés, ami a Házsongárd live központi témája és modalitása, az így értett idegennek, a látogatónak a perspektívájához kapcsolódik. Ezt viszont a kötet egybejátszatja a román titkosszolgálatokéval, amelyek évtizedekig vegzálták a magyar írókat. Amellett, hogy a Tananyagok a Securitate esti iskolájából ciklus utal egy másfajta átszövődésre is a titkosszolgálatok és az írók között – nevezetesen arra, hogy néhányukat sikeresen beszervezték –, megidézi a besúgójelentések és a jegyzőkönyvek nyelvezetét is: „2. földrengésbiztos székhez rögzítjük a célszemélyt. / 3. kérdezgetni, vitába szállni vele, rálegyinteni ebben a szakaszban fölösleges”. Az ez előtti, A házkutatásról ciklus ismétlésessége pedig kapcsolódik Korpa korábbi köteteihez is, A lombullásról egy júliusi tölggyel-hez, ahol természet és ember egymást érzékelése állt a középpontban, illetve az azt megelőző Inszomniához, amelynek ikerversei gyakran ugyanazon jelenség vagy esemény különböző szempontból való befogadását vázolták fel.
A megfigyelés mellett a szellemidézés szolgál a kötet központi mozgatójaként: tulajdonképpen haláltáncként is olvashatjuk a Házsongárd live-ot, amelyben a Kolozsvárhoz köthető irodalmárok egy-egy jellegzetes életesemény révén idéződnek meg, mint például Cs. Gyimesi Évának, a Babes–Bolyai Tudományegyetem legendás professzorának az öngyilkossága: „áll a Garibaldi hídon Éva. / ékszermatuzsálemek az idős fülekben, / megejtően csillognak”. Vagy pedig azzal, ahogyan a hagyományban velünk maradtak, így Hervay Gizella afféle „ifjú szívekben élek módon” tűnik fel előttünk: „Hervay Gizella diónyi urnáját / mégsem temették el a közös sírba. / mai napig fiatal költők között ingázik, akik gondját viselik”. A kötet egyik központi verse, a Térey Jánosnak dedikált Kolozsvári metró a holtak felébresztésének egy másfajta módját viszi színre, a földet megzavaró agresszív behatolást a szemlélődés és megfigyelés helyett. A holtak morajlásának és a metróhuzatnak egymástól elválaszthatatlanságában pedig összekapcsolódik a hallgatás, a kihallgatás és a ráhallgatás.
Korpa Tamás: Házsongárd live. Kalligram Kiadó – Erdélyi Híradó Kiadó, 2022
