Auer Lipót (Oroszország, Egyesült Államok)

Az 1845-ben Veszprémben született hegedűművész (szülőházát az Európa kulturális fővárosa projektben idén újították fel, korábbi interjúalanyunk, Sümegi Elemér hegedűkészítő műhelye kap helyet benne) 1868-ban a szentpétervári konzervatóriumban kapott tanári állást. Vonósnégyest vezetett, az orosz balettben szólistaként lépett fel, karmesterként megfordult Európa nagy hangversenytermeiben. Szoros barátságot kötött Csajkovsz­kijjal, pedagógusként kifejlesztette a „pétervári vonófo­gást”. A bolsevik forradalom után az Egyesült Államokba távozott, vezényelte a New York-i Filharmonikusokat is. 1930-ban halt meg.

A veszprémi születésű hegedűművész és zenepedagógus Auer Lipót 1915-ben

Bobula Titusz (Egyesült Államok)

1878-ban született Budapesten, műegyetemi tanulmányai után az USA-ba emigrált, templomok építészeként tüntette ki magát, ő tervezte például a Keresztelő Szent János görögkatolikus templomot a pennsylvaniai Munhallban. A húszas években visszatért Magyarországra, s részt vett a Horthy-korszak elején elharapódzó szélsőjobboldali szervezkedésekben: Ulain Ferenc nemzetgyűlési képviselővel a bajor sörpuccsal egy időben megvalósítandó államcsínyt terveztek. Bobula később ismét Amerikában élt, egyes források szerint Nikola Tesla felkérte, hogy vegyen részt utópikus energiapajzs-projektje megvaló­sításában. 1961-ben halt meg.

Sass-Brunner Erzsébet és Brunner Erzsébet (India)

A nagykanizsai rendőrkapitány festőnek készülő lánya, Farkas Erzsébet 1908-ban ismerkedett meg mesterével és későbbi férjével, Brunner (Sass) Ferenc festőművésszel. Sassné spirituális és életreformkörökben mozgott, 1929-ben egy álom hatására, illetve Tagore meghívására útnak indult lányával, Brunner Erzsébettel Indiába. Együtt bejárták a szubkontinenst, találkoztak Gandhival, barátságot kötöttek a Nehru családdal, portrékat készítettek prominens indiai személyekről. A világháború kitörésekor a Himalájába internálták őket. Sassné 1950-ben halt meg, lánya felvette az indiai állampolgárságot, megörökítette a dalai lámát, buddhista elvek szerint élt. 2001-ben hunyt el.

Czetz János (Argentína)

Az örmény származású honvéd tábornok 1822-ben született, 1848–49-ben az erdélyi hadszíntéren Bem vezérkari főnökeként tüntette ki magát. Ő lett a hadsereg legfiatalabb tábornoka. Világos után több európai országban megfordult, 1859-ben az itáliai magyar légió szervezésében is részt vett, a következő évben pedig Argentínába érkezett, ahol ezredesként szolgált a had­seregben, a katonai földrajzi intézet megalapítójaként feltérképezte Argentína Paraguayjal és Brazíliával határos területeit. 1904-ben halt meg, egészségi állapota meg­akadályozta abban a tervében, hogy hazatérjen.

Fülöp-Miller René (Németország, Egyesült Államok)

A Karánsebesen 1891-ben született, hugenotta felmenők­kel bíró Fülöp-Miller René költőként kezdte pályáját, az első világháború után pedig külföldi lapok mellett a ma­gyar sajtónak is tudósításokat küldött. Nyugat-Európába távozva nagy sikerű művelődéstörténeti könyveket írt. Szovjet-Oroszországban is hosszabb időt töltött el, a bol­sevik kultúrpolitikáról 1927-ben élesen kritikus könyvet jelentetett meg. Tolsztojról és Raszputyinról szóló munkáit magyarul is kiadták, s írt a jezsuitákról, a tömegek és vezérek kapcsolatáról, az amerikai filmről is, továbbá ő adta közre Dosztojevszkij hagyatékának ismeretlen darabjait. A harmincas években Amerikába költözött, egyetemen tanított. 1963-ban halt meg.

Hajnal János (Egyesült Királyság)

Magyar zsidó családba született Darmstadtban 1924-ben. Közgazdász-demográfusként Angliában futott be karriert, a London School of Economics professzoraként dolgozott, a Brit Akadémia is tagjai közé választotta. Híres, bár sokat kritizált elmélete szerint demográfiai értelemben egy Szentpétervár és Trieszt között feszülő vonal (ezt nevezik Hajnal-vonalnak) választotta ketté Európát: e vonaltól nyugatra később házasodtak az emberek, és nagyobb volt a nem házasodó személyek aránya, mint a vonaltól keletre. Hajnal úgy vélte, a nyugati házasodási minta fontos szerepet játszott a kapitalizmus kialakulásában és a nyugati gazdasági fejlődésben.

Lwoff-Parlaghy Vilma (Németország, Egyesült Államok)

Az 1863-ban Hajdúdorogon egy zsidó hivatalnok és egy osztrák bárónő lányaként született Parlaghy Vilma Münchenben végzett képzőművészeti tanulmányokat. Huszonkét éves volt, amikor sikerült rábeszélnie Torinó­ban Kossuth Lajost, hogy álljon neki modellt. Nemzetközi hírű portréfestő akkor lett belőle, amikor elkészítette Helmuth von Moltke tábornagy, majd II. Vilmos arc­képét: a német császár pártfogásába vette a művészt. Híres a Nikola Tesláról készült úgynevezett kék portréja is. A századfordulón rövid életű házasságot kötött azzal a Lvov herceggel, aki később, II. Miklós cár lemondását követően az orosz átmeneti kormányt vezette. Az idős korára elszegényedő festő 1923-ban halt meg.

Lwoff-Parlaghy Vilma Moltke tábornagyról festett arcképe, amely elnyerte a német császár tetszését

A magyarabok

A magyar sajtó időről időre rácsodálkozik, hogy Egyip­tom és Szudán határán él egy magát magyar eredetűnek tartó arab törzs. A fáma szerint őseik a 16. században kerültek Afrikába, amikor I. Szelim szultán megszállta Egyiptomot, seregében pedig magyar területeken foglyul ejtett janicsárok is harcoltak, akik letelepedtek Núbiá­ban. A magyarabok először Almásy László adott hírt a harmincas években, ő és több kutató is felfigyelt büszkén vallott magyar identitásukra, világosabb bőrszínükre, a magyar származásra utaló közmondásaikra és szoká­saikra. A törzs eredetét illetően azonban máig nincsen szakmai konszenzus.

Nelmápiusz Lajos Hugó (Dék-Afrika)

Nelmápiusz Lajos Hugó huszonhat évesen, 1873-ban érkezett az aranylázban égő Dél-Afrikába. Kezdetben egy gyémántbányában dolgozott, majd aranybányákat vásárolt fel Transvaal tartományban, egy különleges robbantási technikát is kidolgozott. Jóbarátja volt Paul Krugernek, a Transvaal Köztársaság elnökének. Nelmápiusz alapí­totta Pretoriától mintegy húsz kilométerre a lányáról elnevezett Irene várost, itt máig egy Nellmapius Drive őrzi az üzletember emlékét. (Érdemes megemlíteni, hogy a második angol–búr háborúban az utóbbiak oldalán több magyar önkéntes is harcolt, például Wass Albert író azonos nevű nagybátyja.)

Nyíregyházi Ervin (Egyesült Államok)

1903-ban született Budapesten, ötévesen már zenét komponált. Terrorisztikus természetű anyjától hajszolva csodagyerek-zongoristaként járta az európai hangverseny­termeket, a brit királyi pár előtt játszott, tizenhét évesen a Carnegie Hallban lépett fel. Mentális és magánéleti problémákkal, alkoholizmussal küzdött, tízszer háza­sodott. Hosszú évtizedekre az ismeretlenségbe merült, Hollywoodban kézdublőrként vállalt állást. Élete utolsó éveiben újra felfedezték, elfeledett géniuszt ünnepeltek benne. Liszt-interpretációi élesen megosztják a kritiku­sokat. 1987-ben halt meg Los Angelesben.

Remenyik Zsigmond (Dél-Amerika)

A magyar regényirodalom néhány remekműve (Élők és holtak, Pernambucói éjszaka) került ki az 1900-ban Dormándon született Remenyik Zsigmond keze alól, ma mégsem sűrűn emlegetik a nevét. Kevés magyar írónak adatott ilyen kalandos életút: 1920-ban Dél-Amerikába utazott, megfordult Peruban, Chilében, Argentínában, csempészkedett, volt vasútépítő munkás és divatáru-kereskedő, a helyi avantgárd művészi körökkel állt kapcsolatban, spanyol nyelvű írásai nyomtatásban is megjelentek. A húszas évek második felében hazatért Magyarországra, dél-amerikai éveire Vész és kaland, illetve Vándorlások könyve című kötetében emlékezett vissza.

A fiatalabb Brunner Erzsébet 1938-as festménye a Nobel-díjas Rabindranath Tagoréról

Rozsnyay Kálmán (Anglia, Franciaország)

1871-ben született Aradon, rajztanulmányokat folytatott, majd a színészet és az újságírás felé fordult. Ifjúkorában alaposan felfedezte a nyugat-európai bohém művészvilágot, Londonban színpadra is lépett, barátságot kötött Oscar Wilde-dal – találgatások szerint a szeretője is volt –, több bútorát és használati tárgyát megőrizte. Legendás emlék­könyve az övén kívül olyan személyiségek szavait őrzi, mint Anatole France, Émile Zola, Rainer Maria Rilke vagy a kor legnagyobb dívája, Eleonora Duse. 1905-ben már újra Magyarországon feleségül vette a nála negyvenöt évvel idősebb színésznőt, Petőfi egykori szerelmét, Prielle Kornéliát. Emlékeit Sidney Carton néven adta ki.

Szász Tamás (Egyesült Államok)

1920-ban született Budapesten, 1938-ban került az Egyesült Államokba. Orvosi diplomát szerzett, majd pszi­chiáterként helyezkedett el, később viszont a pszichiátria szerinte megbélyegző és megnyomorító gyakorlatának, a kényszergyógykezelésnek az éles kritikusaként szer­zett nevet, az „elmebetegség mítoszáról” írt. Támadta a „terápiás államot”, a „farmakráciát”, vagyis az orvosi túlhatalmat, s radikálisan libertárius szellemben szólalt fel a droghasználatot korlátozó törvények ellen. 2012-ben saját kezével vetett véget életének.

Teleki Géza (Afrika)

Gróf Teleki Pál miniszterelnök unokája, a koalíciós idő­szakban rövid ideig vallás-és közoktatásügyi miniszter Teleki Géza fia 1943-ban született. Családja a negyve­nes évek végén az Egyesült Államokba emigrált, Teleki antropológusként végzett a The George Washington Universityn, majd Afrikában dolgozott évtizedeken át, közeli munkatársa volt a híres csimpánzkutatónak, Jane Goodallnak, vele együtt harcolt az etikátlan állatkísér­letek ellen. Ő alapította a Sierra Leone-ban található Outamba–Kilimi Nemzeti Parkot. 2011-ben hazatért Magyarországra, három évvel később hunyt el. Életéről kollégánk, Hulej Emese írt könyvet Egy Teleki gróf Afri­kában címmel.

Vékey Zsigmond (Ausztrália, Új-Zéland)

A jogi végzettségű, 1848–49-ben honvéd századosként, Kossuth egyik segédtisztjeként harcoló Vékey Világos után Angliába emigrált, majd Ausztráliába vándorolt ki az aranyláz hírét véve. Aranyat nem talált, de részt vett egy szőlő-és gyümölcstermesztő és egy filozófiai társaság megszervezésében, bányagépeket fejlesztett ki. Később Új-Zélandra állt tovább, ahol a maorik ellen folyó katonai küzdelmekben vállalt szerepet, s Otago régió egyik lapjának rovatvezetője lett. Ausztráliába visszatérve a gyarmati rendszert kritizáló cikkei miatt meggyűlt a baja a hatóságokkal. 1876-ban hazatért Magyarországra, utazásairól könyvet írt. 1889-ben halt meg.

Zeisel Éva talán legismertebb alkotásai: a második világháború után gyártott, Town and Country nevű asztali készletének só- és borsszórója, amelyek egy anyát és gyermekét vannak hivatva megidézni

Eva Zeisel (Egyesült Államok)

A 1906-ban született Striker Éva – anyai ágon a híres Polányi család sarja – beleszületett a budapesti prog­resszív értelmiségi lét kellős közepébe. Képzőművészeti tanulmányai után keramikusként dolgozott. 1931-ben férje, a fizikus Alex Weissberg oldalán a Szovjetunióba emigrált, ahol a porcelánipar újrafelfejlesztésében vett részt. 1936-ban letartóztatták, barátja, Arthur Koestler az ő szörnyű élményeit is felhasználta a Sötétség délben megírásakor. Szabadulása után második férjével, Hans Zeisellel az USA-ba költözött. Sikeres formatervező lett, tárgyai amerikai otthonok ezreibe jutottak el. 2011-ben, százöt éves korában halt meg.

Zichy Mihály (Oroszország)

A nagynevű Zichy család köznemesi ágának sarja 1847-től kisebb-nagyobb megszakításokkal haláláig, 1906-ig dolgozott Oroszországban. Ilona nagyhercegnő lányának rajztanáraként került oda, majd udvari festővé nevezték ki, megörökítette a cári család életének legfontosabb pillanatait. Orosz és magyar irodalmi művekhez készült illusztrációi, erotikus és szatirikus grafikái is híresek. Különösen nagy tisztelet övezi Grúziában, ő illusztrálta ugyanis Sota Rusztaveli középkori grúz költő eposzának, A párducbőrös lovagnak a díszkiadását. Tbilisziben, a központi sugárút melletti parkban szobra áll.