Hogyan vált teljessé a kisregény-adaptáció története?

A forgatókönyv nagyjából fele alapszik Annet Huizing csodás regényén, a másik felét – a történetben nyitva hagyott szálak, illetve teljesen új ötletek alapján – úgy írtam hozzá, hogy közben folyamatosan egyeztettem Anette-tel. Olyan visszajelzéseket kaptam tőle, hogy bárcsak ezeket a részeket ő is beleírta volna a könyvbe.

A történet főszereplője, Nina korán elvesztette édesanyját, a környezetében élő nők pedig különféle szerepmodelleket jelenítenek meg.

Igen, a történet női karakterei nagyon erőteljesek. A középpontban Nina felnövéstörténete áll, amely során szembesül azzal, hogy nemcsak nem dolgozta fel édesanyja elvesztését, de már nem is emlékszik rá. Emlékkeresésbe kezd, hogy felfedezze, milyen is volt az ő anyukája, közben önmagát és a családját is jobban megismeri, a gyásza feldolgozása pedig segíti abban, hogy nyitni tudjon új emberek felé. Mindehhez az írás jelenti számára az eszközt.

A körülötte megjelenő szereplők egyike a szomszéd írónő.

Így van, Lídia alakjában Zsurzs Kati egyszerre jeleníti meg a mentor és a pótnagymama szerepét. Fontos további szereplő Nina életében a szigorú nagynéni (Tenki Réka), édesapja (Mátray László) és apja új szerelme (Rujder Vivien). Fontosnak éreztem, hogy a kisregényhez képest a filmben Nina ne csak azt értse meg, hogy a körülötte élő felnőttekben mi zajlik, ne csak az ő életükhöz kapcsolódjon, hanem kortársaival is éljen meg fontos eseményeket. Így az öccse mellett fontos szerepet kapott a legjobb barátnő és az első szerelem is.

Hogyan találták meg a főszereplőt?

A Ninát alakító Demeter Villőt háromszáz gyerek közül választottuk ki, és kiváló döntésnek bizonyult, mert Villő elképesztő intelligenciával és természetességgel játszik. A forgatás első napjain az ő és Zsurzs Kati közös jeleneteit vettük. Gyönyörűen adták egymásnak a labdát, építették fel a karaktereiket, ami biztos alapot adott az egész történetnek.

A film minden karaktere szerethető és – ami talán épp olyan lényeges – érthető. Fontosnak tartotta, hogy a nézők a szereplőkhöz azok problémáin, traumáin keresztül is tudjanak kapcsolódni?

Igen, sokat dolgozom gyerekekkel a Gyerekfilm Akadémián keresztül, és úgy látom, hogy az utóbbi években egyre magányosabbak, és olyan nehézségekkel küzdenek, mint a bullyinghelyzetek, a kapcsolódási korlátok és a tökéletességre törekvés.

Sok gyerek nő fel mozaikcsaládban és éli át a szülők válásának, az új családtag befogadásnak nehézségeit. Ez a történet épp arra példa, hogy mindenkit ér valamilyen veszteség, de az feldolgozható. A film egyik fontos célja az írás népszerűsítése, ami eszköz lehet a fiataloknak, hogy kapcsolatot teremtsenek másokkal, közösségbe kerüljenek, és kiírják magukból az érzéseiket.

A film amellett hogy igazi sírós-nevetős, szívet melengető történet, eszközt is ad: megtanít egy kicsit írni, és megtanítja azt is, hogyan lehet megküzdeni a problémákkal és feldolgozni a traumákat, veszteségeket, érzelmeket.

LAKOS NÓRA
Filmrendező, forgatókönyvíró, producer, a Gyerekfilm Akadémia és a Cinemira nemzetközi gyerek- és ifjúsági filmfesztivál alapítója, művészeti vezetője