Különös év volt az 1948-as. De hát – tehetnénk hozzá joggal – melyik év nem volt különös a huszadik században, pláne a század közepén! Bár az előző évi kék cédulás választások nem sok illúziót hagyhattak a magyarországi demokrácia állapotát illetően, 1948 decemberére mindenki szeméről le kellett hogy hulljon a hályog. A világpolitikai helyzet, a titói Jugoszlávia engedetlenkedése arra bírta Sztálint, hogy vigye végig Kelet-Európa szovjetizálását, Rákosi Mátyás és társai pedig az év végéig eltakarítottak minden akadályt a magyarországi kommunista egyeduralom kiépítésének útjából.
A demokratikus politikai keretrendszer teljes felszámolása és a nyílt terror megindítása viszont csak a következő évre tehető, amikor a parlament megszavazta az új alkotmányt, a Rajk- és Mindszenty-féle koncepciós perek pedig megnyitották a belső és külső ellenség elleni kíméletlen harcot. 1948-ban a Magyar Dolgozók Pártja égisze alatt egyesültek kommunisták és szocdemek, a kisgazda köztársasági elnököt, Tildy Zoltánt veje, a hazaárulással vádolt s az év végén kivégzett kairói követ, Csornoky Viktor ügye nyomán lemondatták és házi őrizetbe helyezték, helyébe Szakasits Árpádot ültették, aki a kommunista átalakulás ellenjegyzőjeként két évig látta el dicstelen feladatát, mielőtt őt is bedarálta volna a rendszer. Közben a hercegprímás és az „egyházi reakció” elleni egyre hevesebb hergelés közepette, a totális világnézeti hegemónia megteremtésének jegyében államosították az egyházi iskolákat (erről itt írtunk hosszabban).
A koalíciós féldemokrácia és a totalitárius diktatúra közti átmenet során a karácsonyi ünnepségek is furcsa egyvelegei voltak a hagyományos és újszerű rítusoknak és szimbólumoknak. Ezt a cikkünkben látható MTI-fotók is bizonyítják: a Hernád utcai általános iskolában tartott rendezvényen úttörő-egyenruhás gyerekek betlehemeznek, a stilizált karácsonyfán elhelyezett, „Előre” feliratú úttörőzászló előtt pedig egy püspöksüveget viselő gyerek látható angyalok koszorújában.
1948-ban a karácsony még egyértelműen karácsony volt, az ünnep vallástalanítását célzó „fenyőünnep” kifejezést csak később kezdték el használni (igaz, a karácsony szó a legsötétebb Rákosi-időkben sem vált tabuvá). Az ünnepet viszont propagandisztikus köntösbe csomagolták.
Az Igaz Szót idézzük, hogy érzékeltessük az ünnepi beszédek alaphangját: „1948 karácsonya a gyermekek, minden gyermek ünnepe. Ez az első olyan év, mikor egyetlen gyermekkéz sem marad üresen, mikor minden apró kis kézbe jut bőven cukor, játék.” Az iskolai rendezvények megszervezésében magától értetődő volt az úttörőmozgalom szerepe, amelynek immár semmilyen riválisa nem akadt, miután 1948 közepén beleolvadt a „demokratizált” cserkészszervezet, a Magyar Cserkészfiúk Szövetsége.
Az úttörők karácsonyi vásárokat és előadásokat rendeztek, kivágós játékokat és könyveket osztottak szét. „210 általános iskola legjobban tanuló őrse egy-egy ródlit, 151 iskola legjobban tanuló úttörője 50–50 forintot kapott.” Az úttörők emellett megemlékeztek az 1944 szentestéjén Sopronkőhidán kivégzett fiatal kommunista ellenállókról: Pataki Istvánról, Pesti Barnabásról és Kreutz Róbertről.
Az úttörők mellett nagy erőkkel szállt be a karácsonyi ünnepségek lebonyolításába a kommunista nőszervezet, a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége is: „Az MNDSz munkadélutánokon hétről-hétre készültek az asszonyok játékkészítéssel, ruhavarrással, az iskolák meszelésével, takarításával, az iskolás gyerekek karácsonyára. Karácsony első és másodnapján körülbelül 80.000 nagybudapesti gyerek részére rendezett az MNDSz előadásokat és ünnepélyeket.”
Az oktatási intézmények mellett természetesen az üzemekben is tartottak a dolgozók gyerekeinek karácsonyi ünnepségeket:
„Az Oetl-gyár színpadán a kis hétéves Schiff Lajos áll; bátran, hangosan megköszöni a Magyar Dolgozók Pártja támogatását. Nemcsak azt a sok csomagot, amelyet ő és háromszáz társa kapott, tele meleg ingecskével, sapkával, harisnyával, nemcsak a könyveket és játékokat, hanem elsősorban azt, hogy szabadon nőnek fel. Ki tudná felsorolni, hány gyárban mennyi gyerek érezte meg, hogy itt őérte van minden?” – teszi fel a kérdést a Szabad Nép.
A városi alkalmazottakat tömörítő szakszervezet (VAOSZ) pécsi ünnepségét a női énekkar a Himnusz és a Mennyből az angyal előadásával nyitotta meg, majd Krancz Pál „elvtárs, polgármester” rövid beszédben „emlékezett meg a béke karácsonyáról, amelyet lelkiismeretlen külső és belső ellenségek ismét háborúval akarnak megfertőzni”. Krancz elvtárs aztán – fest a Dunántúli Napló idilli képet – „a rögtönzött szaloncukoresőből és a gyermekek cukorral való megajándékozásából” is bőven kivette a részét.
A Magyar Szabadságharcos Szövetség – a Magyar Honvédelmi Szövetség elődje, militáris jellegű tömegszervezet – karácsonyi ünnepségén a „magyar partizánok” gyermekeit és árváit látták vendégül, de meghívást kaptak a görögországi polgárháborúban harcoló kommunisták Magyarországra menekített gyerekei is. „A bejáratnál hatalmas, csillogó, cukortól, dísztől roskadozó karácsonyfa fogadta a kicsinyeket”, volt bábszínház, tejszínhabos kávé, briós és „meleg, kedves dallamok” az úttörőzenekar jóvoltából, a gyerekek pedig abban a felülmúlhatatlan örömben is részesültek, hogy meghallgathatták Gerő Ernőné Fazekas Erzsébet ünnepi beszédét.
„Csend lesz, a gyerekek érdeklődve hallgatják az igaz mesét, amit mond. A gonosz amerikai imperialistákról beszél, akik miatt a kis görög gyermekek nem lehetnek otthon ezen az ünnepen. A béke ellenségei támadtak a görög nép szabadságára. De hiába, mert mindenütt a szabadságukért küzdő népek győznek. A kilencéves Rácz Miska könnyes szemmel öleli meg a mellette ülő görög kislányt” – írja az Igaz Szó.
Az ajándékosztás sem maradhatott el, a már említett kommunista mártír, Kreutz Róbert négy és fél éves kisfia „csillogó szemmel öleli magához a falovat, görcsösen szorongatja kezében a »kincses zacskót«”. „Az ünnepség végén a kétéves szőke kis Gábor Péter lelkesen énekli a többiekkel együtt a partizánindulót, két apró karjával vezényel a gyerekseregnek” – zárul a riport.
„Zászlóavató beszédében dr. Gálócsy Györgyné VI. kerületi elöljáró hangsúlyozta a gyermekek előtt, hogy ez a karácsony más, mint a régi karácsonyok voltak, mert a szeretet ünnepén keresztül mi a haladást hirdetjük, a demokratikus fejlődést és az emberi szabadságjogokat” – számol be a Népszava a VI. kerületi úttörők ünnepségéről. „A dolgozó parasztfiatalság soha nem látott lelkesedéssel készült az idei karácsonyra. Ez a döntő ok pedig: történelmünk során most először ünnepelhet a dolgozó parasztfiatalság a nyugodt, biztos és boldog jövő teljes reményében” – szögezi le a parasztpárti Szabad Szó.
„Az idei karácsony sok örömet szerzett a népi demokrácia iskoláiba járó gyermekeknek – tudósít a kisgazda Kecskeméti Lapok. – A kecskeméti Független Kisgazdapárt is jelentős mértékben kivette a részét a karácsonyi ajándékozásból: pénzzel és ruhaneműekkel sietett a rászorult iskolásgyermekek megsegítésére és az ünnep melegebbé tételére. Az idei szeretet ünnepén minden iskolába ellátogatott a Jézuska…”
Hosszú időre ez volt az utolsó karácsony, ahol a kisgazdák bármiféle pártakciójukról informálhatták a nyilvánosságot, ahogy sokáig a Jézuskát is legfeljebb az egyházi sajtó emlegethette csupán.
S amilyen egyöntetűen gejl hangon áradoztak a kommunista vagy a – hivatalosan még autonóm – más pártok alá tartozó lapok a bőség, béke, haladás és szeretet „felejthetetlen” ünnepéről, olyan kíméletlen figyelmeztetés volt a rendszer minden ellensége felé, hogy karácsony második napján – pont ekkor – letartóztatták Mindszenty Józsefet.
Fotók: Hernád utcai általános iskolában betlehemezéssel köszöntötték a karácsonyt. Csütörtökön este az ország minden általános iskolájában karácsonyi ünnepségek voltak. A szülői munkaközösségek csomagokat osztottak szét a gyerekeknek, az úttörők pedig karácsonyi műsort mutattak be. Forrás: MTI/Magyar Fotó/Szécsényi József
