Kilépők elcsendesedéshez – rendhagyó programok advent idejére

A csend köre szűkül, állapította meg Aldous Huxley. Azt is megsaccolta, mennyivel: évenként tizenhárom és fél kilométerrel. Nem tudom, milyen matek jön ki mostanra, ha azt vesszük, hogy Huxley megfigyeléseinek bázisa súlypontilag a huszadik század első felére esik. Amikor Hamvas Béla idézi fel ezt a megfigyelést a Patmoszban, azt is hozzáteszi, hogy már nincs messze az idő, amikor a csend a földről tökéletesen eltűnik. „Boldog lesz, akinek néha sikerül a Himalájában, vagy az óceánon félórás megnyugvásban részesülni. A meghittség köre egyre kisebb” – jósolta Huxley. Jóslata beteljesedett. A csend korunk egyik luxusa. Hiánya, az állandó alapzaj és a csend kontrasztja talán advent idején rajzolódik ki a legélesebben.

Rendhagyó programajánlónkban kísérletet teszünk arra, hogy fogódzókat kínáljunk a visszataláláshoz. A csend köreinek tágításához. Olyan, az emberen túli alapzaj érzékeléséhez emelő lehetőségeket gyűjtöttünk össze, amelyek az élményen, a töltekezésen túl az elcsendesedés lehetőségével is kecsegtetnek. 

Kilátás egy mágikus tárgyból

Az ajkai bányaváros melletti erdőben kanyarog a Csingervölgy. Itt született meg a MOME Budapest építészhallgatóinak tervei alapján, kétkezi munkájukkal egy bivakszállásba oltott, régi könyvekkel teli olvasókabin. A projekt a Veszprém–Balaton 2023 Európa kulturális fővárosa program támogatásával valósult meg. Egy ember alkotta tárgy az erdő közepén önmagában megállásra késztet. Ha könyvek is vannak benne, akkor elidőzésre. A belső tér érzete azok szerint, akik már jártak ott, olyan, mintha egy testből szemlélnénk a külvilágot. Semmi berendezettség, kidolgozottság. Visszafogott, ökonomikus tér, mintha egy állat élőhelyére térnénk be az erdő mélyén. A csingervölgyi kabin már most népszerű. Vannak, akik ott is alszanak, mások betérnek, könyveket lapozgatnak, elfogadják a lehetőséget, amire ez a menedék hív. Megfigyelésre, reflexióra, érzékelésre. Imára. Ölelkezésre. Az elcsendesedés feltételeinek megteremtésére. 

Dresch megér egy estet

Amit Dresch Mihály játszik, hitvallás. Kerek egész felelet. Albumai egyetlen önátadással, nyitott szívvel megejtett meghallgatás után is olyan tudatmódosulást eredményeznek, hogy a sejtek aztán aligha állnak össze ugyanazzá a képletté. A neki ítélt díjak, a róla szóló kritikákban halmozott legek valójában semmit nem mondanak láthatatlan lélekfaragó munkájáról és annak a tudattalan legmélyéig hatoló jelentőségéről. December 18-án a Dresch Quartet zárja az évadot az Opus Jazz Clubban, ez pedig bizony kiemelt lehetőség felülemelkedni az adventi fogyasztói forgatag alapzaján. Minden alkalommal újszerűen ható zenéje kapukat nyit, lélekajtókat. Miközben a magyar népzene és az afroamerikai jazz mint két áradó ér, Dresch összetéveszthetetlen sztenderjeiben a tenger felé tartó folyóvá összeér, aki hallgatja, saját, szavakkal el nem határolt valóságához is hozzáfér. Nagybőgőzik Gyányi Marcell, dobol Csízi László, a cimbalomnál Lukács Miklós. 

A fényképre hímzett idő

A várakozás rítusai egyediek, sokat elmondanak a várakozóról. Adventkor is széles a spektrum a felfokozott beszerzéstől a roráték szép hagyományáig, de ami talán mindannyiunkat összeköt, az a dimenziós elcsúszás. Advent idején ablak nyílik a múltra, mintha valami huzat tárná szélesre, hogy tolulhassanak az emlékek. Előkerülnek családi fényképek, ősök, elődök. Az emlékezés, a múltba merülés lehetőségét kínálja Komár Sabrina vizuális művész két adventi műhelyfoglalkozása, amelyet az önmagában is figyelemre, betérésre érdemes, fenntartható technikákkal alkotó hazai művészeket érvényesüléshez segítő MUMU Műhelymúzeumba szervezett. Az időhímzésnek nevezett alkotói munka semmilyen előképzettséget, különös tehetséget nem igényel, csak egy hozott fénykép kell hozzá, lényege pedig a családi – vagy más, saját – fényképek újraértelmezése. Lassú öltögetés közben kapcsolatba kerülhetünk saját történetünkkel, egy fényképre hímzett alkotáson keresztül pedig új réteget, értelmet adhatunk hozzá. A december 10-ei Én-idő-hímző műhely mellett Fény-kép-fűző műhely is lesz ugyanitt december 11-én. A fényképfűzést Komár Sabrina szívesen használja saját művészeti projektjeiben, a résztvevők pedig lehetőséget kapnak, hogy a segítségével kipróbálhassák ezt a fényképeknek új értelmet adó technikát.  

Partért kiáltó dalok

A Platon Karataev duó hétéves az idén, túl van gyerekkorán és harmadik lemezén. A legutóbbi, a Partért kiáltó is lassan két éve már, hogy megjelent, a dalok valahogy mégsem veszítenek érvényességükből. A velük készült interjúnkból meg is fejthető, miért. Mert ezek a dalok az énvesztés, az azonosság- és egységélmények dilemmáira adott reflexiók. Olyan egzisztenciális kérdéseket kísérnek el zenével, amelyek a ránk boruló sötétség elviselése, a fény megszületésére való várakozás közben hangosabban szólalnak meg bennünk. „Siet, ki gyorsabb az erdőnél” – írja a lemez címadó dalát, a Partért kiáltó szövegét jegyző Balla Gergely. Erős visszhanggal szól advent idején. Aki nem jut el az erdőbe, mondjuk a Csingervölgybe, még eljuthat a B32 Galéria és Kultúrtérbe december 15-én: a Platon Karataev nemcsak régi dalait játssza majd, de készülő negyedik lemeze anyagánból is ízelítőt ígér.

Azt szeretnénk, hogy egyfajta szakralitása legyen a koncertnek – interjú a Platon Karataev frontembereivel | Magyar Krónika

A Platon Karataev zenekar nem ki-, hanem bekapcsolódásra invitálja hallgatóit: a létező végtelen és mély elfogadásának transzállapotát igyekszik közvetíteni különféle spirituális forrásokból táplálkozó zenéjével.Balla Gergellyel és Czakó-Kuraly Sebestyénnel beszélgettünk.

Séta ihletett otthonok körül

Hamvas Béla, Göncz Árpád, Kassák Lajos, Csukás István, Esterházy Péter, Nagy László, Szécsi Margit és persze Krúdy Gyula. A névsor nem teljes: meglepően sok írók kötődött rövidebb-hosszabb ideig Óbudához. Az Óbudai Múzeum saját ötvenedik születésnapját és Pest, Buda, Óbuda egyesítésének 150. évfordulóját is ünnepli azzal a november 17-én nyílt kiállítással (Közös otthon, saját érzés – Óbudai írók, írók Óbudán), amely egykor Óbudán élt írók és költők kerülethez fűződő viszonyát boncolgatja. Krúdy alakjai, Szindbád és Rezeda Kázmér történetein kertesztül Óbuda szép, kalandos fejezetet kapott az irodalomtörténetben, de tucatnyian vannak még, akiknek a városrész ihletet adó otthont jelentett. Ebben az ihletettségben merítkezhet meg, aki megnézi a kiállítást, de a kapcsolódó vezetett városi séta is kecsegtető. 

Mindössze regisztrálni kell ahhoz, hogy dacolva minden rohanásra csábító ingerrel elmerülhessünk Nagy László, Szécsi Margit, Tamkó Sirató Károly, Krúdy Gyula és a többiek, összesen tizenhét Óbudához kötődő író világában.

Ha már Óbuda, egy másik tematikus séta is kínálja magát: Szalonczukkedli és riccselő gép, avagy a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum is bejárásra hív december 5-e délután saját vendéglátás-történeti kiállításán. Fókuszban a boldog békeidők, elleshető régi karácsonyi szokások, egykor volt, talán átmenthető csendek díszletei.

Kiemelt fotó: Muray Gábor