Rendkívül nagy műveltségű, szerteágazó életművet hátrahagyó író volt, aki szülei révén már korán belecsöppent a pesti művészeti életbe. Színész édesapja 1911-ben megalapította az Újpesti Népszínházat, ahol Mária hároméves korától rendszeresen szerepelt. Kis korában Papír Magda néven több némafilmben is játszott, köztük A megfagyott gyermekben, kilencévesen pedig már verseket, novellákat írt.
Az öt nyelven beszélő, színész, író, forgatókönyvíró és költő legismertebb, és talán máig legvitatottabb műve, A vörös oroszlán még pályája kezdetén, 1946-ban jelent meg Orsi Mária szerzői álnév alatt a Hungária Könyvkiadó gondozásában.
Nem sokkal később a kiadókat – köztük a Hungáriát is – államosították, a könyvet pedig felforgató és veszélyes műnek titulálták, begyűjtötték, és majdnem minden példányát bezúzták. Negyven évig volt tiltólistán, szerzőjét pedig, Orsi Máriát mindenütt keresték, de a szerencsés álnévválasztásnak köszönhetően sehol sem találták. Az öt nyelven beszélő, színész, író, forgatókönyvíró és költő legismertebb, és talán máig legvitatottabb műve, A vörös oroszlán még pályája kezdetén, 1946-ban jelent meg Orsi Mária szerzői álnév alatt a Hungária Könyvkiadó gondozásában.
Korántsem ért azonban véget ekkor A vörös oroszlán története, sőt. „Amikor azt hitték, megölték a könyvemet, akkor kezdett el élni” – mondta Szepes Mária, és igaza lett. Jó barátja, Hamvas Béla, aki a könyv bezúzásának idején az Országos Széchényi Könyvtárban dolgozott, meg tudott menteni egy példányt a könyvtárban lévők közül. Ennek köszönhető, hogy A vörös oroszlán első német kiadása már 1947-ben megjelenhetett, majd jóval később, 1984-ben az Amerikában élő Püski Sándor az eredeti kiadás alapján ismét publikálta. Ugyanebben az évben, a cenzúrát kijátszva a történet egy rövidített verziója megjelent fantasyként itthon is a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatban.
Hogy mennyire élő volt akkor is a történet, mi sem bizonyítja jobban, mint az az ötvennyolcezres példányszám, amiben akkor elkelt, méghozzá pillanatok alatt. Az eredeti szöveg kiadására viszont egészen 1989-ig kellett várnia a magyar olvasóknak.
Ilyen előzmények után elsőre talán meglepőnek tűnhet, hogy Szepes Mária 1953-ban gyerekkönyvírásra adta a fejét. Az pedig még meglepőbb, hogy első gyerekeknek szóló története, a Pöttyös Panni rövid időn belül óriási sikert aratott. „A fodrásznál volt egy találkozásom egy orosz kislánnyal, a kis Tamarával. Oda is tollal, füzettel jártam, és ő egyszer csak felült a térdemre, hogy rajzoljak neki. Ezt a tündéri kis lánykát aztán beleírtam a Pöttyös Panni mesémbe, hogy a két kislány összebarátkozik. 1953-ban ki is jött a könyv, óriási sikere lett. Kiderült, hogy én az új éra legnagyobb könyvét írtam meg csak azért, mert volt benne egy négyéves szovjet kislány” – bár Mária ironikusan így mesélt erről a sikerről, nem csak ennyiről volt szó. A közönség is rajongott érte, generációk nőttek fel a történeten, ami nem is meglepő: a tizennégy részben megjelent mesefolyam a négyéves Panni felnövését teljesen hétköznapi, életközeli, a gyerekek számára is megragadható módon mesélte el. Másik óriási erénye a sorozatnak, hogy egy példaértékű, különlegesen erős nagyszülő-unoka kapcsolatot is bemutatott.
A Pöttyös Panni-könyveket gondozó Móra Kiadó idén a kultikus sorozathoz kapcsolódóan országos gyerekrajzpályázatot hirdetett, amelyre közel nyolcszáz pályamű érkezett be. A beérkezett alkotásokból a Móra Kiadó és a Szepes Mária Alapítvány hatot díjazott, a szakmai zsűri pedig közel hatvanat kiválogatott, hogy a 2024. február 3-án nyíló, egy hónapos kiállításon a nagyközönség is megcsodálhassa őket a budapesti Deák17 Galériában.
