1. „Mennyből az angyal” – éneklik családok százezrei a fa alatt, de vajon ismerjük-e a dal eredetét? Valószínűleg egy 18. században élt boconádi plébános, Szentmihályi Mihály szerezte, és Heves megyéből terjedt el az ország más vidékeire is. A dalt 1910-ben Vikár Béla rögzítette fonográfhengerre, a felvételt később Bartók Béla jegyezte le.
2. „Nincs karácsony Corvin nélkül!” Évtizedekkel ezelőtt ez volt a reklámok reklámja, bevásárlóközpontok és míves kézművesvásárok hiányában az emberek leginkább a kevés nagyáruház polcairól válogatták össze ajándékaikat. Az 1926-ban átadott épület öt év múlva hatalmas szenzációval szolgált: itt szerelték fel és helyezték üzembe a főváros első mozgólépcsőjét.
3. „Magát a karácsonyfát édesanyám honosította meg hazánkban” – jegyezte le határozottan visszaemlékezéseiben a Budapest vőlegényeként emlegetett báró Podmaniczky Frigyes. A jeles politikus azt írta, hogy ez az esemény, mármint az első feldíszített fenyő felállítása 1828-ban történt, és olyan nagy sikere volt, hogy hamarosan mások is követték a példát.
4. Egy diák két-, illetve háromezer forintért, egy felnőtt három-négyezer forintért korcsolyázhat ma a városligeti műjégpályán. (Hétvégén drágábbak a jegyek.) A belépők 1979-ben 6 és 20 forint között voltak, 1997-ben pedig 150-300 forintot kellett adni értük. De mióta veszik birtokba a korisok a tavat? 1870. január 29. óta, amikor az előző évben alakult Pesti Korcsolyázó Egylet Rudolf koronaherceg jelenlétében megnyitotta a korcsolyapályát. Az egyleti tagok saját pénzükön építettek fából egy kis melegedőt, amely néhány évvel később leégett.
5. A magyarok milliárdokat költenek rá, és háztartásonként több mint egy kiló fogy el belőle átlagosan. Mi ez? A szaloncukor! Ami minden ellenkező híresztelés ellenére nem hungarikum, viszont nálunk a legnépszerűbb, és sok országban még csak nem is hallottak róla. Jókai szalonczukkedlinek hívta, Stühmer és Gerbeaud ipari mennyiségben készítette, most meg a nagy édesipari világcégek próbálnak egymásra licitálni választékban. Van már erdei gyümölcsös, sajttortás, sós karamellás és mákos, más szempontból nézve: van megfizethető és megfizethetetlen. Régen selyempapírba tekerték, amelynek a szélét az úgynevezett riccelőgéppel rojtozták ki, ma marad a színes celofán.
6. Régen bezzeg hosszúak voltak a téli szünetek! Nem feltétlenül. Vagy ha igen, annak szomorú oka is volt. Az 1942–43-as háborús tanévben például egészen január 25-ig otthon maradhattak a gyerekek. És 1957-ben is kaptak vagy 27 napot, december 20-tól január 16-ig. A rendszerváltás évében, 1990-ben viszont már január 2-án vissza kellett sorolni az iskolába, és 2000-ben ugyanígy, az első januári munkanapon már elkezdődött a tanulás.
7. Az eltűnt téli ruhadarabok közül a hócipőre még sokan emlékeznek. Ez a többnyire világos színű, a cipőre gombolható vagy kapcsolható viselet a hótaposók megjelenése óta teljesen eltűnt. A muff már korábban lelépett a divat színpadáról, pedig ez a rendszerint szőrméből varrt, csőszerű kézmelegítő igazán praktikus volt. Filmekből sokan ismerik, de azt vajon ki tudta, hogy egy időben a férfiak is hordták?
8. Zserbó és Gerbeaud. Mindenki készpénznek veszi, hogy a tradicionális karácsonyi sütemény, a zserbó a legendás cukrász, Gerbeaud Emil találmánya. Ám erről semmiféle hiteles dokumentum nincs. Sőt, nagyon úgy fest, hogy a svájci cukrász életében talán nem is árultak ilyet a Vörösmarty téri cukrászdában, csak később.
+ 1 Miért nem éget a csillagszóró? A világ legegyszerűbb tűzijátéka úgy készül, hogy egy drótot különböző éghető anyagokkal vonnak be. A pattogó szikrák rendkívül forróak, 1000-1600 fokosak, ám hőenergiájuk nem jelentős, mivel tömegük alacsony, így nem tudják felmelegíteni a bőrünket, és nem okoznak égési sérüléseket.
Kiemelt kép forrása: 123rf.com
