Ha néhány évvel ezelőtt elsétált valaki az 1905-ben, Kalin Ferenc királyi mérnök tervei alapján épült mohácsi selyemgyár – vagy ahogy eredetileg nevezték – selyemfonoda mellett, egy erősen leromlott, évek óta raktárként hasznosított, de lepusztultságában is impozáns komplexumot talált a Duna partján.
A terület 2016-ban került az önkormányzat birtokába, és azzal a céllal kezdtek neki az épületegyüttes felújításának, hogy olyan tereket hozzanak létre, mely szinte bármilyen funkció, rendezvény befogadására alkalmas lehet.
„A selyemgyár megépült egy jól körülhatárolható funkcióval, ami idővel megszűnt, és itt állt üresen az épület. Az önkormányzat pedig felismerte, hogy a menekülésnek az egyetlen útja, ha új funkciót találnak ki. Együtt találtuk ki, hogy váljon közösségi épületté, rendezvényházzá – meséli Dombai Gyula, a Selyemgyár Kulturális Negyed megújításával megbízott építész az átalakulás körülményeiről. – A megújulás előtt körbe volt építve az egész gyár nagy csarnokokkal, melyek teljesen elzárták az eredeti komplexumot a várostól. Az egyik nagy feladat az volt, hogy szabadítsuk ki a gyárat, és nyissuk ki a város felé.”
Az önkormányzat kérése az volt, hogy az eredeti, 1905-ben felhúzott épületek maradjanak és újuljanak meg, a későbbi, már az építészeti koncepcióba sokszor nem passzoló épületrészeket pedig szüntessék meg. A terület megnyitásával és az eredeti tervekhez való visszatéréssel a mohácsi főutcán, a Duna partján lévő épület ismét a település vérkeringésének aktív részévé vált.
Hamisítatlan mohácsi hangulat a Selyemgyár Kulturális Negyedben a Poklade zenekar tolmácsolásában.
