A kortárs magyar irodalmi élet nagy adósságot törlesztett azzal, hogy a 2003-as összegyűjtött versek után két évtizeddel Szécsi Margit lírai életművéből ismét kapunk egy válogatást Bicskám és szívem kinyitva címmel. Ennek jelentősége nemcsak abban áll, hogy Szécsit kimozdítja a „Nagy László felesége” szerepből, hanem szélesebb kanonikus téttel is bír.
Rávilágít ugyanis arra, hogy a népiesség és az avantgárd szürrealizmusából megszületett újfajta versnyelvnek Nagy László, Farkas Árpád és Juhász Ferenc mellett Szécsi is eminens képviselője volt. A hat ciklusra tagolt, Nagy László rajzaival és metszeteivel illusztrált kötet hű lenyomataként szolgál ennek a félig elfeledett teljesítménynek.
A gyűjtemény versei között az egyik uralkodó forma a dalé, amire ráerősítenek a négysoros versszakok is. A szerző ezekben a darabokban nemcsak egymáshoz köti a falusi és a külvárosi életképeket, de elemeli őket a realista leírástól az asszociációikkal és a fekete (a sötétség) és a vörös (a vér) színszimbolikájával. Hovatovább az életképekből kölcsönzött elemek a hasonlatokban és metaforákban egy kozmikussá növelt fenyegetettség atmoszféráját alapozzák meg: „– Hajnalban erős férfiak / lehevert füvet kaszáltak, / s egy-egy vérszín virág előtt / megtorpant a síma penge” (Májuséj).
Máskor pedig ugyanez a technika nem az absztrakció, hanem a társadalomkritika szolgálatába áll: „A kis striciket meg ne szédítsd, / fillért számolnak, nem felhőket” (A Balkán-utca). A dalforma leágazásaként jelennek meg a kötetben a balladisztikus darabok, amelyek szereplői vagy népi alakok, mint a nyurga Margit, vagy maguk is olyan szürrealista konstrukciók, amelyek mindazonáltal ellenállnak a szimbolizációnak, mint például az éjben a buckákon és a Tejúton robogó rózsaszínű dzsip.
A másik uralkodó forma a kötetben a Kassákot, Nemes Nagyot és Oraveczet jellemző hosszúversé. Szécsinél ezek a darabok világítják meg leginkább a kötetcímben megbúvó ambivalenciát, amelyet a nyitott szív mint befogadó és a nyitott bicska mint védekező beállítódás közötti feszültség képez. A hosszúversek két fő típusba sorolhatók.
Az első az önelemző-vallomásos, mint amilyen a Virrasztok című vers, ahol a külső rabság és a belső szabadságismétlődő szembeállítása gondolatritmusként szervezia beszédet. A második csoportba a vallásos szimbolikát halmozó költemények tartoznak, amelyek közül kiemelkedik A visszafelé olvasott könyv a maga apokaliptikus vízióival az olyan költői képeknek köszönhetően, mint az„Üvöltő hattyúcsorda-álmaim” vagy a „nyúzzák a Bárányt világborotvával”.
A kötet rendhagyó darabjainak számítanak azok a dialógusformában írt versek, amelyekkel a zárótanulmányban a kötet szerkesztője, Falusi Márton is kiemelt figyelemmel foglalkozik. Idetartozik a Kassákot megszólító, egyben pedig az ő versbeszédét imitáló Madár-e az denevér, illetve Az Angyal és a Kiütött Boxoló és a Költő a Holdban című versek, amelyekben a párbeszédhelyzet ténylegesen dramatizálódik is.
Előbbi esetében a metafizikai jelenés karneváli, vagyis a bibliai és a népi regisztert keverő beszédmód ütközik a legyőzött fizikai létező görcsös materializmusával.
A Költő a Holdban című műben hasonló szituációval találkozunk – sőt, az előző vers mindkét szereplőjére van benne utalás –, amikor a Hold két oldala közül az egyik arról próbálja meggyőzni a másikat, hogy az lépjen túl determinista nézetein, cinizmusán, ne ragaszkodjon a földhözragadt logikához. Végső soron az effajta vívódások és ütközetek a világnézetek, beszédmódok és műfajok között szervezik az egész gyűjteményes kötetet.
Szécsi Margit: Bicskám és szívem kinyitva. Petőfi Kulturális Ügynökség, 2023
