Melyik az ország legismertebb dallama? Hangkörkép a MÁV-tól a TV Maciig

TÁJÉKOZTATJUK KEDVES UTASAINKAT…

De hogyan? Kezdetben volt egy ember, aki a sínek között járkált, és hangosan sorolta, mikor hová milyen vonat érkezik, illetve honnan indul. Ő volt a kapus. Amikor a technikai fejlődés lehetővé tette a kihangosítást, egy vasutas ült a mikrofon elé, és sorolta az információkat. Ám ez sem volt végleges megoldás, hiszen a pályaudvar akusztikai adottságaitól függött, megértik­-e az utasok, mit mond. Recseg, visszhangzik, kihagy – panaszkod­tak sokan, még Hofi Géza is írt erről egy dalt, hangot adva az utasok bosszúságának. „Uram! – török rá mér­gesen – a megafon recseg! / És értetlenül bámulnak rá bosszús emberek.”

A helyzet a számítógépek elterjedésével változott nagyot, tudjuk meg Ispán Lászlótól, a MÁV Zrt. Budapest­ Keleti forgalmi csomóponti főnökségének vezetőjétől. „At­tól kezdve hangfájlokat rögzítettek számítógépre, először Szalóczy Pál, majd Rábai Balázs olvasta fel a szövegeket. Vannak gyűjtők, akik a mai napig cserélgetik egymás között ezeket a részleteket.

Volt egy program, amelybe feltöltötték az úgynevezett hangkonzerveket, és minden vonathoz elkészült a teljes hanganyag. Ám változott a menetrend, lettek új célállomások, és be kellett építeni őket a szövegbe. Emiatt fordult elő, hogy már nem volt megfelelő a hangsúly, ugrott a szöveg, zavarta a fület. Most már a hang is, a kijelzés is teljes mértékben digitalizálva van, a hangosbemondásnál az írott szöveget beszéddé alakító TTS technológiát alkalmazzuk.

Egy táblázatba beírjuk, mit szeretnénk kimondatni, és a karakterekből a program készíti el a bemondást. A hangot szintetizátor készíti, de felismerhető Mátyus Kati hangkaraktere. Segít­ségünkre vannak a Műegyetemről a beszédkommunikáció és intelligens interakciók laboratóriumának munkatársai, bizonyos speciális kifejezésekre, például az eddig nem érintett külföldi desztinációkra ők hangolják be a progra­ mot. Olyan ez, mint amikor egy gyerek beszélni tanul, és mind több szót használ. A gép is egyre fejlettebb, egyre többet tud. Emellett nagy könnyebbséget jelent, hogy az angol bemondásokat is kezeli a program.”

Maradjunk a síneken: a legtöbbet játszott dallam Magyarországon szinte biztosan a MÁV­szignál. Szerzőjét Székely Tamásnak hívják, és anno a MÁV távközlési és biztosítóberendezési központi főnöksége rádió-­ és ké­szülékfejlesztési csoportjának vezetője volt, egyébiránt a zseniális építésznek, a szecesszió mesterének, Komor Marcellnek az unokája. A mérnöktől eredetileg csupán a dallamgenerátor készülék megtervezését várták, ám ő titokban a szignálpályázaton is elindult a D-­A-­H-­A-­Fisz-­G-­Fisz dallammal. És nyert! Jutalma 3000 forint volt, illetve további 5000 forint a jövőbeni lejátszások jog­díjáért. Székely Tamás díjnyertes műve 1973 októberében a Keleti pályaudvaron hangzott el először, a szerző több darabot nem komponált.

A REKLÁM SZOLGÁLÓLEÁNYA

Egy férfi ül a volán mögött, alig bír magával az örömtől. Hangosan és önfeledten ordítja világgá a Queen slágerét: „Don’t stop me now!” Jó lehet egy Opelben ülni – vonja le a következtetést a néző, legalábbis az autós cég marketingesei ezt szeretnék. A reklámok és a világslágerek párosításában sok nagy cég hisz, gondoljunk csak a Pepsire, amely Tina Turnerrel kiáltatta világgá, hogy az ő itala „simply the best”. A konkurens Coca-Cola Avicii, a Fiat a Boney M., a Heineken Michael Bublé zenéjéhez nyúlt. Hatalmas sikere van a Brad Pitt-tel forgatott De’ Longhi-reklám kellemes, andalító muzsikájának is. Olyan nagy sikere, hogy egyelőre többen érdeklődnek a zene, mint a reklámozott kávéfőző iránt, a dallamot egyébként Justin Hurwitz szerezte, a címe pedig Perfetto. A magyar szerzők műveiből talán a legemlékezetesebb a Malév szignálja, amelyet Presser Gábor írt.

Hangmagasság, modalitás, hangszínek – ezek számítanak, ha reklámzenéről van szó, állítják a kutatók.

A zene – képzavarral élve – a mézesmadzag egyik szála, ezért amikor a reklámfilmek készítői dallamokat keresnek, sok szempontot mérlegelnek. A legértékesebb világmárkák reklámfilmjeinek vizsgálata során a szakértők arra jutottak, hogy a legtöbb alkalmazott muzsikára az allegro előadásmód jellemző, több mint fele dúrban íródik, és inkább egyszerűnek, semlegesnek tekinthető.

FAGOTTRA MOSOTT FOGAT

Kvízekbe való kérdés: milyen hangszeren szólalt meg az Esti mese zenéje? A legfiatalabbak kedvéért: volt idő, amikor a gyerekek esti mesét kaptak a tévéből, a főcímében pedig megjelent a TV Maci, egy helyes barna mackóbáb. Fogat mosott, megtörülközött, hóna alá csapta kis barátját, Paprika Jancsit, és ugyanúgy bekuporodott a fotelbe a mesére várva, ahogy a képernyő előtt ülő gyerekek. 1963-ben tűnt fel először a képernyőn, és sosem nőtt fel.

Az Esti mese dallamát az országban mindenki ismerte, de azt már kevesebben tudták – íme a válasz! –, hogy fagottmuzsikát hallanak.

A dallam előadója Vajda József, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának első fagottosa, a karmester-zeneszerző Vajda Gergely édesapja, Kincses Veronika operaénekes férje. A dallam pedig egy mesejátékból származik, Pécsi József Dörmögő Dömötör Istók gazda udvarán című darabjából.

A Magyar Népmesék sorozat főcímdalának megírására Jankovics Marcell kérte fel a Gryllus testvéreket, akik több variációval érkeztek a megbeszélésre. A gitáron és furulyán megszólaló dallam ugyanolyan jellegzetessé vált a főcím alatt előtt, mint Szabó Gyula hangja.

A FELOLVASÓK

Bodor Tibor színművészre sokan leginkább a Szomszédok Kenéz elvtársaként emlékeznek, ő volt a Nemcsák Károly alakította nyomdász főnöke. Szép orgánumú, beszédet tanító, versmondó ember, akinek hangját egy nekrológban humánus orgonaként írták le. A művész kisfiúként vak nagypapájának olvasta fel az újságokat, ezért szívügyének tekintette, hogy a nem látó emberekhez is eljussanak a könyvek. 1961-től több mint harminc éven át olvasott fel a vakoknak, ez kilencezer órányi felvételt és ötszáznál is több könyvet jelent. Nem véletlenül vette fel az ő nevét a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének hangoskönyvtára, amelynek gyűjteményét több száz önkéntes gyarapítja felolvasással. Bodor Tibornak még stúdióban kellett felolvasnia, reggelente járt a Vakok Állami Intézetébe, az önkéntesek már saját telefonjukat, diktafonjukat és laptopjukat használják erre.

Veszprémtől Nyíregyházáig, a Jászságtól Erdélyig mindenhol dolgoznak önkéntesek. Olyan is van, aki a koronavírus-járvány alatt egy kaszinóhajón ragadt, és felolvasással ütötte el az időt. Az önkéntesektől azt kérik, ne játsszák el a szöveget, csak olvassák fel. Másra van itt szükség, mint amikor színészek rögzítik hangoskönyvre például Anna Karenyina történetét. Szépirodalmon kívül lektűrök, szak- és tankönyvek is vannak a felolvasott könyvek között.

KÖZVETÍTÉS A KERTI LAKBÓL

Miért nem közvetítesz otthonról? – kérdezte az Eurosport egyik technikusa Horváth Marianntól úgy tíz évvel ezelőtt. A hatszoros vívóvilágbajnok akkor már jó ideje a sportcsatorna kommentátora volt, a víváson kívül a tenisz, a műugrás, a műkorcsolya, a torna és az alpesi sí közvetítője is. Ezeknek a sporteseményeknek a közvetítéséhez mindig a fővárosba kellett utaznia a békés kis faluból, Borsodivánkáról, ahol él. Lehetne közvetíteni utazás nélkül? Lehetett.

„Mindenki azt hiszi, a közvetítéshez hangszigetelt stúdió szükséges, pedig nem. A kertben van egy kis épület, közvetítéskor oda ülök be, az a munkahelyem.

Amikor elkezdtem itthonról dolgozni, egy hatalmas műholdvevőre volt szükség, amit arra a műholdra irányítottunk, ahonnan az adás jött, és még két beltéri egységre, amelyeknek már a nevét sem tudom, de úgy néztek ki, mint egy videólejátszó. Hozzám megérkezett a kép, arra rábeszéltem, majd a kép a hangommal együtt ment be a szerkesztőségbe, és minimális késleltetéssel a nézőkhöz.

Ma már nem kell műholdvevő, hanem mindössze egy hússzor tíz centis kis doboz, abban van a hangkártya, illetve kábeles internetre és egy laptopra van szükség. A streamelt adás megy a gépemen, arra beszélek rá, és a kettő együtt érkezik az Eurosporthoz. Gyakorlatilag a világ bármely pontjáról tudok közvetíteni, ahol van kábeles internetkapcsolat, akár egy szállodai szobából is. De ez csak elméleti lehetőség, ilyet még nem csináltam, maradok a kis kerti lakomnál.”

Volt idő, amikor a kommentátor, gondoljunk csak Szepesi Györgyre, ott toporgott a pálya szélén, és olyan hangosan kiabálta: „góóól!”, hogy a közelben lakóknak rádióra sem volt szükségük. Mariann szerint teljesen más, ha a riporter ott lehet az uszodában, a csarnokban, a stadionban, vagyis ugyanabban a légtérben tartózkodik, úgy informálódik, úgy kerül hangulatba. Csakhogy elképesztő mennyiségű sportesemény érkezik a magyar sportkedvelőkhöz, ki a dartsot szereti, ki a teniszt, más a MotoGP-t, ennyi helyre lehetetlen munkatársat küldeni.

Van, ami a technikai környezet átalakulásával sem változik. A sportújságíró ugyanúgy felkészül, hírleveleket olvas, eredményeket figyel, követi a versenyzőket, csapatokat, és előre kigondolja, milyen információkat oszt majd meg a nézőkkel. Ezek már nem noteszben, hanem szintén a laptopon sorakoznak. Munkaidő? A versenynaptár diktálja. „Van olyan két hét, amikor négy órát közvetítek, máskor harmincat – mondja Mariann. – A nagy tenisztornáknál két meccs között sincs pihenés, akkor jönnek a szakkommentátorok, akiket élőben fordítani kell. Olyankor néha csak arra van idő, hogy igyak egy pohár vizet, bekapjak pár falatot. Emlékszem, amikor elkezdtem ezt a munkát, a kilencvenes évek végén, volt, hogy tizenkét órán át ültem bent, és közvetítettem.”

Kiemelt fotó: Fortepan
Baross tér, aluljáró, lépcső a Keleti pályaudvarhoz, 1975