Január 22-e, Vince napja időjárásjósló nap volt elődeink számára, különösen a szőlőtermelők figyelték az aznapi időt.
„Fényes Vince, tele pince, ködös Vince, üres pince” – mondogatták, mert úgy vélték, szép, napos idő esetén jó, ellenkező esetben rossz bortermés várható. A jó időre vonatkozott más mondás is, e szerint, „ha megcsordul Vince, tele lesz a pince” – vagyis ha ezen a napon olvad, bő szőlőtermés lesz.
Az aznapra várt olvadásra és azon keresztül a várható jó termésre utal, ha aznap reggel a kocsi jégen jár, délután viszont már verebek fürdenek a napfényben, vagy ha folyik a kerékcsapásban a víz. Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumában leírja, hogy ennek a hiedelemnek az is lehet az alapja, hogy az esővíz – a szőlőszemben felszívódva – valóban borrá válik majd, „ezzel együtt az sem véletlen, hogy a kánai menyegző csodájáról Vince-nap tőszomszédságában emlékeztek meg”.
Elődeink hittek abban is, hogy ha bőségesen isznak aznap bort, azzal is biztosítják a jó termést. Más jeles napokhoz hasonlóan Vincekor is metszettek ágat, amelyet vincevesszőnek neveztek, és meleg szobában vízbe állítottak, hogy hajtásából a következő év termésére jósolhassanak. A gazdák a Vince-napi mise idejére hurkát, disznógömböcöt akasztottak a szőlőkaróra, hogy legalább akkora fürtök teremjenek majd rajta. A vincézés során bejárták a szőlőbirtokot, és szenteltvízzel hintették meg.
A hispániai származású Vince 304-ben vállalta a vértanúhalált, az ifjú diakónust püspökével együtt végeztette ki a keresztényüldözések idején Diocletianus császár. Nevének a bor jelentésű vinum szóval való hasonlóságából eredhetnek a szőlőtermesztéssel, borterméssel kapcsolatos szokások. Diós István A szentek életében arról ír, hogy annak, hogy a szent a bor patrónusa lett, „oka nagy valószínűséggel nevének népies etimológiája: Vin-Cent (százszoros bor)”.
Vince napján a szőlőbirtokosok egy-két tőkét jelképesen megmetszettek. Jankovics Marcell felteszi a kérdést, hogy mi köze a szőlészethez e fagyos téli napnak, amikor még hó alatt pihennek a tőkék és alszanak a rügyek. Majd meg is válaszolja a kérdést: „Nos, ami nálunk jelképes cselekedet, tőlünk délebbre nagyon is valóságos. A mediterráneumban január végére már végeznek is a metszéssel, mivel ott hamarosan megindul a nedvkeringés a venyigékben.”
Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában arról olvashatunk, hogy ennek a szimbolikus metszésnek, akárcsak a vincevessző vágásának ikonográfiai háttere van, Vince egyik attribútuma ugyanis a fejsze, amivel kivégezték. „Vince ünnepének kalendáriumi helyéből adódik, hogy ősidőktől kezdve úgy tisztelték, mint aki legyőzi a tél sötét hatalmait és előkészíti a lassan közeledő tavasz útját.” Ezt a napot úgy is számon tartották, mint annak jelzőjét, hogy a tél fele eltelt, és a madarak ekkor házasodnak, ezért ilyenkor nem szabad az erdőben dolgozni.
Kiemelt fotó: MTI/Varga György
