René Legros tizenöt évig sütött és főzött a Károlyi családnak, a séf szakmájának valósággal művésze volt. Ezt bizonyítja, hogy a magyar arisztokrata família után az autógyáros Louis Renault-nak dolgozott, majd a Buckingham-palota konyháját irányította. Élete végén pedig De Gaulle elnök egy-egy fontosabb díszvacsorájának levezénylésével is őt bízták meg.
Nem csoda, hogy a második világháború után Párizsba emigráló Károlyi család a legfontosabb családi emléktárgyak között magával vitte Legros emlékiratait is. Ám sajnos a sok költözés egyike alatt eltűnt ez a becses kor- és gasztrotörténeti dokumentum.
Amikor Angelica Károlyi a koronavírus-járvány ideje alatt azon gondolkodott, hogyan lehetne a családi kastélyban működő szálloda és étterem bezárása alatt valami értelmeset és értékeset létrehozni, szinte magától értetődő volt, hogy a gasztronómia témakörében kezdjen el kutakodni. Abból a gondolatból született nemrég egy könyv, receptekkel és családi történetekkel. Hiszen a kastélynak nemcsak múltja, de jelene is van, szállóvendégek és látogatók érkeznek, őket egy magas színvonalú étterem is várja, magyar és francia konyhakultúrával. Sőt, egy gasztroműhely is, ahol nemcsak enni, de sütni, főzni és tanulni is lehet.
Az ételek története előtt nézzük a helyszín, a fehérvárcsurgói kastély históriáját, ahol egyébként a Vörös veréb című film forgatása idején, Jennifer Lawrence is lakott. Az amerikai színésznő reggelente önfeledten szaladt ki még pizsamában és mezítláb a fűre, boldogan, hogy végre van egy hely, ahol csend van, nyugalom, és nem kell lesifotósoktól, tolakodó tekintetektől tartania.
A hatalmas parkban fekvő impozáns, mégis otthonos U alakú kastélyt Károlyi György építtette, pontosabban építtette át. A birtokot is ő vette a Perényiektől, majd miután pesti palotája elkészült – ez a Petőfi Irodalmi Múzeumnak otthont adó Károlyi-palota –, a csurgói kastély következett. Az 1802–1877 között élt Károlyi György jó barátja volt a fiatal Széchenyinek, és egyike a Magyar Tudományos Akadémia alapítóinak.
Halála után Károlyi Viktor, majd Károlyi Gyula örökölte a birtokot, utóbbi kisebbik fiára, Józsefre hagyta. (Idősebbik fia volt Károlyi Mihály.) József is hozzátette a magáét a nagy egészhez, ő bízta meg Heim János tájkertészt az épülethez méltó, ötvenhektáros park megtervezésével és kivitelezésével. Így ma azok a vendégek, akik végignézve a kastélyt szó szerint a pincétől a padlásig – merthogy ezeken a helyeken is van mit nézni –, beülnek egy fácánlevesre, lilakáposztakrémmel körített kacsamellre, és utána nem tudnak ellenállni a meggyraguval leöntött Sacher-tortának, ebéd után lejárhatják az ebédet az ősfák között, gyönyörködve a tájban. És élvezve a csendet.
Hogy milyen lehetett az élet a kastélyban, azt a szobák láttán nem nehéz elképzelni. Kápolna, ebédlő, bálterem, szalon – mindenről van egy érdekes történet. Ahogy a családtagokról is.
A most a kastélyban élő Károlyi György József nevű nagyapja feleségével, Wenckheim Margittal élt a falak között, itt született a fiuk, István is. Károlyi József, akinek nevét a kastélyt működtető alapítvány is viseli, Fejér vármegye főispánja volt, országgyűlési képviselő, élete végén a legitimista párt vezetője, felesége pedig aktív politikai és társadalmi szerepet vállalt: a háború alatt a Magyar–Lengyel Menekültügyi Bizottság alapítója és elnöke volt, az uradalom jövedelemkiegészítése érdekében pedig angóranyulakat tenyésztett, mely tevékenységéért aranyérmes oklevelet is kapott. József korai halála után fiáé, Istváné lett a birtok, őt üldözték el a kastélyból a második világháború végén, így ment külföldre családjával 1946-ban.
Van egy fontos szereplő a család történetében, aki önként tartott velük az emigrációba. Károlyi György dajkája, Tóth Margit életének éppen a közepén, negyvenöt évesen hagyta el az országot, és bár további negyvenöt esztendőt élt francia földön, az idegen nyelvet nem tanulta meg. Jórészt neki köszönhető, hogy Károlyi György megőrizte az anyanyelvét. Szülei és nagymamája ugyanis nem siránkozásra, örökös visszatekingetésre nevelték, hanem arra, hogy keresse és állja meg a helyét Párizsban. Ám az akkor még kisfiú György sokat kérdezett a csurgói élet felől, fényképeket nézegetett, és őrizte magában a hazai szavak és a hazai ételek ízét. Ezekben legfőbb társa a dajkája volt, akivel csak magyarul tudott beszélni.
A történelmi pauza után az évtizedekig gyermekotthonnak használt kastély újra a család, a családi alapítvány kezelésébe került. Károlyi György és felesége, Angelica itt is élnek, és azért dolgoznak, hogy az épület, az intézmény Magyarország és Európa kapcsolatát segítse. A gróf a rendszerváltozás idején tért haza, később hat éven át párizsi magyar nagykövetként szolgálta az országot. Most Fehérvárcsurgón konferenciákat, kiállításokat, koncerteket szerveznek, élettel és vendégekkel akarják megtölteni a patinás épületet.
Károlyi Angelica német származású, de Párizsban született és francia kultúrájú politológus, feleség, anya és nagymama, tele van ötletekkel és energiával. Szívügye lett ez a kastély, és szívügye az a gasztronómiai hagyaték, amelyet egyszerre őriznek és megújítanak.
A régi családi recepteket ugyanúgy éltetik, mint a szellemi örökséget.
Tegyük hozzá, hogy ez a családi receptgyűjtemény idővel nemzetközivé bővült, hiszen a família, német, görög és egyéb nemzetiségű tagokkal gyarapodott, így a családi ünnepek hagyományos Sacher- és dobostortája éppen úgy jelen van Csurgón, mint a görög pastitsio, a hamis nyúlsült, vagy a párizsi Károlyi család gyermekeinek kedvenc vacsora utáni desszertje, az apple crumble. A család és a kastély konyhájának új receptjeit Varga Gergely séf készítette el.
A hatalmas Károlyi családnak huszonöt kastélya volt a történelmi Magyarország területén. Ebből az egyik a fehérvárcsurgói, ahol élet- és ételtörténet talál egymásra.
