Huncut plakátfiú, félrecsapott kalapkában. A zsinóros nadrág alapján inkább a legényke szó illik rá. Hongrie – hirdeti a felirat Mallász Gitta munkáján, amely a húszas-harmincas évek turistáinak azt üzente, ha eljönnek hozzánk, ilyen vadvirágos hangulatra lelnek. A plakátot a válogatott úszóból lett grafikus, a Világ Igaza elismeréssel megtisztelt Mallász Gitta tervezte. És az ő munkája került a Meinl teásdobozra is, bár egy népdalgyűjtemény címlapjának is alkalmas volna: a burjánzó életfa két oldalán egy férfi és egy nő áll népviseletben. A teremben majolikatányérokon virágok ragyognak, az egykori Népszálló freskóin sokszoknyás asszony hajol egy kosár fölé. Ilyen volt a mezőkövesdi almavásár. 

A Magyar Menyasszony után egy újabb a női lélekre, érzékenységre és a női alkotókra fókuszáló kiállítás nyílt meg Budapesten, a Hagyományok Házában. Egyszerre látványos és elgondolkodtató, személyes és történelmi.

A 19. század végi alkotók elfordulva a múlttól, a historizmus irányzatától új inspirációt kerestek. Ez lett a népművészet, a tiszta forrás, amely a hagyományt nem őrizte és nem idealizálta, hanem éltette és megújította. Ez a kincsesbánya a maga könnyedségével és színességével alkalmas eszköz volt a századforduló mozgékonyságának művészeti kifejezésére is. Ekkor született a szecesszió és az art deco. 

A június 22-ig látható kiállítás női alkotói nem műtermük magányában, nem is városi szalonok miliőjében népieskedtek, hanem nyakukba vették az országot, és készek voltak hosszú heteket tölteni Kalotaszegen vagy az Ormánságban. Értő kíváncsiságukra megnyíltak a viseletes ládák, feltárultak a padlásra vezető ajtók. Így tettek szert szinte mindannyian hatalmas kollekcióra. 

Zsolnay Vilmos két lánya, Teréz és Júlia csak főkötőből több mint tízezer darabot őriztek, és a mintákat beemelték a Zsolnay termékek mintakincsébe. Undi Mariska külön könyvet adott ki a birtokában lévő hímzésekről, és Zsindelyné Tüdős Klára is pruszlikokkal megrakva tért vissza elegáns divatszalonjába egy-egy erdélyi út után, hogy azokat tanulmányozva még több népies stílusú nagyestélyit tervezzen a kor előkelőségeinek.

Szabad szellemű, önmagukat eltartani képes dolgozó nők voltak mindannyian, fogékonyak az újra, melyhez az építőköveket a múltból emelték át.

Lesznai Anna Ady-kötetek borítóját tervezte, verseket és regényt írt, Lukáts Kató bonbonosdobozok, csomagolópapírok tervei mellett olyan mesekönyveket illusztrált, mint a Mesebolt és az Ablak-Zsiráf. Undi Mariska tevékenysége pedig a kalap- és ruhatervezéstől egészen a nagy méretű festmények készítéséig terjedt. 

Hat izgalmas nőalak, hat történet, tárgyak és sorsok egy korszakból, amely kíváncsian fordult az új felé, könnyed volt, izgalmas és ígéretes. A tárgyak a Hagyományok Háza – Magyar Népi Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből, illetve több magán- és közgyűjteményből származnak. 

A kiállítást június 22-ig lehet megnézni a Hagyományok Házában (Budapest I. kerület Corvin tér 8.)